Az objektív: ahol kilép a kép

2013. december

Sorozatunk II. részében körbejártuk azt a három alapjellemzőt, amelyet a projektorokkal kapcsolatban a leggyakrabban emlegetnek (fényerő/fényáram, felbontás, kontrasztarány). Ezúttal az objektívet vesszük közelebbről szemügyre, amely a fénymodulátor chipen (LCD, DLP vagy LCoS microdisplay) létrejövő képet teszi nézhetővé számunkra a vetítési felületen – adott esetben több százszorosára felnagyítva.

Amit a projektor adatlapja mond, és amit elhallgat

2012. november

Az első részben megpróbáltuk hangsúlyozni, hogy a többi megjelenítési módszerhez, eszközhöz képest a vetítés esetében lényegesen nagyobb szerepet kap a környezet, ahol a vetítés történik, és maga a megjelenítő felület is. Most a környezettől részben elvonatkoztatva elkezdjük vizsgálni a projektorok jellemzőit, éspedig praktikusan azokat az információkat előtérbe helyezve, amelyeket a gyártók az adatlapjaikon, kézikönyveikben vagy ismertetőikben feltüntetnek. Kísérletet teszünk ezek értelmezésére, és a félreértések feltárására.

Ami a projektoron kívül van

2012. április

E sorok írójának meggyőződése, hogy a vetítéstechnika – amely a képek nagy méretű megjelenítésének legrégebbi, és máig szinte egyetlen módja  – a szélesebb elterjedés előtt áll. Ezért úgy gondoltam, hogy nem haszontalan dolog egy sorozat elindítása, amelyben viszonylag tömör írásokban a lehető legközérthetőbb módon megpróbálom felvetni a kezdőkben (vagy esetleg a haladókban is) feltételezhetően felmerülő kérdéseket.

2011. július-szeptember

A projektorok kalibrációjáról szóló írásunkban szóba került, hogy mennyire fontos (egyebek mellett) a gamma megfelelő beállítása ahhoz, hogy a forrás képét a vetítő korrekt módon reprodukálja. Érdemes azonban a gamma fogalmát közelebbről is szemügyre venni. A cikk végére talán kiderül, hogy miért…

60 éves hiedelmek

2011. május-június

A kijelző/megjelenítő eszközökön, köztük a projektorokon is – ma már többségükben a képernyőmenüben állítható formában – nem kevés kezelőszerv, beállító eszköz található. Nagy részükkel nincs különösebb baj, a rendeltetésük egyértelmű és világos.

Néhány fontos, talán a legfontosabbak közé tartozó beállító elem azonban elnevezésénél fogva végletesen félrevezetheti a felhasználót. Ezekről szeretnénk most egy rövid eszmefuttatást közreadni.

2009. december

Legutóbbi korrekció: 2012. december

Minden, ami érzékszerveink számára fényinger és színinger a Földön és az Univerzumban, valójában nem más, mint elektromágneses sugárzás. Ennek a sugárzásnak túlnyomó része ma már a csillagokból származik, a bennük lejátszódó termonukleáris fúzió kísérő jelenségeként. Ez azonban nem volt mindig így! A csillagok létrejötte előtt is volt elektromágneses sugárzás (fotonok), de csak az utóbbi évtizedekben tisztázódott, hogy hogyan, mikor és miért vált „átlátszóvá” a Világegyetem, még a csillagkeletkezés előtt. Bár a vetítéstechnika témaköréhez nem túl szorosan kapcsolódik ez a kérdés (bár "off topic"), talán mégsem érdektelen, hiszen a kép és a fény elválaszthatatlanok egymástól.

(2009 május)

A képet – így a vetített képet is –, illetve a leképező, képalkotó, képátviteli, képrögzítő stb. eszközöket jellemző egyik legizgalmasabb, ám gyakran félreértett és félremagyarázott fogalom a felbontás (felbontóképesség, régiesen: feloldás). A gyenge felbontás, azaz a finomabb képrészletek összemosódása – bármi is okozza ezt a KÉPFELVÉTEL – TOVÁBBÍTÁS – FELDOLGOZÁS – RÖGZÍTÉS – MEGJELENÍTÉS láncban – az „életlenség” érzetét kelti a nézőben (persze a nézési távolság függvényében), ezért általánosságban kívánatos a minél nagyobb felbontás a lánc végén megjelenő képet tekintve, az ésszerűség határain belül. Az „ésszerűség” itt a szemünk korlátainak figyelembe vételét jelenti. Az elérhető felbontást a leggyengébb láncszem határozza meg, azaz az, amelynek a legkisebb az információáteresztő képessége.

Fotometriai fogalmak

2009 március

A projektorok – mint minden más megjelenítő eszköz – fénnyel dolgoznak. Sok más megjelenítőtől, kijelzőtől eltérően azonban a manapság használt projetorok túlnyomó többségében a fényt egy nagyteljesítményű kisüléses lámpa szolgáltatja. Vannak persze másfajta projektorok is (CRT, LED, lézer), de ezek jelentősége a gyakorlatban - már vagy még - elenyésző.   

A projektorok persze csak "segédeszközként" használják a fényt, mert a vetítéshez ez nélkülözhetetlen, és ezért a fényforrás nagyon is fontos része egy vetítő szerkezetnek, azonban ez csak az érem egyik oldala. Akár mozgóképet, akár állóképet vetítünk, a fényt képtartalommal kell „megtölteni”, azzal kell „modulálni” – innen a képmodulátor (fénymodulátor) vagy képalkotó eszköz elnevezés, ami gyakorlatilag a képjellel vezérelt LCD, DLP, LCoS chipet jelenti a projektorokban.
Maradva azonban egyelőre a fénynél, cikkünk célja a gyakran félreértett és félremagyarázott legfontosabb fénytechnikai mennyiségek, fogalmak tisztázása. A későbbiekben lépünk majd tovább a színek és a képalkotó technológiák világába.