Casio XJ-A240

 

2010. június

A hordozható prezentációs (üzleti célú) projektorok világa néhány éve nem mutat túl nagy elmozdulásokat. A leggyakoribb az XGA felbontás (a fejlődés itt a 16:10-es WXGA – 1280 x 800-as felbontás irányába mozdul), az uralkodó technológiák leküzdötték a gyermekbetegségeket, és nagyjából állandósultak (persze a folyamatos finomítás folyik). A szolgáltatásokban azért van bővülés, egyre gyakrabban találkozunk pl. a Wi-Fi funkcióval vagy a PC nélküli vetítés lehetőségével USB meghajtóról. Egyre több rövid vetítőtávolságú, ún. short throw típust hoznak ki a gyártók (praktikus használat) stb. Összességében azonban nem történtek túl nagy változások – egészen tavalyig. A katalizátor a LED volt, amelyet elkezdtek fényforrásként használni, igaz, legnagyobbrészt a pikoprojektorokban (10 lumen nagyságrendű fényerő), illetve a kb. fél kilogrammos miniprojektorokban (100 lumen körüli fényerő). Valójában LED-es miniprojektor már több évvel ezelőtt megjelent (pl. Toshiba), de nem tudott igazán piacot hódítani. A Casio a legújabb hordozható projektoraiban a LED-et, a lézert és a foszfort kombinálta egychipes DLP vetítőiben az alapszínek előállításához.

 

 

A könnyű, hordozható vetítők „állóvízét” a Casio bejelentése kavarta fel tavaly ősszel, amikor bejelentette a LED alapú hibrid fényforrás kifejlesztését, amellyel a gyártó szerint az ebben a kategóriában szokásos 2000-2500 lumen fényerő érhető el. A leendő felhasználók persze örültek a hírnek, mert az új fényforrás több jellemzője is jóval előnyösebb, mint a hagyományos nagynyomású (UHP) higanylámpáé. Mindenekelőtt a hosszú élettartam (a gyártó szerint kb. 20.000 óra) lehet vonzó, hiszen gyakorlatilag a projektor élettartama alatt nem kell fényforrást cserélni. Az ilyen fényforrással készített projektor tehát annyiban „lámpa nélküli”, hogy nem a már hagyományosnak mondható HID (high intensity discharge) izzót használja.

 

A fényforrás

A technikai részletekről sajnos még keveset tudunk, a gyártó LED/lézer hibridről beszél, de az elérhető leírások szerint ezekhez foszfor (nem a kémiai elem, hanem fluoreszcens anyag) is társul „másodlagos” fényforrásként, hiszen a vörös alapszínt egy LED, a kéket lézer, a zöldet pedig a kék lézerrel gerjesztett, zöld fényt emittáló foszfor állítja elő. (Mellesleg a foszfor használata szokásos dolog pl. a fehér LED-ek gyártásakor, ahol a kék LED-dióda és a sárga foszfor együttesen produkálja a fehér fényt, ezek a LED-ek azonban kolorimetriai szempontból alkalmatlanok a projektorokhoz.)

Azt is tudjuk, hogy egy DLP chip a képmodulátor, és van a gépben egy színkerék is, amely a kéket és a zöldet váltja időosztásos elven. A zöld szegmens a foszforbevonatú része a forgó színkeréknek, a kék szegmens pedig a lézer fényét átereszti, egy mögötte lévő tükör pedig  a megfeelő irányban visszaveri. A fényforrás pontos konstrukciójáról és működéséről azonban a Casio még mélyen hallgat, noha a tavasz folyamán több típus is forgalomba került, májusban Magyarországra is megérkeztek az első példányok. Az új család (XJ-A) egyes modelljeinek külseje és felépítése tejesen egyforma, amiben különböznek, az a fényerő (2000 és 2500 ANSI lumen), a felbontás (van XGA és WXGA típus), illetve mindegyik modellnek van olyan alváltozata, amely Wi-Fi és USB szolgáltatással rendelkezik. Nekünk a 2500 lumenes, WXGA felbontású, de USB és Wi-Fi nélküli XJ-A240-es típust sikerült megszereznünk tesztelésre. Az év elején a gyártó még beszélt egy 3000 lumenes változatról is, de – valószínűleg konstrukciós nehézségek miatt – ennek forgalomba hozását elvetették.

 

A gyártó által publikált vázlatos felépítés

Kivitel, ergonómia

A vetítő imponálóan vékony és kicsi: A4-es méretű és 43 mm vastag. Egy nem túl szűk hordtáskába akár a notebook mellett is elfér. Bár az objektív elég védett fészekben van, kapunk hozzá egy zsinórhoz rögzített mágneses műagyag védősapkát is a szállításhoz. Elöl, középen van a gépen egy kipattintható, és finom fokozatokban állítható láb, így akár 20 fokos szögben felfelé is vetíthetünk. Az automatikus trapézkorrekció a ferde vetítésnek azonnal utánamegy és beállítja a téglalap alakú képet. Kézi trapézkorrekció is van, ±30 fokban képes kiegyenlíteni a torzítást. A vékony ház oldalát csaknem végig szellőző nyílások borítják, jobb oldalon szívja be a hideg levegőt, és előre fújja ki a meleget. A készülék a fedelén lévő gombokkal is csaknem teljes körűen kezelhető. Az egyébként nagyon kényelmesen használható és a gombok számához képest nagyméretű távvezérlőn pluszban csak néhány extra gomb (kimerevítés, blank kép, kézi trapézkorrekció), illetve „gyorsgomb” (bright, eco stb.) található.

A csatlakozókban nem tobzódik a kis gép, de a megcélzott felhasználói körnek bőven elegendő, ami van rajta. A VGA csatlakozón fogadja a PC RGB jelét, de egy adapterkábellel koponens YPbPr is beadható ugyanitt. A HDMI bemenet kifejezetten előremutató (egyébként ez a típus a 1080p Full HD jelet is fel tudja dolgozni). A 3,5 mm-es AV csatlakozója is többfunkciós, mert amellett, hogy fogadja a kompozit videojelet és a sztereó hangjelet, HDMI bemeneti jel esetében ugyanez az AV csatlakozó kiadja a HDMI-n bemenő hangot. Ez akkor jöhet jól, ha az 1 W-os beépített hangszóró nem elég a hangosításhoz. Találunk még egy soros RS232 vezérlő portot is a gépen, de nem a szokásos D-Sub9 típusút, ezért alkalomadtán egy adapterkábelre lehet szükségünk, ha RS232-t akarunk használni.

Indítás és alapjellemzők

 

Kb. 8 másodperccel a bekapcsolás után megjelenik a Casio indulókép az ernyőn, méghozzá a teljes fényerővel.

Az UHP (HID) lámpákkal ellentétben a vetítő 8 másodperccel a bekapcsolás után azonnal eléri a teljes fényerőt. Ez a karakterisztika is a gyártótól származik, de a tapasztalat igazolta a gyors felfutást

A gépet első lépésben elég erősen megdöntöttük, azaz ferdén felfelé vetítettünk, az automatikus trapézkorrekció ellenőrzésére. A kép azonnal beállt tökéletesen téglalap alakúra.  A vetítési arány (throw ratio) 1,15 – 2,3 értékű, azaz egy 2 m széles kép már 2,3 m távolságból vetíthető, de ha erre nincs mód, akár 4,6 m-re is tehetjük a gépet, a 2-szeres zoomnak köszönhetően. Ilyen nagy zoom és az adott (kis) objektív mellett persze a vetítő fényárama is erősen függ a zoom állásától, és alapállapotban (wide) a legnagyobb. Méréseink szerint, minden létező lehetőséget kihasználva a fényerő növelésére, kb. 1500-1600 lument sikerült „kifacsarnunk” a projektorból. Nagy fényerőhöz tehát (ha ugyanolyan képméretet feltételezünk) ajánlott az 1x-eshez közeli zoomállás.

A vetítőnek két csökkentett fényerejű módja van (Eco1 és Eco2), és egy teljes fényerejű (Eco off). Csendes vetítéshez az Eco2 ajánlott (29 dB zaj), Eco1-ben a zaj már 35 dB-re nő (ez még egy adatvetítőnél elviselhető), ám az Eco off mód már erősen zavaró berregést produkál. Nem csoda, hiszen a projektor belső tere nagyon kicsi, maga a ventilátor is csak kicsi lehet, így nagy fordulatszámmal kell járatni. Én a prezentációhoz az Eco1 módot ajánlanám, ez jó kompromisszumnak tűnik a fényerő és a zaj között. Persze a képméretet is ehhez kell szabni, ami ez esetben nemigen lehet 2-2,5 m-nél nagyobb, a szokásos prezentációs fényviszonyokat feltételezve (világos környezet).

Az on/off kontraszt – mint a DLP vetítőké általában – elég jó érték, különösen prezentációs felhasználásra. A legnagyobb, 1688:1 értéket Eco1 módban, a Color Mode Graphics beállításában (a lehetőségek: Standard, Graphics, Theater, Blackboard), a Color Balance pedig Normal beállításban volt, az alapszínek egyforma (közép) értékével. Érdekes módon a Standard beállítás annyira elviszi a színeket (a vörös mély meggypirossá válik, a kék pedig egészen mélykék, miközben a zöld sárgás marad), hogy semmiképpen nem ajánlatos Standard Color Mode-ban használni a készüléket. Ezt az üzemmódot a mérésnél sem használtuk, hiszen az hamar bebizonyosodott, hogy az alapszínpontokat nem lehet a vetítőn „tologatni”. Az egyetlen kétes módszer a szaturáció állítása lenne, de erre csak a kompozit bemeneten beadott jel esetében van mód, ami prezentációs használat esetében szinte nem fordul elő, videó vetítésekor pedig a legrosszabb minőséget adja, és a gépnek van komponens, sőt HDMI bemenete is.

Mint minden projektort, ezt is érdemes a natív felbontásának megfelelő jellel hajtani, ekkor van a legkevesebb a probléma a képpel. Jelen esetben ez 1280 x 800 pixelt jelent (16:10-es formátum), de egyébként a gép gond nélkül képes megjeleníteni az SVGA-UXGA közötti felbontásokat a VGA bemenetről. Mi erről a bemenetről, illetve később a HDMI-ről hajtottuk, mert ez utóbbiról a kis prezentációs projektor (ki hinné?) képes reprodukálni a progresszív Full HD képet is (1920 x 1080p).

Teszt, mérés, kalibráció

A fényerőről és a kontrasztról már beszéltünk, illetve a maximálisan mérhető értékeket megadtuk (ezek persze konkrét beállításokhoz kötöttek, és elvileg lehetséges, hogy nem találtuk meg a legelőnyösebb beállításokat). Érdemes megemlíteni, hogy az Eco off, azaz a legnagyobb fényerejű „berregő” módban nincs négyféle Color Mode, ez a menüpont is hiányzik, hanem két beállítás közül lehet választani (egyszerűen Mode1 és Mode2). Az érdekesség az, hogy ellentétben az UHP lámpás vetítőkkel, ahol a fényerő maximuma a hidegebb képnél tapasztalható, itt a nagyobb fényerejű Mode1-ben szemmel láthatóan több vörös volt a képen. Ez csak úgy lehetséges, ha ebben a beállításban dominánsan a vörös LED befolyásolja a kilépő fénymennyiséget. Persze a színegyensúly messze van az ideálistól, de a színekkel amúgy is hadilábon áll a Casio projektora – persze nem annyira, hogy egy prezentációt ne lehessen megtartani vele.
Az RGB együttfutás mérését és beállítását, valamint az alapszínek mérését az Eco1 módban, de Theater (nem Standard) beállításban végeztük, tekintve, hogy meglepő módon a legkisebb fényerejű Eco2 módban, ugyanilyen beállításokkal a színek szinte semmit nem változtak, viszont a kontraszt kisebb, és a kép egészében véve laposabb lett. A Graphics és a Theater mód a színeket tekintve alig különbözik egymástól.
Először természetesen beállítottuk a feketeszintet egy PLUGE mérőábrával (Brightness szabályozó), aztán megkíséreltük a fehérszint beállítását (Contrast szabályzó), de ez eléggé korlátozottan sikerült. A karakterisztika ugyanis kb. 70% fölött feltehetően annyira ellaposodik (a gammagörbe olyan mértékben eltért a hatványfüggvénytől), hogy a helyes értéket lehetetlen volt megtalálni.
A szürkeskálán az RGB együttfutást az egyedüli szabályozható állásban (Normal) azonos értékekkel kezdve a kiindulási állapotot (gyári alapbeállítás) a következő ábra mutatja:

 

Beállítás előtti RGB együttfutás, illetve a színhőmérsékleti viszonyok. Az együttfutás jó, de a színhőmérséklet  jóval magasabb a kívánatosnál

 

Az alsó tartományt nem számítva, ahol a mérés bizonytalan, látszik, hogy a zöld és a kék túlsúlyban van (jóval hidegebb a kép, mint kéne), de az együttfutás alapvetően jó. A három (RGB) szabályozó állítgatásával – figyelem, ezek az alapszínek fénysűrűségét és nem a színezetét, és nem is a telítettséget szabályozzák – ezután sikerült a kívánatos 6500 K színhőmérséklet közelébe kerülni:

 

Eco1, Theater beállításban a Normal Color Balance RGB állítási lehetőségeit kihasználva sikerült megközelíteni a 6500 K színhőmérsékletet

Ezután jött az alapszínpontok kimérése, illetve helyzetük meghatározása a Rec. 709 ajánlás szerint RGB alapszínekhez képest. Ez a mérés a másodlagos alapszínek (cián, bíbor, sárga) helyét is megmutatta a kívánatoshoz képest:

 

A színdiagram sajnos jelentős eltéréseket mutat a szabvány szerinti alapszínektől (Eco1 üzemmód, Theater beállítás). A szabványos pontokat a kis négyzetek, a mért értékeket a pici körök jelzik. Mindhárom elsődleges szín el van csúszva, különösen a zöld (a sárga felé), de a vörös is narancsba hajlik, a kék pedig a telítetlen irányba van eltolódva. Rosszabb a helyzet a másodlagos színekkel, különösen a bíbor csúszik el a kékes tartomány felé. A fehéret  a szürkeskála beállításakor majdnem sikerült  a D65-re tolni.

 

Mivel természetesen a hordozható prezentációs vetítőknek nincs Color Management rendszere, és sem a telítettség, sem a színezet nem állítható (kivétel: kompozit bemenetről állítható lenne a szaturáció, de jobban megnézve a mért R, G, B pontok helyét, ez legfeljebb a kéknél segítene), a Normal Color Balance-ban található szabályozás pedig csak a színek világosságértékét változtatja, az alapszínpontok semmiképpen nem tolhatók a Rec. 709-nek megfelelő helyre. Be kell érnünk azzal, hogy a gép (a gyári beállítások közül választhatóan nagyjából kétféle) színtartományát és alapszíneit elfogadjuk. Valójában a színeket tekintve a projektor kalibrálhatatlan. Mint említettem, nem a Standard, hanem a Graphics vagy a Theater állás színei a használhatóbbak (ezek között gyakorlatilag alig van különbség).  

Még egy kísérletet elvégeztünk a projektorral. Egy Pioneer Blu-ray lejátszóról adtunk be jelet a HDMI bemeneten egy Tarantino Blu-ray film lejátszásával. Az Eco1 módot, a Theater beállítást és a beszabályzott fehéregyensúlyt és szürke-együttfutást megtartva, továbbá a Brightness-szel és a Contrast-tal hosszasan bíbelődve, a színhibák ellenére valamelyest élvezhető moziképet sikerült a vászonra varázsolni.  

 

Mérési eredmények:
Legnagyobb mért fényerő (Eco off, azaz nagy fényerejű üzemmód, Mode1 beállítás): kb. 1600 lumen
Maximális on/off kontraszt (Eco1 üzemmód, Graphics preset beállítás, tele zoomállás): 1688:1
Alapszínek (Eco1 üzemmód, Theater beállítás): lásd a fenti ábrán.

(Mivel egy ilyen rendeltetésű vetítőnél nem elsődleges szempont a házimozi projektoroknál szokásos pontos kalibráció, gyakran inkább a környezeti fényviszonyok vagy a hallgatóság száma - a szükséges vászonméret - határozza meg az éppen szükséges beállítást, nem tartottuk fontosnak az összes gyári beállítás fényerő és kontraszt adatainak megadását. A maximális elérhető értékek és egy jól használható, ám távolról sem tökéletes  beállítás színjellemzői kellőképpen illusztrálják a vettő jellemzőit.)

Összegzés

A Casio-nak a teljesen új fényforrás beépítésével egészen jól használható adatvetítőt sikerült összehoznia a kicsi, hordozható kategóriában, és plusz érdem, hogy elindult egy eddig járatlan úton. A konstrukciónak még szemmel láthatóan vannak gyermekbetegségei, különösen a színeket illetően, de ez nem akadályozza a megcélzott felhasználást. Kétségtelen, hogy a kis méretek miatt a hosszantartó, egyhuzamban való használat nem javallott, főleg a nagy fényerejű üzemmódban. Az Eco off mód ráadásul az elviselhetetlen berregés miatt szinte használhatatlan (Eco1-ben kell és lehet használni – persze nem kötelezően). A kontraszt DLP vetítőhöz méltó (nem a házimozi kategóriáról beszélünk), a fényerő pedig – bár nem éri el az adatlapon feltüntetett értéket (ugyan melyik vetítőnél éri el?) –, elegendő egy kisebb teremben tartott előadáshoz. A kb. 340.000 Ft-os ár, ha sorra vesszük az olyan előnyöket, mint a WXGA felbontás, a hordozhatóság, a motoros zoom és fókusz, a DLP vetítőknél szokatlanul nagy 2x-es zoom, a gyors be- és kikapcsolás, és legfőképpen a fényforrás hosszú élettartama (a vetítő élettartama alatt várhatóan egyáltalán nincs szükség cserére), kifejezetten jónak mondható.

 

 

Az XJ-A240 főbb gyári adatai

Képmodulátor: 0,65”-es DLP chip
Objektív: 2x-es zoom
Vetítési arány (throw ratio): 1,15 – 2,3
Fényerő: 2500 ANSI lumen
Full on/full off kontraszt (tele állásban): 1800:1

Nagy Árpád
jehu@projektor.hu