BenQ W1700

 

2018. január

 

A BenQ alighanem jól felmérte azt az igényt, amely a 4K HDR megjelenítésre alkalmas belépő szintű házimozi-vetítők iránt megjelent. Decemberben a cég piacra hozta a W1700 típusjelet viselő modellt, amelyet most alkalmunk nyílt egy tesztelésnek alávetni.

 

Valódi meglepetés ez a kisméretű 4K-UHD projektor, amely ráadásul a ma már a 4K-val kéz a kézben járó HDR (széles dinamikatartományú) jel fogadására és megjelenítésére is képes, a minden más 4K projektorra jellemző korlátokon belül. A HDR szabványok és ajánlások ugyanis egyelőre olyan nagy dinamikatartományt és színtartományt határoznak meg, amelyet csak bizonyos kijelzőfajták egy része képes reprodukálni. A 4K-UHD projektorok célja tehát a lehető legjobb kompromisszum elérése lehet a HDR határain belül („projector-optimized” HDR).

 

A kis méreteket és a kedvező árat a W1700 esetében többek között az új, mindössze 0,47”-es DMD chipnek és a hozzá kapcsolódó Texas Instruments XPR technológiának köszönhetően sikerült elérni. A chip natív felbontása valójában nem UHD, ám a vásznon mégis meg tud jelenni a 4K-UHD felbontású (3840 x 2160 pixel) felbontású kép. De mégis hogyan?

 

 

Az alapelv az, hogy a nagyon gyorsan egymás után vetített képeket a látásunk mintegy „integrálja” (elég emlékeztetni arra, hogy a mozgókép állóképek sorozatából áll, vagy hogy az egychipes DLP technika színkezelése is időosztásos elven működik). Egy 4K-UHD kép teljes felbontású reprodukálásához a W1700 hihetetlenül gyors működésű DMD chipje négy Full HD képet vetít gyors egymásutánban. Az UHD képet ehhez négy FHD részképre kell felbontani, és ezeket egymás után, a teljes képidő negyedrészében kivetíteni, de úgy, hogy a négy részkép pixelei a megfelelő helyre kerüljenek. Ez utóbbi feladatot a megfelelő ütemben villámgyorsan rezgő optikai elem („aktuator”) végzi el. A korábban bevezetett 0,66”-es chip esetében a chip felbontása „fél-UHD” (2716 x 1528 pixel) volt, így két ilyen képet kellett egymáshoz képest átlósan eltolva megjeleníteni a teljes 4K-UHD képhez. Az eddigi egychipes DLP 4K projektorok ezt a megoldást használták/használják. Mint a W1700 példája mutatja, a feladat megoldható kisebb méretű és felbontású DMD chippel is, vízszintes és függőleges tologatással. Lássuk, hogy milyen eredménnyel!

 

 

Főbb gyári adatok

• Technológia: TI 1-chipes DLP, 4K-UHD (DLP470TE chipset)
• Fénymodulátor: 0,47”-es DMD chip
• A chip fizikai felbontása: 1920 x 1080 pixel
• A kép felbontása a vásznon: 3840 x 2160 pixel (TI pixel shift módszerrel)
• Jelfeldolgozás: 10-bites
• Fényerő: 2200 ANSI lumen
• Fényforrás: UHP lámpa
• Zoomátfogás: 1,2x-es
• Zoom- és élességállítás: Trapézkorrekció: ± 40 fok, függőleges
• Offset: 110% ± 2,5%
• Vetítési arány: 1,47 – 1,76
• Színkerék: RGBRGB
• Beépített hangszóró: 1 x 5 W
• Működési zaj: 33/29 dBA (Normal/Eco)
• Méretek: 353 x 135 x 272 mm
• Tömeg: 4,2 kg

További jellemzők és szolgáltatások: 3D vetítés (DLP Link + aktív szemüveg), a már említett HDR, BenQ CinematicColor™ technológia, Rec. 709 szabvány szerinti színpontosság, CinemaMaster Video+ (Pixel Enhancer, Color Enhancer, Flash Tone), CinemaMaster Audio+2 (a műfajhoz illeszkedő hangzásmódok), hosszú lámpaélettartam (Eco módban 10.000 óra), automatikus trapézkorrekció.

 

 

Ismerkedés

 

A W1700 nem foglal el sokkal több helyet, mint a BenQ korábbi Full HD házimozi-projektorai. A fehér színű burkolat elegánsan lekerekített, az előlap sötétszürke, összességében elegáns benyomást kelt. Az objektívet – bár elég mélyen ül a gépben – üzemen kívül egy külön műanyag sapka védi a portól és a sérüléstől. Elöl egy kipattintható széles láb, hátul pedig ki/be csavarható talpak teszik könnyebbé a vízszintbe állítást. A gép tetején egy mélyedésben található az élesség- és a zoomállító gyűrű.

 

 

Maga az objektív olyan, alacsony diszperziójú optikai bevonattal van ellátva, amely a kromatikus aberrációt minimumra csökkenti:

 

 

 

A low dispersion (alacsony színszórású) bevonattal ellátott lencse hatása a kromatikus aberrációra. Felső kép: ilyen bevonat nélküli lencse, illetve alsó kép: low dispersion bevonattal rendelkező lencse kromatikus aberrációja

 

Az objektív zoomátfogása 1,2x-es, a vetítési arány pedig 1,47-től 1,76-ig változhat, így egy 100”-es képet az alábbi képen látható távolságtartományból vetíthetünk a zoom megfelelő beállításával. Az elhelyezésnél természetesen a 110%-os offsetet is figyelembe kell vennünk, ámbár a digitális trapézkorrekcióval lehetőség van a vetítési magasság változtatására, de ezt egy házimozi-projektornál általában igyekszünk elkerülni.

 

A W1700-as 3,16 m és 3,8 m közötti távolságból vetíthet 100” átlójú (2,03 m-es) képet az 1,2x-es zoomnak megfelelően

 

A W1700 csatlakozófelülete megfelel a mai házimozis követelményeknek, ide értve a 4K-UHD HDR jel beviteli lehetőségét is. HDMI bemenetből kettő van, az egyik 1.4a verziójú (HDCP 1.4-essel), a másik 2.0 verziójú (HDCP 2.2-vel). Ez utóbbi alkalmas a 4K-UHD jelforrások csatlakoztatására, az 1.4a portot értelemszerűen a Full HD jelforrásainkhoz használjuk (3D-ben is). PC jel analóg csatlakoztatásához van még egy hagyományos VGA csatlakozó, ezen kívül találunk egy-egy audio be- és kimenetet (3,5 mm-es jack), egy USB (A) csatlakozót, amely 5 V/1,5 A-es tápcsatlakozóként szolgál, egy mini-USB szervizportot, az elmaradhatatlan RS232 vezérlőportot és egy 12 V-os triggerportot (3,5 mm-es jack).

 

 

Írnunk kell a távvezérlőről is, amely nem marad el a projektor kivitelezésének minőségétől. Bármely gomb megnyomására bekapcsol a gombok világítása, és kb. 15 másodpercig úgy is marad. Méretei jól eltaláltak, beleértve a navigációs gombot – egyszóval kényelmesen és könnyen kezelhető. Természetesen egy sor menüfunkció és üzemmód közvetlenül elérhető, így a legtöbb esetben nem kell a menüszintek között oda-vissza lépegetnünk, hogy elérjük az éppen szükséges funkciót.

 

 

A projektor menürendszere – amellett, hogy a BenQ projektorok szokásos menüstruktúráját mutatja – igazodik az egyedi szolgáltatásokhoz és funkciókhoz, amelyek erre a modellre jellemzőek. De nézzük közelebbről az OSD menürendszert.

 

Az OSD rövid bemutatása

 

A szokásos standard házimozis 2D Full HD menüstruktúrát két dolog módosítja lényegesen: a 3D lehetősége és a 4K HDR szolgáltatás. Mindkettő csak akkor válik valóban aktívvá, ha 3D jel, illetve 4K HDR jel érkezik a projektorra. Az előbbi csak Full HD-ben vetíthető, így a 3D jelet az 1.4-es HDMI2 bemenetre célszerű csatlakoztatni, míg a 4K jelet csak a 2.0-ás HDMI1 bemenet fogadja. (Ez nem jelenti azt, hogy Full HD forrás képét nem vetíthetjük a HDMI1 bemenetről is.). A 3D és a 4K HDR nem használható együtt.

Mindez a menüben úgy jelentkezik, hogy a 3D-hez, illetve a 4K HDR-hez beállítási opciók kiszürkítve vagy egyáltalán nem jelennek meg, ha ilyen jelek nem érkeznek a vetítőre.

 

A főmenü 6 almenüjében választhatjuk ki szükséges beállításainkat. A MENU gomb megnyomásakor a Picture almenü jelenik meg a szokásos kínálattal. (A többi almenü: Display, Installation, System Setup Basic, System Setup Advanced és Information.)

 

 

Szokás szerint a Picture alatt jelölhetjük ki a számunkra szükséges képi módot: négy gyári beállítás és két User (egyéni) beállítás közül választhatunk. Ez utóbbiakhoz hozzárendelhető a gyári módok valamelyike is (User Mode Management). A feladatunk éppen az lesz – amennyiben kalibrációra szánjuk el magunkat –, hogy ezek közül kiválasszuk a kívánatoshoz legközelebb álló módot, amelyből kiindulhatunk.

 

Valamely kiválasztott képi módban a szokásos beállítási lehetőségek mellett az Advanced menüpont „rejti” a finombeállítási és kalibrálási lehetőségeket

 

A Picture almenü Advanced pontja a lehetőségek széles kínálatát nyitja meg. Itt szerepelnek a gamma, a színhőmérséklet, a színmenedzselés, a képjavítás (Cinema Master) stb. beállításai.

 

Az Advanced menü tartalma. A felső képen a Color Gamut pont azért szürke, mert Full HD jelet kap a gép, és csak 4K HDR kép esetében lehet a színtartományt átállítani. Az alsó kép mutatja ez utóbbi esetet: a Gamma Selection menüpont helyett a HDR Brightness jelenik meg, hiszen HDR jel érkezésekor a megválasztható gamma helyett adott az ún. PQ EOTF átviteli függvény, viszont lehetőség van – a kép jellegétől függően – a szubjektíve megfelelő fényerőfokozat megválasztására

 

Szerényen az Advanced utolsó menüpontja a Light Mode, amelynek opciói azonban mélyrehatóan befolyásolhatják a színpontosságot, a gammát és a kontrasztot (főleg ez utóbbi kettőt).

 

A szokásos Normal és Economic lámpaüzemmód mellett egy harmadik, SmartEco mód is beállítható. Ekkor a lámpa fényereje fog változni a kép pillanatnyi átlagfényességének függvényében – ez egyfajta dinamikus kontrasztszabályozást jelent, amire egy egychipes DLP projektornak nagy szüksége lehet, feltéve, hogy elég finoman működik

 

A Display almenüben válik elérhetővé a HDR beállításokhoz vezető menüpont, amennyiben a bejövő 4K jel tartalmazza az ún. metaadatokat, amelyek közlik a projektorral a jel értelmezéséhez szükséges fő „tudnivalókat”. Ennek hiányában a HDR opciók nem működnek. Az Installation és a Setup (Basic és Advanced) almenükben a szokásos tételek vannak, ezekre most nem térünk ki. Hasznos az Information almenü, amely néhány fontos beállítást és egyéb adatot megmutat.

 

Az Information menü mutatja a választott bemenetet és képi módot, továbbá a bemeneti jel felbontását és azt, hogy RGB vagy komponens formában érkezik a projektorra

 

Fényerő és kontraszt

 

Fényerőben nem szűkölködik a W1700. Igaz, a specifikált 2200 lument csak a Bright módban közelíti meg (natív lámpaspektrum, 1874 lumen), zöldes-kékes elszíneződéssel (ez minden lámpás gépnél így van), tehát ez a mód – hasonlóan minden más projektorhoz – önmagában nem használható házimozivetítés céljára. Vivid TV módban 1170 lument, Sport módban 1248 lument, Cinema módban pedig 842 lument mértünk. Mindezt Normal, azaz maximális lámpa-beállításban. A User1 és User2 módok alapállapotban azonosak a Vivid TV-vel, azzal a különbséggel, hogy a lámpa-beállítás nem SmartEco (lásd később), hanem Normal.

 

Cinema képi módban a mért 842 lumen a házimozihoz bőven elég, a 16 footlambert fénysűrűség még egy 3 m széles vásznon is megvan, egy 2 m széles vásznon pedig majdnem 34 footlambert fénysűrűséget kapunk (16:9-es formátumban, mattfehér vásznon). Persze ha a gyári beállításokat kalibrálással pontosítjuk, ez némileg csökkenni fog, de egy 2,6 m széles vásznon kellemesen mozizhatunk ezzel a projektorral. Ha 2,2 m-es vászonnal is megelégszünk, akkor Eco módban még a működési zaj is csökkeni fog.

 

A nagyobb fényerejű képi módok a 3D-hez és a HDR-hez jönnek jól, a 3D-nél a szükségszerű fényerőcsökkenés miatt a 2D-hez képest, a HDR-nél pedig a minél nagyobb kontrasztátfogás miatt. Ugyanakkor a színpontosság és a szürkelépcsők semlegessége ezekben a módokban nehezebben állítható be.

 

Nézzük, mit mutattak a kontrasztmérések. Itt kell mérlegelnünk azt, hogy milyen lámpa-beállítást használunk. Az opciók: Normal, Economic (Eco) és SmartEco. Eco módban – amelyet a lámpa kímélése érdekében célszerű használni – a fényerő minden üzemmódban hozzávetőlegesen kétharmadára csökken, a kontraszt azonban a Normal módtól nem különbözik lényegesen (bár van eltérés). Ha viszonylag nagy kontrasztot szeretnénk a képen, akkor mindenképpen a SmartEco beállítást kell használnunk. Ekkor az éppen aktuális kép átlagos fényerejéhez igazodik a lámpa vezérlése, azaz a sötét képkockákon visszavesz a lámpa fényéből, világos képeken pedig visszaáll a nagyobb fényre.

 

A dinamikus kontraszt mérése eleve közelítő jellegű, mert a fényerő-szabályozásnak van egy időállandója, amely befolyásolja a mérési eredményt. Pontosabban az időállandó és a színmérő műszer mérési ciklusának viszonyától függ a mért érték. A gyári presetek kontrasztaránya (leszámítva a Bright módot, amely egyébként 7029:1 kontrasztarányt adott) a következő volt a mérések alapján:

 

Balról jobbra: a Vivid, a Sport, illetve a Cinema gyári beállítok mért full on/full off kontrasztaránya SmartEco lámpa-beállítás mellett

 

A SmartEco lámpa-beállítás használata nem kötelező, sőt a házimozizók egy része inkább talán az Economic beállításban fogja használni a projektort, ekkor azonban számolnia kell az egychipes DLP projektorokra jellemző kisebb kontrasztaránnyal. Magyarán a SmartEco előnye a viszonylag nagy kontrasztarány, hátránya azonban az egyenetlenné váló gamma és az RGB együttfutás ingadozása.

 

Nézzük most azt, hogy a három alapvető cél, a 2D Full HD, a 3D Full HD és a 4K HDR vetítés milyen sikerrel valósítható meg, a képminőséget szem előtt tartva!

 

2D Full HD vetítése

 

A jel csatlakoztatásához „adja magát” az 1.4-es HDMI2-es bemenet (ugyanezt fogjuk használni a 3D vetítéshez is). Természetesen csatlakozhatnánk a 2.0-ás HDMI2-eshez is, de ezt a bemenetet fenntartjuk a 4K HDR vizsgálatainkhoz.

 

A presetek végigpróbálgatásával és megmérésével arra jutottunk, hogy a Full HD filmek minél korrektebb reprodukálásához a legcélszerűbb a Cinema képi módból kiindulni. Az első lépés a projektort a gyári beállításokon hagyni, és megmérni a viselkedését. Annyi módosítással, hogy a fentebb a SmartEco-ról mondottakat figyelembe véve, és mivel a célunk a projektor lehető legpontosabb bekalibrálása, inkább lemondtunk a nagyobb kontrasztról, és a gradáció és a színek pontosságát helyeztük előtérbe. Ezért az Economic lámpamód mellett döntöttünk. Forrásként egy hardveres jelgenerátort, a DVDO AVLab TPG készülékét használtuk.

 

A DVDO AVLab TPG kimenetén a jel felbontása széles határok között változtatható, továbbá kiválasztható az RGB vagy YUV (komponens) kódtartomány és a színmélység is

 

A kalibrálás előtti és utáni állapotokat a következő ábrák mutatják (a felső ábra a kalibrálás előtti, az alsó a kalibrálás utáni értékeket Cinema/Eco módban).

RGB együttfutás és a szürkelépcsők színhőmérséklete:

 

A kék egyre növekvő arányát a magasabb szürkelépcsők felé a színegyensúly kalibrálással sikerült megszüntetni. Az átlagos színhőmérséklet 6467 K, a grayscale hiba dE = 1,7

 

A gamma alakulása:

 

A gamma ingadozása a 2,2-es célérték körül. Kalibrált állapotban az átlagos gamma 2,23, alul kicsit kisebb 2,2-nél, felül 90%-nál pedig van egy kiugrása

 

A színpontok és fehérpont helyzete a Rec.709 szerinti referenciapontokhoz képest:

 

A felső ábrán látszik, hogy a gyári beállítások némileg pontatlanok. A projektor CMS rendszerével a W, R, G, B, C, M, Y pontokat elég jól sikerült a helyükre tolni

 

Az 50%-os szürke és az RGBCMY színek luminanciája a 100%-os fehérhez képest (1-es relatív érték):

 

A mért luminancia (fénysűrűség) értékek – sötétszürke sávok – a gyári beállításban szintén pontatlanok voltak, azonban a kalibrálással itt is sokkal nagyobb pontosságot sikerült elérni (alsó ábra)  

 

Végül a teljesség kedvéért elvégeztünk egy telítettségi tesztet is a kalibrált elsődleges és másodlagos színek 20-40-60-80%-os telítettségű pontjainak helyzetéről. Íme a mérés eredménye:

 

 

Nem maradhatott el a szubjektív ellenőrzés sem néhány Blu-ray lemez ismerős jeleneteinek megnézésével. A W1700 jól vizsgázott a sokféle színvilágú és bevilágítottságú jelenet reprodukálásakor, ami a kalibrációs eredményekből várható volt.

 

Egy képkocka a Blu-ray lemezen is kiadott „36” című francia krimiből (Full HD)

 

Hogyan teljesít a W1700 3D-ben?

 

Bár a 3D a statisztika szerint kevésbé népszerű, mint két-három évvel ezelőtt, azért akadnak még, akik szeretik, és talán a trend is változhat. Mivel a W1700 – mint a mai DLP projektorok túlnyomó többsége – alkalmas a 3D vetítésre, és van is az eszközeink között egy 144 Hz-es DLP Link 3D szemüveg, betettünk egy találomra kiválasztott 3D filmet (a Nagy Gatsby 3D változata) a 3D Blu-ray lejátszónkba.

 

Mivel az 1.4-es HDMI is gond nélkül fogadja a 3D Full HD jelet, ide csatlakoztattuk a lejátszót. A projektor automatikusan felismeri a Frame Packing 3D jelet, és aktiválja a 3D menüben foglaltakat is a Display almenüben (pl. a bal/jobb csatorna megfordításának lehetősége a DLP Link rendszerben). Az Information almenü kijelzi a 3D formátumot is:

 

 

A W1700 fényereje kiválóan megfelel a 3D vetítéshez is, noha tudjuk, hogy az aktív 3D esetében a fényerő a vásznon kb. egyhatoda a 2D képnek. A 3D-hez azonban gyárilag nem a Cinema, hanem a Vivid képi mód van hozzárendelve, ami egy 2 m széles vásznon 8 footlambert fénysűrűséget tud 3D-ben produkálni, ez pedig teljesen elfogadható. Az alábbi képkockát a 3D szemüvegen keresztül fényképeztük:

 

Tobey Maguire a Nagy Gatsby c. film 3D változatában. A feliraton látszik, hogy a 3D szemüvegen hol kezdődik az orrnyereg helye

 

4K és HDR

 

A HDR-ről már több előző tesztünkben is írtunk, most annyit érdemes megismételnünk, hogy a többféle HDR formátum közül a HDR10 (esetleg a későbbiekben a továbbfejlesztett HDR10+) látszik „befutónak” a fogyasztói szegmensben, kivéve a TV-műsorszórást, ahol a BBC/NHK-féle HLG is elterjedhet. A HDR a fejekben összeforrt a 4K-val, de valójában nem kötött a felbontáshoz, viszont a kijelzők egyre inkább a 4K vagy 8K felé menetelnek.

 

A HDR10 fő jellemzői: 10 bit színmélység, a látásunkhoz messzemenően igazodó PQ EOTF, illetve a felvételi oldalon PQ OETF gradációs karakterisztika (a hagyományos fix gamma helyett), 1000 nit vagy ennél nagyobb max. fénysűrűség, és 0,05 nit-nél kisebb minimális fénysűrűség (feketeszint). Az OLED kijelzőkre 540, ill. 0,0005 nit az előírás. Továbbá 4:2:0 komponens mintavételezés, statikus metaadatok a képtartalom teljes hosszában, és ami nagyon fontos: extrém nagy színtartomány (lásd alább). A PQ jelentése egyébként perceptual quantizer, azaz a látásunknak megfelelő nonlineáris kvantálás. A PQ EOTF a következő HDR formátumhoz tartozik: Dolby Vision (ez mind között a legigényesebb és legdrágábban megvalósítható HDR), a HDR10 és a HDR10+. Ezeken kívül van még két-három formátum, amely nem a PQ EOTF-et használja.

 

A HDR10 nemcsak jóval nagyobb egyidejű kontrasztátfogást (> 20.000:1) ígér, mint a hagyományos SDR, hanem ezen belül több világosságfokozat megkülönböztetését az alsó és a felső tartományban is

 

Fontos „tartozéka” a HDR-nek, így a HDR10-nek is a kibővített színtartomány (WCG – wide color gamut), amelyet külön előírás, az ún. Rec.2020 (ITU-R BT.2020) tartalmaz. (Tudvalévő, hogy az eddigi HD képfeldolgozásban és megjelenítésben a Rec.709 hagyományos színtartomány a referencia).

Összefoglalóan: a HDR10 (amely pedig nem a legszigorúbb HDR szabvány) hatalmas egyidejű dinamikát (> 20.000:1) és relatíve nagyon nagy színteret ír elő, amelynek RGB alapszínei spektrálisan tiszta monokromatikus színek. Ez a teljes átviteli láncra vonatkozik, kivéve a kijelzőket, mert azt a szabványalkotók belátták, hogy a Rec.2020 színteret a síkpaneles kijelzők közül is csak kevés tudja megközelíteni. Ezért annyit „enyhítettek” a szabványon, hogy a kijelzőknek „csak” a DCI-P3 nevű mozis színtér 90%-ának megfelelő tartományt kell teljesíteniük, ami még mindig jóval nagyobb a Rec.709-nél.

 

A Full HD képátvitelre több mint negyedszázada rögzített Rec.709-es színtér, a DCI moziszabványnak megfelelő P3 színtér és a 4K megjelenése után megalkotott Rec.2020-as szabvány szerinti színtartomány összehasonlítása

 

A 4K-UHD Blu-ray lemezeken, streaming tartalmakban a HDR10 a „kötelező” HDR formátum, egyébként opcionálisan másfajta HDR „réteg” is megtalálható lehet (Dolby Vision HDR, HLG stb.). A Samsung és a Panasonic kifejlesztette az említett HDR10+ változatot, amely nem statikus, hanem képkockánként meghatározott ún. dinamikus metaadatokat tartalmaz. A metaadatok közlik a kijelzővel, hogy milyen formátumban, milyen színtérben, milyen gradációs függvénnyel stb. volt a képanyag renderelve, és a kijelző ennek megfelelően állítja át magát SDR-ről (a hagyományos standard dinamikatartományhoz tartozó paraméterekről) a HDR adott változatára. Amennyiben a képességei megengedik, ezután a bejövő 4K HDR jelnek megfelelően tudja a képet megjeleníteni.   

 

Nos itt a hangsúly a „képességeinek megfelelően” kifejezésen van. A fényerő (fénysűrűség) határait nézve rögtön világos, hogy a HDR10 a nagy fényerejű, sé egyben alacsony feketeszintet produkáló síkpaneles televíziókra van „szabva”, amelyek némelyike a Rec.2020-as színteret is megközelítheti. A projektorok azonban mind egyidejű kontrasztátfogásban, mind a színvisszaadásban elég távol vannak a HDR10 megszabta határértékektől. A 90%-os DCI színtér a kisebbik gond, ezt több projektor meg tudja oldani. Nagyobb probléma a hatalmas fénysűrűség követelménye, a szokásos képméreteket figyelembe véve. Ugyanis 1000 nit fénysűrűség létrehozásához egy 2,6 m széles, 16:9-es vásznon (ha házimoziról beszélünk) a projektornak kereken 12.000 lumen fényteljesítményt kellene szolgáltatnia (ismétlem: 2,6 m széles vászonhoz!).

 

Persze a tipikus képtartalmak esetében csak a képfelület kisebb-nagyobb részén kellene ez a fényerő, de a vetítéstechnika nem képes a lokális fényerő-szabályozásra, azaz local dimming-re (sem zónákra osztva, mint a síkpaneles LED-LCD kijelzőknél, sem pixelenként, mint az OLED kijelzőknél). Ezért egyelőre a projektoros házimozi híveinek meg kell elégedniük azzal, hogy a készülék a HDR (+WCG) jelet értelmezni tudja, és a kapott képtartalmat valamilyen algoritmussal „belepréseli” a saját dinamikatartományába és színterébe (remapping). A HDR célja egyébként – ahogy már volt róla szó – nemcsak önmagában a nagy kontrasztátfogás, hanem a sötét, illetve világos tartományokban az egymáshoz közeli tónusok jobb megkülönböztethetősége. Ezt éri el a PQ EOTF és a 3x10 bit segítségével.

 

Ez az ábra hasonlítja össze a hagyományos hatványfüggvényt követő gamma és a HDR10-hez (is) használt PQ EOTF elektrooptikai átviteli függvényeket, magyarán azt, hogy a gamma esetében a 0-255 (vagy 16-235) kódtartományban, a PQ EOTF esetében pedig a 0-1023 (vagy 64-940) kódtartományban az egyes kódértékekhez milyen fénysűrűség van hozzárendelve a képernyőn. Az ábra annyiban csalóka, hogy mind a két tengelyen relatív értékeket tüntet fel, holott így nem látható világosan, hogy a 8-bites SDR-nél (hagyományos gamma) a maximális 1-es relatív kódérték 255-öt jelent, a fénysűrűség abszolút értéke pedig nincs megkötve, az 1-es relatív luminancia lehet bármi a kb. 80…300 nit tartományban, a PQ EOTF-nél viszont az előírt fénysűrűség 1000 nit, és ehhez pontosan definiált kódérték (769) tartozik. Az 1023-as kód a Dolby Vision szerinti 10.000 nitnek felel meg. Ezért mondjuk, hogy a PQ EOTF „abszolút” gradációs karakterisztika, míg a hagyományos gamma „relatív”   

 

Mindezt azért volt szükséges elmondani, mert csak így lehet megérteni, hogy (jelen állás szerint) egyetlen 4K-UHD HDR projektor sem képes a HDR10-es kép maradéktalan megjelenítésre (leszámítva azt az abszurd esetet, ha néhányszor tíz centiméteres képet vetítünk, így biztosítva az 1000 nit fénysűrűség-maximumot). A projektor tehát a bemeneti dinamikát kénytelen beszorítani a saját dinamikatartományába, a színeket pedig a DCI-hoz közeli vagy annál kisebb natív színterébe.

 

Ennek fényében egy „HDR-képes” projektort gyártó azt tűzheti ki célul, hogy a megvalósíthatatlan feladatot ügyes „remappinggel” megpróbálja úgy megoldani, hogy a kép (műsor, film) jellegéhez igazodva a felhasználó kézzel is beavatkozhasson az optimális dinamikatartomány beállításába, egyúttal a feldolgozó algoritmus maga is megpróbálja optimalizálni a tartományon belüli tónusokat. A színek kezelésekor és a színmenedzselésnél többféle stratégiát lehet követni attól függően, hogy a projektor natív színtere milyen mértékben tér el a célként meghatározott DCI-tól, esetleg Rec.2020-tól.

 

A W1700 és a HDR

 

A fentiek tükrében érthető, hogy a projektor nem állítja magáról, hogy a HDR10-es képet tökéletesen meg tudja jeleníteni, következésképpen nem is tette rá a gyártó az UHD Alliance szervezet ULTRA HD PREMIUM logóját, amelyet néhány síkpaneles televízió visel. A „sima” 4K HDR logó viszont joggal szerepel a készülék elején, mivel fogadni és értelmezni tudja a HDR10-es formátumú HDR jelet (sőt a HLG HDR jelet is, amelyhez nem szükségesek metaadatok), és a saját kontraszt-lehetőségein és natív színtartományán belül fogyasztható módon ki is vetíti a HDR képet a vászonra.

 

Természetesen a HDR menüpontban az SDR és a HDR opciók közül ekkor a HDR-t kell kiválasztanunk (vagy az Auto opciót is beállíthatjuk), a Gamma Selection helyett megjelenő HDR Brightness pont alatt pedig a projektor maximális kontrasztátfogását tologathatjuk öt fokozatban (-2, -1, 0, +1, +2), hogy a képtartalom jellegének megfelelően minél jobban érvényesüljön a HDR előnye:

 

Egy képkocka a Passangers című filmből, háromféle HDR Brightness beállításban: a felsőhöz tartozik a -2-es fokozat, a középsőhöz a 0-s, az alsóhoz pedig a +2-es. A fotózás persze némileg torzíthatja a valóságban látottakat, de ehhez a filmhez megfelel a 0-ás vagy a +1-es beállítás

 

Még egy jellegzetes képkockát bemutatunk ebből a filmből, mert jól megfigyelhető a kiemelkedőn világos és sötét képrészletek egyidejű reprodukciója. A filmben sok, ehhez hasonló jelenet található, tehát elég jól tanulmányozható volt a projektor HDR megjelenítési képessége.

 

A Passangers egy másik képkockája a HDR Brightness középállásában

 

Összegzés és értékelés

 

A W1700-as különlegessége, hogy a benne található DLP képmodulátor chip az eddig gyártott legkisebb méretű (és részben emiatt a leggyorsabb működésű) Full HD DMD chip, ugyanakkor Texas Instruments XPR időosztásos technológiája lehetővé tette, hogy a vásznon teljes felbontásában megjelenhessen a projektor HDMI 2.0-ás bemenetére küldött 4K-UHD kép. A „trükk” lényegét a bevezetőben elmagyaráztuk. Az bizonyítható, hogy az eddigi „pixel-shiftes” technológiákkal elérhetőnél jobb eredményt kapunk, az egypixeles függőleges és vízszintes vonalakat tartalmazó mérőábrák ezt igazolják.

 

Ezen túlmenően a manapság a 4K, illetve UHD felbontáshoz szinte elmaradhatatlanul társul a nagy dinamika-tartomány (HDR) és a széles színtér (WCG), különösen a filmes és televíziós anyagok esetében. Ez a projektorgyártókat arra ösztönzi, hogy a vetítéstechnika adta korlátokon belül a 4K-UHD készülékek alkalmasak legyenek HDR (elsősorban HDR10) képfolyam fogadására és közelítően helyes reprodukálására. A W1700 ezt is tudja.

 

Full HD-ben a projektor hozza a BenQ korábbi népszerű DLP házimozi-projektoraira jellemző szintet, jó CMS van beépítve, kiválóan kalibrálható. 3D-ben is teljesen kielégítő képet kapunk, ami nem csoda, ha a fényerő-adatokra egy pillantást vetünk. 3 D-ghosting vagy más képhiba nem figyelhető meg, a DLP technológia nagyon jól kezeli a 3D-t.

 

Mint minden más elektronikai (és egyéb) terméket, végső soron a projektorokat is a jellemzőik, szolgáltatásaik, kivitelezésük (azaz „használati értékük”) és az áruk összehasonlításával értékelünk. Ha innen nézzük, akkor a W1700-as sokat nyújt kevés pénzért (e sorok írásakor kb. 600.000 forintért), hiszen az árban legközelebbi, szintén belépő kategóriájú 4K-UHD HDR készülék is egymillió körül kapható, a közép- vagy felső-közép kategóriában pedig egy nyolc-tízszeres szorzóval számolhatunk.

 

Nagy Árpád