(2009 március)
Amíg a fotózás uralkodó módja volt a hagyományos filmes fényképezés, gyakori eseménynek számított a családi összejöveteleken a diavetítés, amikor is a kisméretű filmkockákat a film nagy felbontásának köszönhetően kiváló minőségben nagyította fel a diavetítő egy jókora vászon méretére.
Nos, a diavetítőt ma már elvétve használják a fotósok, fotós szakkörök és klubok, hiszen tudjuk, hogy az elmúlt pár évben néhány „megátalkodott” profi fotóst kivéve mind az amatőr, mind a profi fotósok körében uralkodóvá vált a digitális fényképezőgépek használata.
Az ezekkel készített képeket többnyire számítógépes monitorok képernyőin nézzük, holott ez már három-négy néző számára is kényelmetlen foglalatosság.
Szinte magától kínálkozik a digitális projektorok használata a digitális fotók vetítésére nagyobb létszámú nézőközönségnek, de akár csak egy családi esemény résztvevőinek is. Ha jobban belegondolunk, a projektorok multimédiás felhasználásába ez teljesen mértékben beleilleszkedik, sőt mondhatjuk, hogy újabban egyfajta „digitális diavetítés” reneszánszának lehetünk tanúi.
Persze ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, fejlődésükben a projektoroknak is át kellett lépniük egy bizonyos minőségi szintet, az áruknak pedig csökkenniük kellett. Nézzük meg, hogy milyen feltéteknek kell megfelelniük a projektoroknak, és milyen alternatívák kínálkoznak a fotóvetítésre való kiválasztásnál!
A felbontás
Tudjuk, hogy ma már az olcsó, tömeggyártású kompakt digitális fényképezőgépek is 6-8 megapixel felbontású képeket készítenek, sőt nem ritka az ennél nagyobb felbontás sem. Mivel a projektorokba épített képmodulátor chipek itt még messze nem tartanak, a részletgazdag fotóvetítés talán legfontosabb követelménye a projektor minél nagyobb natív (valódi, fizikai, saját) felbontása. Ám annak tudatában kell lennünk, hogy még a legjobb mai digitális projektorok sem tudják visszaadni a hatalmas felbontású digitális fotók minden részletét, más szóval a fotó infrmációtartalmát a projektornak mindenképpen „össze kell nyomnia”! Persze nem mindegy, hogy mennyire.
Ha a speciális célokra épített professzionális digitális projektorok néhány típusától eltekintünk (pl. mert az áruk miatt a legtöbb potenciális vevő számára elérhetetlenek), akkor a technika mai állása szerint a legnagyobb natív felbontás az 1080 x 1920 pixel (Full HD felbontás, széles formátum), ami valamivel több mint 2 megapixel. Sajátos módon azonban ez már elegendő a kitűnő minőségű fotóvetítéshez, ha az egyéb képjellemzők rendben vannak. Ezeknek a vetítőknek az ára (alsó határ) úgy félmillió forint körül van. Jó megoldás lehet egy 1400 x 1050 (SXGA+, hagyományos 4:3 formátum) saját felbontású projektor is, bár ezek sem olcsóbbak, sőt a rájuk jellemző jóval nagyobb fényerő miatt még drágábbak is lehetnek, mint a Full HD házimozi projektorok. Nagy nézőszám, ill. nagy vászon esetén viszont szükség lehet a nagy fényerőre, amit a házimozi vetítők általában nem tudnak produkálni – sőt kifejezetten nem is előnyös a hatalmas fényerő.
Mivel a vékonyabb pénztárcájú fotósokat sem szeretnénk elriasztani a projektoros fényképvetítéstől, szóba jöhetnek az 1280 x 720-as (HD2) vagy 1280 x 800-as (16:10-es) széles formátumú projektorok is, vagy ha főleg 4:3-as képeket vetítünk, akkor még az 1024 x 768 (XGA) felbontás is elfogadható. Ez alá azonban felbontásban nem célszerű lemenni.
A képformátum
A fentiekből kitűnik, hogy nem mindegy, hogy a vetítendő fénykép formátuma hogyan illeszkedik a projektor natív formátumához. A megjelenítés minden esetben lehetséges, de ha a képmodulátor chip felülete nincs teljesen kihasználva, akkor a felbontásban máris veszteséget könyvelhetünk el. A továbbiakban fekvő formátumú (landscape) fotókról beszélünk, az álló formátumú (portrait) képek vetítése mindenképpen nagyobb felbontás-veszteséggel jár, hiszen a digitális projektorok alapvetően fekvő pozíciójú képet vetítenek, eredeti rendeltetésüknek megfelelően. Vannak azonban ma már 90°-ban elforgatható vetítők is (persze egy felső árkategóriában, és nem sok gyártó készít ilyeneket), amelyeknél nem okoz gondot magának a projektornak a függőleges pozícióban való elhelyezése, ha valaki ezt szeretné. Ebben az esetben viszont a fekvő (landscape) képek lesznek csökkent felbontásúak - ha nem fordítjuk vissza a gépet vízszintes helyzetbe.
A kompakt fényképezőgépek tipikus formátuma a 4:3, a DSRL gépeké és némelyik bridge kameráé 3:2. Sok gépen ma már többféle formátum választható, és előfordul a 16:9-es is. Filmről szkennelt képeknél a formátum lehet 3:2, 5:4 vagy akár 1:1 is. Mármost ebből a szempontból mi az előnyösebb, a széles vetítési formátum, vagy a 4:3-as? Egy SXGA+ projektornál egy 4:3-as fotó teljesen kitölti a chip felületét, azaz 1400 x 1050 pixeles lesz a vásznon. Egy Full HD vetítőnél ugyan a chip két széle nem lesz kihasználva (fekete sávok a kép két oldalán), de még így is 1440 x 1080 pixel lesz a vetített kép felbontása, tehát némileg nagyobb, mint az előbbi esetben. A 3:2-es és 16:9-es fotókhoz persze még előnyősebb a Full HD projektor formátuma. Pl. 3:2-nél az SXGA+ vetítőn a kép 1400 x 933 pixeles lesz, a Full HD vetítőn 1620 x 1080 pixeles, ami kb. 34%-kal nagyobb.
Hasonló a helyzet az 1280 x 720-as (720p házimozi projektor) és egy XGA natív felbontású projektor összehasonlításakor is, de itt a 4:3-as kép felbontásában az XGA vetítő a jobb. Egy átlagos XGA vetítő olcsóbb, mint a 200-250.000 forintos 720p vetítők, míg az SXGA+ gépek egyelőre többnyire drágábbak, mint az 1080p projektorok, de mint említettük, ennek oka a fényerőben keresendő.
Megint más kérdés, méghozzá egyéni ízlés kérdése, hogy a vásznon pl. a 4:3-as vagy a 3:2-es képet szeretnénk nagyobb méretben (nem nagyobb felbontásban!) látni. Ezt is a projektor natív formátuma alapján célszerű eldönteni, feltéve, hogy a vetítőernyőt is ennek megfelelően választjuk meg: 4:3-as projektornál a 3:2 és a többi széles formátum lesz kisebb, alul-fölül fekete csíkkal, míg 16:9-es projektornál a 4:3-as lesz kisebb, kétoldalt fekete csíkkal. Nyilván itt megint az döntheti el a dolgot, hogy többnyire milyen formátumú képeket szeretnénk vetíteni.
Kompromisszum
A mellékelt táblázatból kiderül, hogy a 16:9-es fényképformátumra a felbontást tekintve a projektorok sorrendje: 1080p, SXGA+, 720p és XGA, 3:2 formátumra ugyanez, a 4:3-as fényképformátumra viszont a sorrend: 1080p, SXGA+, XGA és 720p. Vagyis ha túlnyomórészt 4:3-as képeket vetítünk, a 720p vetítők lemaradnak az XGA natív felbontású projektorok mögött.
Említettük, hogy álló helyzetű (portrait) fotóknál ki kell békülnünk a nagyobb felbontás-csökkenéssel. A pontos értékek a projektor natív felbontásának és a vetítendő kép oldalarányának ismeretében az előzőekhez hasonló módon kiszámíthatók.
Egyéb követelmények
Jó-jó, a minél nagyobb natív felbontás az első számú szempont a projektor választásakor, de ez még nem minden. Kiemelt fontossága van a kontrasztaránynak is, mégpedig nem a ma divatos dinamikus kontrasztarányban kifejezve (nem mozgóképről van szó), még csak nem is a full on/full off kontraszt szép nagy száma a mértékadó. Valójában állóképek nézésekor az egyidejű kontraszt a fontos, vagyis amikor egyszerre van a képen világos és sötét, fehér és fekete. Ezt jól tükrözi az ún. ANSI kontrasztarány (nem tévesztendő össze az ANSI lumennel, ami a projektor fényáramát/fényerejét jellemzi). Az ANSI kontrasztot azonban a gyártók szinte sohasem adják meg, hiszen ez lényegesen kisebb érték minden más kontrasztértéknél. Az eltérés a mérési módszer miatt van. Jobb híján be kell érnünk azzal, hogy projektorunknak nagy legyen a full on/full off kontrasztja (az adatlapokon tipikusan ez szerepel) - értéke legalább 2000:1 – 3000:1 legyen. A házimozi célra készült projektoroknál a jó kontraszt többnyire „automatikusan” megvan, hiszen ez a filmek vetítésénél is követelmény.
Gondolom mindenki kitalálja, hogy a következő fontos jellemzők: a színhelyesség, a színhőmérséklet, illetve a a projektor alapszíneinek korrekt beállítása (ha ez lehetséges). A helyes színvisszaadáshoz szükséges, hogy a projektor színtartománya (color gamut) igazodjon a felvételi eszköz (esetünkben a digitális fényképezőgép) színtartományához. A projektorok ebben a tekintetben különböznek egymástól, főleg ami a beállítási lehetőségeket illeti. Erről is azt mondhatjuk, mint az előbb, hogy a széles formátumú házimozi projektoroknál (persze nem minden típusnál) általában elég jó színhűség érhető el, és a színnel kapcsolatos legtöbb paraméter állítható. A gyári beállítások ugyanis nagyon gyakran köszönő viszonyban sincsenek az ideálissal. Ne feledjük azt sem, hogy a projektor fényereje, a kontrasztarány és a színhőmérséklet összefüggő, egymást befolyásoló mennyiségek, az igazán jó képhez ezeket kell optimálisan összehangolni.
A nagy felbontás (éles kép), a jó kontraszt (a megjeleníthető tónusok száma), a szürkeegyüttfutás, a helyesen beállított színhőmérséklet, és a kalibrálható, vagy legalábbis közelítőleg jól beállítható alapszínek a biztosítékai annak, hogy igazán élvezetes „digitális diabemutatókat” tartsunk. Persze ehhez még az is kell, hogy maguk a fotók jók legyenek.
Nagy Árpád
