Gyártó

A projektorkeresővel elérhető adatbázisunkban túlnyomórészt a jelenleg Magyarországon kapható (megrendelhető) projektormárkák, illetve -típusok találhatók meg, kivéve a „kifutó” típusokat, amelyek gyártását a gyártója megszüntette. A kifutó típusokról is lehet azonban felvilágosítást kérni külön e-mailben, vagy a Fórumon. A hazai projektorpiacon találkozhatunk más gyártmányokkal (márkákkal) is, de ezek vagy régi, használt készülékek, vagy kivételesen és szórványosan kerültek hazai forgalomba.
A világ összes jelenlegi és a korábbi gyártójának felsorolása megtalálható egy külön listában.

Felhasználási terület

Hagyományosan két nagy csoportot különböztetünk meg: az adatvetítőket és a videovetítőket. Ezeket manapság inkább multimédia projektoroknak, illetve mozi- vagy házimozi projektoroknak mondjuk.
Az első csoport sokkal népesebb, ide tartoznak pl. a hordozható prezentációs projektorok (négy kategóriában), a fixen telepített, nagyobb teljesítményű előadótermi és konferenciatermi vetítők, általában extra szolgáltatásokkal, mint pl. a vezetékes vagy vezeték nélküli hálózatba kötés lehetősége, a cserélhető objektívkészlet, a motoros élesség- és zoomállítás, az objektív motoros elmozgatása stb., továbbá a legnagyobb teljesítményű, tömegrendezvényeken használt "Large Venue" projektorok, az óriási előadótermek, csarnokok, koncerthelyszínek vagy stadionok hatalmas vásznainak megvetítéséhez.
A második csoport tagjai egyfelől a film és videó nézésére optimalizált házimozi projektorok, a maguk nagy kontrasztjával, visszafogott fényerejével, színhűségével és más speciális jellemzőkkel, másfelől az igazi filmszínházakban egyre jobban terjedő digitális moziprojektorok, amelyekkel szemben ugyancsak különleges követelményeket támasztanak, hiszen a filmvetítőkhöz hasonló képminőséget várnak el tőlük.
A mai korszerű multimédia projektorok gyakran a filmek vetítésében is megközelíthetik a házimozi célra gyártott vetítőket, bár a legjobbak minőségét természetesen nem érik el. Mégis, ezek a típusok a kettős szerepkörben is gyakran kiválóan használhatók.
A különböző rendeltetésű projektorokról tesztek és más írások is találhatók aloldalainkon.

Technológia

A projektorban használt képalkotó eszköz(ök) működési elve meghatározza a projektor felépítését és tulajdonságait. Ennek megfelelőn beszélünk különböző projektor-technológiákról.
Időrendben a legkorábbi a három alapszín előállításához három katódsugárcsövet használó CRT (Cathode Ray Tube) technológia. Ilyen projektorokat – bár néhány jellemzőjük még ma is szinte felülmúlhatatlan – ma már nem gyártanak, ezért a projektorkeresőből kihagytuk őket. Régi, használt típusok még beszerezhetők, akár az Interneten keresztül is, meglehetősen alacsony áron.
A projektorok tömegpiacát az LCD (3LCD) technológia (Liquid Crystal Display – folyadékkristályos kijelző) teremtette meg. Rövid ideig gyártottak egyetlen LCD panellel (és színszűrővel) működő LCD projektorokat is, azonban sok éve már kizárólag 3 db LCD chipet tartalmazó vetítőkkel találkozhatunk (legújabban egy-két típusba 4 db-ot is beépítenek). Ezért a gyakorlatban az LCD és a 3LCD megjelölés ugyanazt jelenti. Működésének lényege, hogy egy nagyteljesítményű fényforrás optikai elemekkel alapszínekre bontott fénye három LCD lapkát világít át, amelyeken az egyes képpontok fényáteresztő képességét a képjel vezérli. A három alapszínű képet optikai rendszer egyesíti, majd egyetlen objektív vetíti ki. A technológia kiforrottsága miatt ezek a legolcsóbban gyártható, legszélesebb körben használt projektorok. Az LCD lapka átvilágításából adódóan nehéz nagy kontrasztarányt elérni, de a folyamatos fejlesztés egyre jobb eredményeket hoz ebben a tekintetben is.
A másik „tömegtechnológia” a DLP (Digital Light Processing), amelynél a képalkotó eszköz egy sok-sok pici mikrotükörből álló chip (DMD – Digital Micromirror Device). A mikrotükrök száma határozza meg a chip fizikai felbontását. Az LCD-vel ellentétben ez reflektív, azaz fényvisszaverő, és nem átvilágításos elven működik, ezért könnyebb a nagy kontraszt elérése. A fényforrás fényét az egychipes DLP vetítőkben (és ilyen a mai DLP projektorok túlnyomó többsége) egy forgó ún. színkerék bontja fel alapszínekre, amely körcikkszerűen elhelyezett szűrőkből van összeállítva. A színkezelés tehát időosztásos, vagyis szemünk tehetetlenségének köszönhetően „állnak össze” az összetett színek. Ennek következménye a technológia tökéletesítésével mára már csaknem teljesen kiküszöbölt zavaró szivárvány (rainbow) effektus, ami a korábbi gépek nagy hátránya volt.
Külön kategóriaként tüntettük fel a lényegesen költségesebb, de kiváló minőséget nyújtó 3DLP technológiát, ahol 3 db DMD chipet használnak az alapszínű képösszetevők létrehozására, így elmarad a színkerék, és a szivárványhatás megjelenése is kizárt.
A néhány éve kifejlesztett LCoS technológia (Liquid Crystal on Silicon) az LCD technika egyfajta módosulata. Valójában itt is LCD lapka a képalkotó eszköz, de a működés reflektív, azaz fényvisszaverő. A fény nem keresztülhalad az eszközön, hanem visszaverődik az LCD mögött elhelyezett tükröző felületről, így a DLP-hez némileg hasonló eszközt, hasonló vagy még nagyobb kontrasztarányt kapunk. Lényegében az LCoS sajátos megvalósítása a D-ILA (JVC), illetve az SXRD (Sony) technológia, de mivel a specifikációkban megőrzik elnevezésüket, mi is megkülönböztettük őket. A mai legfejlettebb LCoS, D-ILA és SXRD projektorok a kontrasztarányt tekintve felveszik a versenyt a legjobb DLP vetítőkkel, így kiváló házimozi (és mozi-) projektorokat tudnak készíteni ezekkel a technológiákkal.
Mivel nem a képalkotó eszköz, hanem a fényforrás tekintetében hozott újdonságot, nem tüntettük fel külön az ígéretes LED technológiát, amelyet DLP, LCD vagy LCoS változatokban is alkalmaznak. Az adatlapokon azonban utalunk a LED fényforrásra. A LED technológia tipikus alkalmazási területe jelenleg az igen kis méretű „mikro” vagy „piko” projektor (távvezérő vagy mobiltelefon méret).
A projektor-technológiákat külön is részletesen ismertetjük.

Fényerő

A fényerő (pontosabb neve: fényáram) a projektorok fontos jellemzője, mert az egyik olyan adat, amely meghatározza, hogy milyen „fényes” képet tudunk a vásznon (vetítőernyőn) létrehozni. Mértékegysége általánosságban a lumen (lm), a projektorok esetében az ún. ANSI lumen (rögzített előírás szerint a vászon kilenc pontján mért fényerő átlaga).
A projektor fényerejének helyes megválasztása nem könnyű feladat, mert a vásznon megjelenített kép fényessége más tényezőktől is nagyban függ: magának a vászonnak, illetve a rá vetített képnek a méretétől, és a vászon ún. nyereségétől (gain). Továbbá a ténylegesen szükséges fényerő nagyon nagy mértékben függ a helyszínen uralkodó környezeti fényviszonyoktól (a vászon felületén mérhető fénytől, a projektor nélkül). Teljesen sötét helyiségben, házimozi vetítéshez, kb. 2 m vászonméretig elegendő lehet 4-500 ANSI lumen, de ez már kevés szórt fény mellett is 800-1000 ANSI lumenre emelkedhet. Egy kisebb tárgyalóban, de viszonylag világos környezetben kell legalább 1500-2000 ANSI lumen a prezentációhoz. Konferenciákon, nagyobb előadótermekben pedig 3000-5000 ANSI lumen fényerő is szükséges lehet, mivel nem elvárható a sötét környezet. A nagy színpadok, óriás előadók, csarnokok hatalmas vásznainak élvezhető minőségű megvetítéséhez gyakran 10-15000 ANSI lumen, vagy ennél is nagyobb fényerő kell. A digitális mozinak is nagy a fényerő-igénye: a mozi méretétől függően kb. 5000-15000 ANSI lumen, vagy több. Szerencsére a moziban (házimoziban is) a környezeti fények általában jobban kézben tarthatók, mint más helyszíneken.

Saját felbontás

A képalkotó eszköz, pl. LCD vagy DLP lapka fizikai (natív) felbontása , a vízszintes és a függőleges képpontok szorzatával kifejezve. Pl. egy 800 x 600-as LCD lapka saját felbontása 480000 képpont (pixel). A projektorok legtöbbször a saját felbontásuknál kisebb vagy nagyobb felbontású képjeleket is fel tudják dolgozni (adott határok között) oly módon, hogy a bemeneti képjelet „lefelé” vagy „felfelé” konvertálják, átméretezik a beépített képalkotó eszköz saját felbontására. Általános tapasztalat azonban, hogy a legjobb képminőséget akkor kapjuk, amikor a bemeneti képjel felbontása megegyezik a saját felbontással.
Célszerű annál nagyobb saját felbontású projektort választani, minél nagyobb méretű képet vetítünk, és minél finomabb részleteket szeretnénk megjeleníteni.
Listánkban a leggyakrabban előforduló natív felbontásokat tüntettük fel, de ritkábban más natív felbontási értékek is előfordulnak. Manapság már nemigen gyártanak 800 x 600-asnál (SVGA) kisebb saját felbontású projektorokat, kivéve talán a legkisebb mini („mikro”, „piko”) vetítőket.
A projektoroknál előforduló összes ismert saját felbontásérték egy külön listában megtalálható.

Támogatott számítógépes felbontás

A projektor által megjeleníthető legnagyobb felbontás. Ezt azért fontos ismerni, mert ha ennél nagyobb felbontású jelet küldünk a projektorra, akkor az egyáltalán nem fogja megjeleníteni a képet.
Az itt szereplő felbontásokat az általános szokásoknak megfelelően a számítástechnikában elterjedt rövidítésekkel adjuk meg, pl. az XGA 1024 x 768 képpontnak, az SXGA 1280 x 1024 képpontnak felel meg stb., illetve az újabban a HD videomegjelenítésben elterjedő HD2 (1280 x 720), HD1 (1920 x 1080), 2K (2048 x 1080), és 4K (4096 x 2160) elnevezésekkel. A HD1 és HD2 felbontásokat egyébként a korszerű számítógépes videokártyák is ki tudják adni.
A mai projektorok elektronikája a legtöbb esetben jóval nagyobb maximális felbontást enged meg, mint amekkora a készülék, ill. képalkotó chip saját felbontása. Nem ritka az olyan SVGA vagy XGA saját felbontású vetítő, amely fel tudja dolgozni az 1920x1080-as nagyfelbontású videojelet. Ettől persze még nem lesz „igazi” HD projektor, de a kép megjelenítésére alkalmas.

HD megjelenítés

Ez a jellemző a HD filmek és a HDTV kép reprodukálásának megítéléséhez fontos, azaz elsősorban a házimozi projektorok, illetve a videovetítésre is alkalmas egyéb projektorok esetében van jelentősége.
A nagyfelbontású (HD) videó/televízió szabványai meglehetősen rugalmasak, többféle felbontási értéket (1280x720, 1280 x 1080, 1440x1080, 1920x1080 [Full HD]) pásztázási eljárást (váltott soros vagy progresszív) és képfrekvenciát (24, 25, 30, 50, 60 kép/s, illetve 50, 60 félkép/s) engednek meg, illetve ezeknek számos kombinációját.
A projektorok osztályozásakor azt tartottuk szem előtt, hogy a legkisebb HD felbontásnál, az 1280x720-nál (HD2) kisebb saját felbontású, de HD megjelenítésre képes készüléket a HD-kompatibilis kategóriába soroltuk. Ha a saját felbontás eléri vagy meghaladja az 1280x720-at, akkor az újabban elterjedt gyakorlatnak megfelelően HD-ready projektorról, ha pedig eléri az 1920x1080-at, és progresszív megjelenítésre is alkalmas, akkor HD-ready 1080p (Full HD) projektorról beszélünk. A HD-ready és HD-ready 1080p megjelöléséket logóként is sok készüléken feltüntetik.
Ha valaki csak ritkán, alkalmanként akar HD képet nézni, akkor valószínűleg megfelelő számára a „HD-kompatibilis” projektor. Igényes, ill. csúcsminőségű házimozihoz mindenképpen javasoljuk a „HD Ready 1080p” választást.

Saját képformátum

A képalkotó eszköz fizikai (natív) képformátuma, lényegében az eszköz aktív felületének saját oldalaránya. A leggyakoribb a 4:3-as és a 16:9-es natív képformátum, de ezeken kívül vannak 16:10, 15:9 és 5:4 (vagy elvétve más) saját képformátumú projektorok is. A legtöbb esetben a projektor a natív formátumától eltérő formátumokat is fel tudja dolgozni, és meg tudja jeleníteni, de ilyenkor a képalkotó eszköz felületének egy része kihasználatlan marad, vagyis a felbontás kisebb lesz, mintha az éppen megjelenített formátum a készülék natív formátuma lenne. A javasolt választási módszer tehát az, hogy a leggyakrabban vetíteni szándékozott képformátum alapján válasszunk projektort.

Ár

Az itt feltüntetett számadatok bruttó árat jelentenek. Az egyes projektorok adatlapjain szintén vagy a bruttó ár szerepel, esetleg nettó ár + ÁFA formában, vagy pedig a „kérjen árajánlatot” megjelölés olvasható. Egy ártartomány kiválasztásakor ez utóbbiak is benne lesznek a megjelenő listában, ha „tól-ig” áruk benne van az adott ártartományban. Az árak tájékoztató jellegűek, és időről időre változhatnak.