Fejlett digitális csatolófelületek
2013. április
Akik az elmúlt egy évben találkoztak újonnan gyártott jónevű laptoppal, asztali monitorral, vagy projektorral, azok bizonyára találkoztak a legújabb digitális videoátviteli interfésszel, a DisplayPort-tal is. Mint minden új szabványnak, a DisplayPort-nak is az a célja, hogy nagyobb sávszélességgel, és addig nem látott extra képességekkel leváltsa elődeit. A célok között szerepelt a VGA, DVI és HDMI, sőt még a kijelzőkben található LVDS interfészek leváltása is, aminek következményeként egyszerűsödne a kábelezés – hiszen minden eszköz ugyanolyan kábelt használna – és ezáltal a rendszerek ára és komplexitása is csökkenne...
A DisplayPort
A DisplayPort szabvány 1.0-ás verzióját 2006 májusában fogadta el a Video Electronics Standards Association (VESA) nevű szervezet. Ezt azonban egy éven belül követte egy javított változat, az 1.1a, amelyet rengeteg termékben használtak fel. 2009 óta azonban az 1.2-es verzió számít a legfrissebbnek, de az ebben támasztott követelményeket a chipgyártók mind a mai napig próbálják utolérni. A szabvány megalkotásakor fontos feltétel volt, hogy támogassa az olyan, mára már megszokott funkciókat, mint a legalább Full HD (1920 x 1080) felbontás, sokcsatornás veszteségmentes audió átvitel, és titkosítás a tartalomvédett anyagokhoz. Ezen felül egyesíteni akarták a DVI és HDMI csatlakozók előnyeit, miközben megszabadulnak a hátrányaiktól. A DVI csatlakozót nagy mérete ellenére a professzionális videotechnikában a mai napig előnyben részesítik, mert a kábel csavarral rögzíthető, és véletlen belebotlással nem húzható ki (viszont a rack-szekrényt biztosan magára rántja vele a vétkes). A HDMI csatlakozó elfogadhatóan kis méretű, de nem rögzíthető, így könnyű kihúzni.
Ennek a cikknek nem témája, de fontos megemlíteni, hogy a DVI és a HDMI csatlakozók egymás helyettesítői. Ugyanazt az architektúrát használják ugyanazokon az érintkezőkön. A HDMI szabvány a DVI-ra épül, és visszafelé kompatibilis, éppen ezért egy DVI csatlakozó és kábel ugyanúgy képes HDMI formátumú jel továbbítására beágyazott hanggal, mint ahogy a HDMI csatlakozó és kábel tud „csak DVI” jelet szállítani. A kereskedelemben kapható DVI-HDMI kábelek vagy passzív adapterek semmiféle jelátalakítást nem végeznek, csupán vezetékek, két különböző fajtájú csatlakozó közé forrasztva.
A DisplayPort csatlakozó mérete szinte megegyezik a HDMI csatlakozóéval, viszont a „papa” csatlakozó tetején két rugós tüske foglal helyet, amelyek bedugáskor beleakadnak a „mama” csatlakozón kialakított lyukakba. Kihúzni csak úgy lehet a kábelt, ha megnyomjuk a csatlakozó tetején található gombot.
DisplayPort "papa" és "mama" csatlakozók
Végül, de nem utolsó sorban, a DisplayPort talán legnagyobb előnye, hogy szakít a DVI és HDMI által használt TMDS (Transition Minimized Differential Signaling) architektúrával, amely nem bővíthető, nem alkalmas más típusú adat átvitelére. Ahhoz viszont, hogy a DisplayPort le tudja váltani az eddigi szabványokat, visszafelé kompatibilisnek kell lennie velük. Ehhez elég egy egyszerű adapter kábelt használni és a DP kimenetű laptopunk máris csatlakoztatható a HDTV-nkhez vagy a PC monitorunkhoz, viszont ekkor a DP csatlakozó örökli a DVI vagy HDMI szabványok korlátait (sávszélesség, felbontás).
A DVI és a HDMI által használt TMDS architektúra dedikált vezetékpárokat alkalmaz, amelyek kizárólag video- és audiojel továbbítására alkalmasak. Három vezetékpár mindig színinformációt (RGB vagy YCbCr), a negyedik mindig órajelet szállít. Ehelyett a DisplayPort architektúra egy csomag alapú rendszert használ, amely a jövőben tetszőlegesen bővíthető, csupán csak meg kell címezni a csomagokat és gyakorlatilag bármilyen adat átvihető a kábelen. Hasonló elv áll az ugyancsak csomag alapon működő Ethernet és USB szabványok mögött is. Képzeljük el, hányféle ethernetes vagy USB-s eszköz létezik, és hányféle adattípust lehet ezeken az interfészeken átvinni.
Mindezeknek az előnyöknek köszönhetően a DisplayPort szabványt gyorsan adoptálták az olyan nagynevű gyártók, mint az Intel, a Dell, a HP, a Lenovo, a Samsung, a NEC, az AMD vagy az NVIDIA. Ezekből a nevekből látható, hogy a szabvány inkább a PC világban terjed, nem az otthoni vagy professzionális videotechnikában. A PC-k világában ugyanis mindig igény van nagyobb felbontásra, nagyobb képfrissítési frekvenciára, több monitoros vagy 3D-s játékra, vagy grafikus munkára. Egy házimozi rendszerben ritkán van igény 2560 x 1600-as (DisplayPort v1.1a) vagy 4096 x 2160-as (DisplayPort v1.2) képméretre 60 Hz-es képfrissítéssel. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne gyártanának DisplayPort csatlakozós projektorokat, főleg 2560 x 1600-as natív felbontás esetén, de egy Full HD felbontású projektoron vagy HDTV-n felesleges használni a DisplayPort csatlakozót, úgysem tudnánk kihasználni.
Nézzük meg, hogyan is működik a DisplayPort v1.1a verziója, hiszen még többnyire ezzel a verzióval ellátott készülékekkel találkozhatunk. Utólag mindig kiegészítem, hogy az 1.2-es verzió mit tett hozzá az elődjéhez. Kezdjük a csatlakozó lábkiosztásával. A DisplayPort ugyanúgy 4 nagy sebességű vezetékpárat használ a video- és audiojelek átvitelére, mint a DVI vagy a HDMI, de míg ez utóbbiak mindig kénytelenek az összes vezetékpárat használni – mivel azok dedikáltak – a DisplayPort az igényelt sávszélességtől, azaz a felbontástól és a képfrissítési frekvenciától függően használhatja mind a 4, vagy csak 2 vagy csak 1 vezetékpárat. Ha alacsony felbontást használunk, akkor felesleges mind a 4 vezetékpárat használni, lehet, hogy elég 2, vagy akár csak 1 is. Hogy miért van erre szükség? Egyrészt a kevesebb vezetékpár kevesebbet fogyaszt, ami egy akkumulátorról működő laptop-nál igen jelentős érv, másrészt a digitális jeleket vivő vezetékek rengeteg elektromágneses zajt generálnak. Minél kevesebb vezetéket használunk, annál kevesebb a zaj, ami ellen védekezni kell. Ezt a vezetékpár fel-le kapcsolgatást a csomag alapú architektúrának köszönhetjük. Teljesen mindegy ugyanis, hogy egy pixel információja melyik vezetékpáron érkezik, a csomagok címzésének köszönhetően az információ mindig eljut a megfelelő helyre.
DisplayPort csatlakozó lábkiosztása
A DVI és a HDMI videojelek adatsebessége nem kötött, azaz egy adott felbontáshoz és képfrissítési frekvenciához (a továbbiakban csak felbontáshoz) mindig egy adott, és a többitől különböző sebesség tartozott. HDMI 1.4 esetén ez 0,25 Gb/s-tól (gigabit per másodperc) 3,4 Gb/s-ig terjedő tartományt jelent, ezen belül bármilyen sebesség megengedett. A DisplayPort v1.1a áramkörök ezzel ellentétben két megengedett sebesség közül választhatnak. Az alacsony sebesség 1,62 Gb/s-ot, a nagy sebesség 2,7 Gb/s-ot jelent vezetékpáronként. Bármilyen kis felbontást is választunk, a vezetékpárokon használt sebesség nem lehet kisebb 1,62 Gb/s-nál, azaz a használt felbontás sávszélesség igényétől függően valamivel növelnünk kell a sebességet, hogy elérjük a megengedett bitrátát. Ezt úgynevezett kitöltő (angolul stuffing) szimbólumokkal oldják meg. A hasznos sávszélességet meghatározza a felbontás, a maradékot pedig a kitöltő szimbólumok használják fel kizárólag azért, hogy betartsuk a megengedett sebességek egyikét. Ha a felbontás sebességigénye túllépi az 1,62 Gb/s-os határt, akkor a magasabb sebesség lép életbe, és annyi kitöltő szimbólumot használunk, hogy elérjük a nagy sebesség által megszabott 2,7 Gb/s-ot.
A jelet vevő DisplayPort monitor ki fogja válogatni a hasznos adatot a jelből, a kitöltő szimbólumokat pedig eldobja. Vegyünk két példát ennek a fix sebességnek, illetve a használt vezetékpárok számának megértéséhez. Legyen az általunk választott felbontás 1280 x 720, 60 Hz-es képfrissítéssel (hétköznapi nevén 720p). Kiszámolható, hogy e jel által igényelt teljes sebesség 2,23 Gb/s.
720p@60 Hz felbontás sebesség- és vezetékpár-igénye DVI és DisplayPort interfészeken
A DVI és a HDMI interfészek ezt a sebességet a három színkomponens miatt háromfelé osztják, azaz vezetékpáronként 743 Mb/s-mal működnek, mellettük pedig 74,3 MHz-es órajel található (tizede az adatvezetékek sebességének). A DisplayPort chipeknek két választásuk van. Ha megállapítják, hogy a vezeték csak alacsony sebességű átvitelre alkalmas, akkor két vezetékpárat fognak használni, hiszen ezek ketten összesen 3,24 Gb/s-ot tudnak átvinni, ami bőven elegendő a 720p-hez szükséges 2,23 Gb/s-hoz. A használt és a szükséges sebesség közötti közel 1 Gb/s sávszélességet a kitöltő szimbólumok fogják felhasználni. A maradék két vezetékpárat pedig nem fogjuk használni, azok kikapcsolt állapotban maradnak. Ha nagy sebességű átvitel is megengedett a kábelen, akkor csak 1 vezetékpár fog működni 2,7 Gb/s-on, a többi három kikapcsolva marad. Ekkor a kitöltő szimbólumok 0,47 Gb/s-ot foglalnak el.
Második példánkban a felbontásunk legyen 1920 x 1080, 60 Hz-en (1080p). A szükséges sebesség 4,46 Gb/s.
1080p@60 Hz felbontás sebesség- és vezetékpár-igénye DVI és DisplayPort interfészeken
A DVI és HDMI interfészek megintcsak háromfelé osztják a sebességet, vezetékpáronként 1,48 Gb/s-mal fognak működni és hozzájuk 148,5 MHz-es órajel tartozik. A DisplayPort áramkörök megint választhatnak a vezetékpárok számában és a használt sebességben. Ha csak az alacsony sebesség támogatott, akkor mind a 4 vezetékpár szükséges, ezek összesen 6,48 Gb/s-ot visznek át. Igaz, hogy 3 vezetékpár is elegendő lenne (3x1,62 = 4,86), de 3 vezetékpár használata nem megengedett. Ha nagy sebességű átvitel is támogatott, akkor elegendő két csatornát használni, amelyek összesen 5,4 Gb/s-ot képesek átvinni. A maradék két vezetékpár kikapcsolva marad.
A DisplayPort v1.2 szabvány annyiban tér el, hogy e két sebesség mellett egy még nagyobb, 5,4 Gb/s-os sebességet is megenged vezetékpáronként, ezzel összesen 21,6 Gb/s-ra növelve a teljes maximális sebességet. És visszatérve az 1080p-s példánkhoz, ezzel a sebességgel egyetlen vezetékpár is elegendő a jel átvitelére, a többi három kikapcsolva maradhat.
Érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkodni ezen a számon. Egy 1080p jel sebességigénye „csupán” 4,46 Gb/s. Ezt az adatmennyiséget egy réz vezetékpáron átvinni hatalmas teljesítmény. A DisplayPort v1.2 szabványnál kerülnek előtérbe olyan fogalmak, mint a 3D-s (azaz 120 Hz-es) 2560 x 1600-as felbontás, illetve 4K, vagy ultra HD felbontások. Néhány évvel ezelőtt azt sem tudtuk elképzelni, hogy egy 2x2 cm2-es szilícium lapkán megvalósított processzor órajele 1 GHz fölé menjen, most pedig 5,4 Gb/s-os azaz 2,7 GHz-es jeleket továbbítunk 5-10 méternyi réz kábelen.
Hogyan és mi alapján dönti el a forrás, hogy hány vezetékpárat és milyen sebességet használjon? A folyamatot, amelynek ez a döntés a végeredménye, Link Training-nek hívják. A DVI és a HDMI források is végeznek hasonló kézfogásos műveletet, de az egy sokkal egyszerűbb folyamat. Esetükben a forrás kiolvassa a csatlakoztatott megjelenítő EDID-jét, ennek alapján eldönti a küldendő felbontást, majd elkezdi küldeni a videojelet, nem törődve azzal, hogy az információ helyesen érkezik-e meg a monitorhoz. Emiatt láthatunk hosszú, vagy nem megfelelő minőségű kábel esetén zajos vagy ugráló képet. A DisplayPort eszközök ennél okosabbak. A forrás természetesen itt is kiolvassa a megjelenítő EDID-jét, hogy tudja, milyen felbontások megengedettek. Ezután viszont egy másik fajta információt is kiolvas, amelyet DPCD-nek (DisplayPort Configuration Data) hívnak. Ez tartalmazza többek között azt, hogy a monitor hány vezetékpáron és mekkora sebességgel (alacsony és nagy, vagy csak alacsony) tud jelet fogadni, milyen mértékű kábelkompenzációra képes, és még számos hasonló fizikai vagy elektromos paramétert.
A forrás, miután megtudta, hogy milyen felbontást, hány vezetékpárat és milyen sebességet használhat, elkezd egy tesztjelet (Training Pattern) küldeni a monitornak a lehető legkevesebb vezetékpáron, de a lehető legnagyobb sebességgel. Ez a tesztjel a monitorba is bele van programozva, tehát tudja, hogy minek kellene megérkeznie.
Vegyük ismét az 1080p példát. A forrás először 2 vezetékpáron küldi a tesztjelet 2,7 Gb/s sebességgel, de tegyük fel, hogy túl hosszú a kábel. A monitor összehasonlítja a kábelen érkező tesztjelet a memóriájában tárolt tesztjellel, de a túl hosszú kábel miatt túl sok pixelhibát érzékel. Ezt a DPCD adatcsomaggal jelezni is tudja a forrásnak, amely átkonfigurálja magát, és most 4 vezetékpáron, de csak 1,62 Gb/s sebességgel küldi ugyanazt a tesztjelet. A monitor ismét összehasonlítja a megérkező tesztjelet a memóriájában tárolt tesztjellel, a forrás kiolvassa az összehasonlítás eredményét, és ha nincsenek pixelhibák, akkor kezdheti küldeni a valós videojelet. Ez a Link Training folyamat néhány ezred másodpercig tart csupán, de biztosítja, hogy a felhasználó soha ne lásson zajos, vagy ugráló képet. Továbbá, ha bekapcsoláskor a forrásnak sikerült kevés vezetékpáron nagy sebességgel végrehajtani a Link Traininget, de később valami elkezdi befolyásolni a jelminőséget (zajforrást bekapcsoltak a közelben), és elkezdenek megjelenni a pixelhibák, akkor a monitor menet közben is jelezheti a minőségromlást, amelynek következtében a forrás újra le tudja futtatni a Link Training eljárást, és a sebesség csökkentésével meg tudja szüntetni a hibát.
Nézzük tovább a DisplayPort csatlakozó vezetékeit. Az alacsony sebességű (1 Mb/s), kétirányú kommunikációs csatornát AUX-nak hívják (az angol auxiliary szó rövidítése, jelentése: kisegítő, kiegészítő). Ezen a csatornán történik az EDID (Extended Display Identification Data) olvasása, amely tartalmazza a megjelenítő által támogatott felbontásokat, képfrissítési frekvenciákat, színtereket, színmélységeket és audio formátumokat. De ezen a csatornán zajlik a titkosításhoz szükséges kommunikáció is. A DisplayPort v1.2-es verzióban az AUX csatorna sebességét 1 Mb/s-ról 720 Mb/s-ra növelték, hogy képes legyen átvinni High Speed USB 2.0-t, azaz pendrive-okat, külső merevlemezeket, vagy bármilyen USB 2.0 eszközt közel maximális sebességgel használhatunk. Továbbá egy 100 Mb/s-os Ethernet csatornát is beágyaztak az AUX csatornába, aminek hála, projektorok távoli vezérlésére sem kell külön kábelt használnunk.
Megemlítendő még a két Config nevű vezeték, amelyek a DisplayPort-DVI és DisplayPort-HDMI adapterek felismeréséhez szükségesek. Ha ezek a lábak egy adaptert érzékelnek, akkor a DisplayPort nagysebességű vonalai TMDS vonalakként, az AUX csatorna pedig DDC-ként (Display Data Channel) kezd el viselkedni, azaz egy DisplayPort csatlakozón TMDS architektúrájú jelet kapunk. Az adaptereknek két fajtájuk létezik, passzív és aktív. A passzív adapterek nem végeznek jelformátum átalakítást, ehelyett a forrást kényszerítik TMDS architektúrájú jel kiadására a Config lábak segítségével. A DisplayPort csatlakozóban viszont csak 4 vezetékpár található, így ha azok TMDS módban működnek, akkor öröklik a TMDS architektúra felbontáshatárolását, azaz legfeljebb 1920 x 1200 vagy 2K felbontás érhető el.
DisplayPort DVI passzív adapter
Az aktív adapterek nem kényszerítik a forrást semmire, maguk végzik el a szükséges jelátalakítást, emiatt viszont sokszor drágábbak és nagyobbak a passzív adaptereknél. Egyetlen előnyük, hogy használatukkal elérhetőek 1920 x 1200-nál (vagy 2K-nál) nagyobb felbontások, pl. 2560 x 1600, hiszen a DisplayPort atchitektúra 4 vezetéken sokkal nagyobb sebességet enged meg. Az aktív DP-Dual Link DVI átalakító DisplayPort jelet fogad 4 vezetékpáron, majd ezt alakítja át Dual Link DVI jellé 7 vezetékpárra.
Végül pedig beszéljünk egy kicsit a DisplayPort jövőjéről. Mint említettük, a PC világában nagy lépést jelent az új szabvány, de az otthoni házimozi környezetben nem valószínű, hogy leváltja a HDMI-t. Az USB 2.0 és a 100 megabites Ethernet beágyazásával már most is rengeteg fajta jelet képes átvinni a DisplayPort kábel. De csomag alapú architektúrájának és elképesztően nagy sebességének köszönhetően bármilyen más adattípust is képes lehet átvinni az architektúra jelentősebb megváltoztatása nélkül, azaz sok évig „jövőbiztos” szabvány lesz.
Apple Thunderbolt
A DisplayPort szabvány elemzésekor nem lehet megfeledkezni az Apple legújabb fejlesztéséről, a Thunderbolt interfészről sem, mivel az a DisplayPort-ra épül és ugyanazt a csatlakozót használja. E cikkel nem célom az Apple cég reklámozása, de a piacon jelenleg csak ez a cég használja számítógépeiben a Thunderbolt interfészt. A mini DisplayPort csatlakozót a lehető legkisebb helyfoglalás miatt ugyancsak az Apple fejlesztette ki, de nem elégedtek meg a DisplayPort átvitellel. Az Intellel közösen elkezdtek dolgozni egy új, kibővített szabványon, amelyet először optikai kábelhez (Light Peak) terveztek, de később visszatértek a réz alapú átvitelhez, amely a Thunderbolt nevet kapta. A korábbi mini DisplayPort csatlakozót viszont megtartották, de az érintkezők funkciói és a logo változtak. Ha a csatlakozó mellett monitor helyett egy villámot látunk, akkor az eszköz képes Thunderbolt üzemmódban működni.
Apple Thunderbolt csatlakozó és logo
Az első termék, amely Thunderbolt csatlakozóval volt ellátva, a 2011. februárjában bemutatott Apple MacBook Pro volt. Akkoriban még kevés perifériagyártó ismerte a szabványt, és alig volt kapható Thunderbolt interfésszel eláttott eszköz. Aggodalomra azonban nem volt ok, mivel a Thunderbolt visszafelé kompatibilis a DisplayPort-tal, így a korábban vásárolt DisplayPort monitorokat továbbra is lehetett használni. A DisplayPort-DVI és DisplayPort-HDMI átalakítókat szintén csatlakoztatni lehet.
Sajnos a technikai részleteket lakat alatt tartják, csak néhány kiváltságos gyártó kapja meg a szabványt. Annyit azonban tudni lehet, hogy egy hardveres megoldás, azaz egy külön chip szükséges mind a forrásban (Thunderbolt Host), mind a többi csatlakoztatott eszközben (a többes számot nemsokára megmagyarázom). A Thunderbolt Host controller chip két eszközre van kötve a forrásban, az egyik a videokártya DisplayPort kimenete, a másik a PCI Express busz. A chip e két adattípust keveri össze egy kétirányú adatfolyammá, ezt hívjuk Thunderbolt-nak. A DisplayPort adat csak egy irányban képes haladni, a forrástól a megjelenítő felé, a PCI Express busz viszont kétirányú nagysebességű kommunikációt tesz lehetővé. A PCI Express busz számítógépen kívülre hozásának köszönhetően mostantól bármilyen belső PCI eszközt külső perifériaként is tudunk használni, vagy az eddigi megoldásoknál nagyobb sebességgel tudjuk használni. Tipikus példák a videovágó eszközök, video capture kártyák, külső merevlemezek, de Thunderbolt-Gigabit Ethernet adaptert is gyártanak, ha a számítógépben nem lenne elég hálózati adapter.
A Thunderbolt jel felépítése
Mivel a Thunderbolt Host controller chipnek az egyik bemenő adata a videokártya DisplayPort jele, így megmaradt a kompatibilitás a DisplayPort monitorokkal. Ha a Thunderbolt forrás azt érzékeli, hogy egy DisplayPort eszközt csatlakoztattak rá, akkor a PCI Express adatot letiltja, és a kábelen csak DisplayPort adatot küld.
DisplayPort működés
A PCI Expressz interfész egy busz, azaz több eszköz kapcsolódhat rá egyszerre. Az asztali számítógépek alaplapján egymás alatt több PCI csatlakozó is van, a felhasználó pedig kedvére bővítheti a kártyákat. Ezt az előnyt a Thunderbolt is megtartja, egyszerre 7 eszközt lehet „felfűzni” (angolul daisychain) egy forrás Thunderbolt portjára. Ezzel rengeteg helyet spóroltak a kis méretű és bővíthetetlen laptopokon, hiszen csak egy csatlakozóra van szükség 7 helyett.
Eszközök felfűzése
A Thunderbolt monitorok a lánc bármely pozícióját elfoglalhatják, ha viszont DisplayPort monitorunk van, az csak a lánc végére köthető, hiszen nem tud továbbküldeni adatot. Itt érdemes megjegyezni, hogy az Apple Thunderbolt monitorok csak Thunderbolt üzemmódban képesek működni, DisplayPort-ban nem. Az Apple számítógépek viszont képesek DisplayPort üzemmódban működni.
A Thunderbolt „papa” csatlakozó kis mérete ellenére egy aktív eszköz, egy apró jelerősítő áramkör van a kábel mindkét végén. A kábelben 5 vezeték található, amelyből 1 karbantartási funkciókat végez, a többi 4 vezetékből 2 adásra, 2 pedig vételre szolgál, mindegyik önmagában 10 Gb/s-os sebességgel.
A Thunderbolt "papa" csatlakozó egy aktív eszköz
A Thunderbolt jövőjét nehéz megjósolni. A szabvány nagy lehetőségeket rejt magában, nagy sebességű és univerzális, hála a PCI Express-nek. Adat-intenzív és/vagy grafikus munkákhoz, pl. videóvágáshoz ideális. A perifériagyártók előszeretettel gyártanak eszközöket az Apple számítógépek mellé, és általában követik az Apple döntéseit, és elárasztják az Apple vásárlókat. Az Apple-től viszont megszokott, hogy kifejleszt egy forradalmian új szabványt vagy megoldást, amelyet azután egy portfólió-frissítéssel végleg el is hagy, akár egy év után is, ezért megjósolhatatlan a szabvány jövője.
A PC-világban a nemrég bevezetett USB 3.0 nagy sebessége és univerzalitása miatt nem támadt igény egy konkurens cég interfészének használatára. A profi audio-vizuális világban, a vetítéstechnikában szintén nem várhatók nagy számban Thunderbolt eszközök, hiszen a kép- és hangátvitel mellett nincs igény nagy mennyiségű adat mozgatására. Ha videojelforrásnak egy Thunderbolt-képes Apple számítógépet használnak is, az valószínűleg DisplayPort üzemmódban, vagy adapterrel DVI/HDMI üzemmódban fogja küldeni a videojelet.
Fejes Tibor
Lightware Visual Engineering
www.lightware.eu
