Sony VPL-XW5000ES

 

2022. július

 

A Sony április végén jelentette be két új, minden eddiginél kompaktabb, lézeres házimozi-projektorát, a VPL-XW5000ES és VPL-XW7000ES típusokat. Mindkettő többféle továbbfejlesztést tartalmaz a korábbi modellekhez képest. Ezúttal a „kisebbik” típust, a VPL-XW5000ES-t sikerült megkapnunk tesztelésre.

 

 

 

Ha visszatekintünk a Sony eddigi kompakt modelljeire, akkor az eddigi legfejlettebb lézeres típus a tavaly szeptemberben tesztelt VPL-VW890ES volt. Emlékeztetőül: ebben a projektorban 0,74”-es, 4096 x 2160 pixeles SXRD panelek vannak, fényereje 2200 lumen, az objektív lencsetagjai üvegből készültek. Az ára viszont kereken 26.600 euro, miközben ez a modell még nem tartalmazza a projektorok számára kifejlesztett „X1 Ultimate for projector” processzort, amely idáig csupán a VPL-GTZ380-as, 10.000 lumenes óriásgépbe volt beépítve. A Sony jelenlegi lézeres házimozi-projektor kínálatában egyébként a következő modellek szerepelnek.

 

 

 

Örvendetes módon, mindkét XW modellben ez a csúcsprocesszor dolgozik, és a jelfeldolgozásban komoly előrelépést jelent a relatíve elérhetőbb lézeres kategóriában. A Sony áprilisi közleményének kivonatát olvasóink itt találják meg az oldalon. Az XW7000ES-nek van néhány extra tulajdonsága (pl. a 3200 lumen fényerő és az ACF objektív), de kb. két és félszer annyiba kerül, mint a 2000 lumenes XW5000ES, amelynek fogyasztói ára e sorok írásakor kb. 6800 euro.  

 

Nézzük most közelebbről, hogy a Sony milyen új szolgáltatásokkal és funkciókkal lepte meg a márka kedvelőit. Talán elsőként érdemes a már említett új processzor jelfeldolgozási képességeiről szót ejteni. Ezek némelyikét már az előző, X1 pro projector processzor is tudta, pl. a Dynamic HDR Enhanced funkciót (és ebből következően a Dynamic Laser szabályozást), de nagy újítás az Object based HDR Remaster, amely a kép Object-based HDR Remastar és a Dynamic Laser control együttes használata.

 

A nagy felbontásról és a a nagy dinamikatartományról az X1 Ultimate for projector processzor gondoskodik

 

Meglepő, de logikus változtatás a korábbi, 4096 x 2160 pixeles („mozis” 4K) SXRD panelek felváltása a kisebb méretű (0,61”-es), 16:9 formátumú, 3840 x 2160 pixeles (4K-UHD) panelekkel. Az XW7000ES-ben is ilyen fénymodulátor panelek vannak.

 

 

 

Ha jobban meggondoljuk, a Cinemascope formátum (2,35:1 vagy kb. 21:9) amúgy is jóval szélesebb, mint a mozis 4K. A házimozikban vetített filmek többsége – legyen szó 4K Blu-ray vagy streaming médiáról – 16:9 vagy (közelítőleg) 21:9 formátumú, még akkor is, ha van jónéhány „exotikus” formátumú videó vagy film is. A panel, és így a natív kép szélessége tehát némileg csökken, azonban a kisebb panel több előnnyel is jár: a többi alkatrész is kisebb lehet, a hűtési igény csökken, a fényerő növekedhet, a projektor kompaktabbá válik – így az ára is csökkenhet.

 

A 4K-UHD kép szélessége mindössze 7%-kal kisebb, mint a Cinema 4K képé  

 

A gyártó szerint az új panelekhez szabott új optikai rendszer reflektanciája nagyobb, a polarizáció egyenletesebb.

 

Megemlítendő még a Sony TRILUMINOS PRO algoritmusa, és a DCI-P3-at megközelítő színtartománya a két új XW projektor esetében. Az előbbiről annyit tudunk meg a Sony ismertetőjéből, hogy az algoritmus a telítettségből, a színezetből és a világosságból (értsd: fénysűrűségből) detektálni tudja a színeket a természetes színvisszaadáshoz minden részleten. Ettől nem lettünk okosabbak, hiszen minden komolyabb projektor ezt tartja alapvető feladatának. Egy jól megépített projektornak tudnia kell detektálnia a színeket a három paraméterből.

 

Az XW5000ES objektívje 10 lencsetagot tartalmaz, ezekből 9 üvbegből, egy pedig műanyagból készült. A frontlencse átmérője 54 mm.

 

Nem elhanyagolható tulajdonsága az XW5000ES-nek, hogy 1 lumen előállításához 30%-kal kisebb elektromos teljesítményt használ fel, mint a VW790ES lézerprojektor. Térfogata ugyancsak 30%-kal, tömege 35%-kal kisebb, mint a VW790ES-é.

 

A Sony játékhoz is javasolja a projektort, mivel Game üemmódban a készülék kikapcsolja a bemeneti késleltetést növelő jelfeldolgozó áramköröket, így 4K/60 Hz mellett az input lag kb. 20 ms, Full HD/120 Hz mellett pedig 13 ms, ami tökéletes játékélményt garantál.

 

VPL-XW5000ES – Főbb gyári adatok

• Képfeldolgozó processzor: X1 Ultimate for projector 
• Fénymodulátor panelek: 3 db 0,61”-es, 3840 x 2160 pixeles SXRD
• Fényforrás: lézer-foszfor
• Lámpa élettartama: 20.000 óra
• Fényerő: 2000 lumen
• Zoomtartomány: 1,6x
• Vetítési arány: 1,38 – 2,21:1
• Objektív eltolás: ±71% függőlegesen, ±25% vízszintesen, kézi
• Működési zaj: 24 dB (beállításoktól függő)
• Méretek: 460 x 200 x 472 mm
• Tömeg: kb. 13 kg 

Design, csatlakoztatás, menürendszer

   

A projektor kivitele – kis módosításoktól eltekintve – nagyon hasonló a Sony korábbi kompakt projektorainak felépítéséhez, eltekintve természetesen a méretektől, amelyek előnyősen csökkentek.

 

 

 

Ugyanez vonatkozik a csatlakozófelületre és a projektor testén található kezelőgombokra. Történetesen a tesztelt típuson a szokásos két triggerkimeneten helyett egy triggerkimenet van, de minden másban hasonlít a nagyobb gépekre.

 

 

A csatlakozók balról jobbra: LAN hálócsatlakozó, 2 db HDMI 2.0b port, triggerkimenet, IR IN bemenet, RS232 vezérlőport és egy USB(A) tápcsatlakozó

 

Az XW5000ES menürendszere szintén nem sokat változott a lézeres elődökhöz képest. Egyes fontos funkciókat és szolgáltatásokat – mint a Dynamic HDR Enhancer, a Reality Creation, a Motionflow, az Expert Settings stb. – már több korábbi Sony projektortesztben részleteztünk (a VPL-VW890ES, a lámpás VPL-VW290ES, és a lézeres VPL-VW790ES stb.). A Calib. Preset (kalibrált gyári beállítások) menüpont alatt azonban a korábbi kilenc preset között megjelent egy tizedik, az IMAX Enhancement, amely arra utal, hogy az XW5000ES rendelkezik az „IMAX Enhanced content” használatára jogosító tanúsítvánnyal.

 

Az új lézerprojektor menüjében megtaláljuk az IMAX Enhanced presetet is

 

Valójában már a Sony 2018-as VW270ES, VW570ES és VW870ES projektorai is birtokolták az IMAX Enhanced tanúsítványt. 

 

A főmenü (és némelyik almenü) attól függően átalakul, hogy SDR vagy HDR tartalmat jelenítünk meg.

 

A projektor főmenüje SDR-ben. HDR esetében a felső sorban a Calib. Preset (HDR), illetve a Contrast sorában a Contrast (HDR) menüpont látható. Természetesen a többi almenüben is vannak változások HDR-ben

 

A nyilvánvaló jellemzők mellett a Picture almenüben a mozibeállításokhoz a legfontosabb paramétereket a Cinema Black Pro és az Expert Settings alatt találjuk. A Cinema Black Pro rejti a Laser Light Setting funkciókat, továbbá a jól ismert Dynamic HDR Enhancer-t, amellyel a dinamikatartományt tudjuk tologatni egy adott film megjelenésének legoptimálisabb beállításához.

 

A Laser Light Setting alatt találjuk a Dynamic Control, szintén jól ismert funkciót, amely a hagyományos „követő” dinamikaszabályozást valósítja meg a képtartalomtól függő módon. A másik funkció, az Output a lézerforrás fényerejének szükség szerinti változtatására szolgál (már ha nem maradunk meg valamelyik preset alapbeállításánál, pl. a kalibrálás szokásos kiinduló Reference módjában a 100-as skálán a 80-asnál, ami közelítőleg a fényerő 80%-át jelenti). HDR-ben a projektor természetesen a maximális 100-as állásban működik a lehető legnagyobb fényáram érdekében.

 

Az Expert Setting-ben is fundamentálisan fontos beállítások (is) vannak, mint pl. a gamma, a színkorrekció (a tuladonképpeni a színmenedzselő rendszer, CMS), a HDR (HDR10 vagy HDR Reference, illetve a HLG kiválasztása), vagy a színtér megválasztása (BT.709 vagy BT.2020, plus a Color Space 1, 2, 3, főleg világos környezetben egyéni ízlés szerint használható színtér-beállítások, továbbá a Custom alatt a zöld/bíbor és a cián/vörös arányának változtatási lehetősége). Itt találjuk a gamerek számára fontos Input Lag Reduction funkciót is.

 

 

 

A fent leírtakat csak rövid ismétlésnek szántuk, mert ezek a funkciók olvasóink számára a korábbi tesztekből már ismertek. Lényegesebbek azonban azok a mérések és szubjektív tapasztalatok, amelyeket a következőkben írunk le.

 

Kalibrálás előtti mérések, beállítások

 

Bár a Sony házimozi-projektorok tesztelésekor szinte midig oda lyukadunk ki, hogy a kalibráláshoz a Reference presetből érdemes kiindulni – mert ez van a legközelebb a későbbi kalibrált állapothoz – mégis meg szoktunk nézni néhány más beállítást is, hátha…

 

A vizsgálatokat egy 2,7 m széles, 16:9-es, 0,9-es nyereségű, akusztikailag áteresztő Screen Research ClearPix 4K vásznon végeztünk. A vetített felület mérete így közelítőleg 4,1 m2.

 

Ezúttal a Cinema Film 1, a Bright Cinema és természetesen a Reference kalibrálás előtti ("resetelt") jellemzőinek megmérésére vállalkoztunk.

 

Bár a Reference gyári beállítás is nyilvánvalóan pontosításra (kalibrálásra) szorul, a másik két módban a várakozásainknak megfelelően túl nagyok a BT.709-es referencia-színtértől való eltérések. Cinema Film 1 módban a színegyensúly (szürkeskála) átlagos hibája 5,6, az elsődleges és másodlagos színek, valmint a fehér együttes átlagos hibája 6,7. Bright Cinema módban ugyanezek az értékek: 7,4, illetve 8,9. Előnynek látszik, hogy Cinema Film 1-ben a mért fénysűrűség 102,5 nit, Bright Cinema-ban pedig 109,4 nit, de egyrészt a különböző presetekben más és más a lézerfényerő gyári beállításai, másrészt a kalibrálatlan fényerőből valamennyit így is, úgy is elveszítünk, és minél közelebb vagyunk a „jó” (szabványos) értékekhez, annál kevesebb lehet a veszteség.

 

A gamma értéke igencsak széles határok között változik mindhárom beállításban, de mindent összevetve a Reference módban a legkisebb, 2,24 és 2,44 között ingadozik, a másik két módban a kilengések jóval nagyobbak. A BT.709-hez tartozó BT.1886 EOTF (gamma) szabvány közelítőleg 2,4-et követel meg, lehetőleg egyenletesen. A gamma állítgatásakor a későbbiekben nyilvánvalóvá vált, hogy igénybe kell vennünk a Sony gyári szoftverét is az egyébként kiváló Calman Ultimate kalibrációs szoftver mellett, ugyais ez utóbbi nem tud kellő szinten „belenyúlni” a szürkelépcsők, illetve a színcsatornák gamma értékeinek beállításába. Nem azért, mert erre elvileg nem lenne képes, hanem a projektor belső elektronikájának változtatására nincs megfelelő „jogosítványa”.

 

Ami a Reference kiinduló színegyensúly és színhiba értékeit illeti, ezúttal is a legjobban közelítik a megkívánt hibahatárokat – bár természetesen finomításra szorulnak. A mért fénysűrűség 97,5 nit (ehhez a lézerfényerő 100-as skáláján a 80-as osztás tartozik), a feketeszin pedig 0,0088 nit. Ebből kiszámítható, hogy a kalibrálás előtti kontraszt ebben a módban 11.079:1, ami kiválónak mondható.

 

 

Reference preset. Felső ábra: a projektor RGB együttfutása, illetve színegyensúlya, alatta a hibaértékek a 10%-onként növekvő szürkelépcsőkön (dE2000 átlaghiba = 2,7), még lejjebb pedig a színek híbája (átlaghiba = 1,7), amibe beletartozik a fehérpont pontatlansága is. Középső ábra: a gamma változása, amelyet szándékosan ilyen nagyításban mutatunk be, hogy jól érzékelhető legyen majd a kalibrálás utáni óriási javulás, illetve a fénysűrűség görbéje, ahol éppencsak hogy észrevehető a kisebb gamma a görbe középső szakaszán.   Alsó ábra: a nevezetes színpontok és a fehérpont helye a CIE u’v’ színdiagramon. Ezek a pontok nincsenek messze a kívánt pozícióktól, úgyhogy a kalibrálással várhatóan jó pontossággal a helyükre lehet őket húzni. Emellett persze fontos, hogy a háromszög belsejében lévő telítetlen színek is a lehető legpontosabban a helyükön legyenek (lásd később) 

 

Kalibrálás SDR-ben

 

Miután a projektor dinamikahatárait, azaz a feketeszintet és a klippelésmentes fehérszintet beszabályoztuk (Brightness, Contrast), továbbá a kalibráló szoftverben beállítottuk a BT.709-nek megfelelő célértékeket, az első lépés (mint mindig) a szürkeskála semlegességének és egyenletességének (színegyensúly), valamint a gammának a beállítása. Ez utóbbihoz – mint említettük – igénybe vettük a Sony speciális szoftverét is.

 

A Color Temp. menüpontban elérhető kétpontos Gain/Bias színhőmérséklet-állítás hamar meghozta a várt eredményt, a gammával azonban nem keveset kellett bíbelődni, mert – mint a fenti ábrán látható – a középső tartományban túl kicsivé vált a gamma, ami a képet ebben a tartományban világosabbá teszi a kelleténél. csökkentve ezzel a kép egyidejű kontrasztját (dinamikáját).Végül azonban nagyon jól sikerült megközelíteni a BT.1886 referencia EOTF-et.

 

A színpozíciók pontosítását eleve úgy indítotttuk, hogy a színmenedzselő rendszerben (CMS) először a Saturation Sweep panelen megmértük a hat fő szín 20-40-60-80-100%-os telítettségű pontjainak helyét, továbbá a fehéret és a feketét (a fekete színegyensúlya tipikusan minden kijelzőnél eltér a D65-től, de ennek nincs jelentősége). A színpontok színezetét, telítettségét és fénysűrűségét ezután a projektor menüje által felkínált szabályzókkal úgy állítgattuk, hogy a lehető legjobb kompromisszumot kapjuk a színtartomány nagysága és a belső, telítetlenebb színek pozíciói között – különös tekintettel pl. a bőrszínekre. Ez a stratégia jobb eredményt hoz, mintha csak a 100%-os színpontokat tennénk a helyükre.

 

A színmenedzselést a telítetlen színek pozícióit is szem előtt tartva érdemes elvégezni, mert így a szabványoshoz sokkal közelebbi belső színpozíciókat kapunk

 

FONTOS! A színmenedzsment után erősen javasolt visszalépni a színegyensúly és a gamma ellenőrzésére és módosítására, ugyanis a CMS használatakor a fénysűrűségeket (a harmadik dimenziót) is állítjuk, és ezzel felülírjuk az előző kalibrációs lépés eredményét. A kalibrálás mindig az iteráció (fokozatos közelítés) elvén alapuló művelet, ezért akár többször is újra kell finomítanunk a a korábbi lépéseket.

 

Végül a kalibrálás után a következő eredeményeket kaptuk (ugyanazokat a jellemzőket feltüntetve, mint a kalibrálás előtti fenti ábrákon):

 

 

 

Felső ábra: szembetűnő, hogy kalibrálás után a színegyensúly közel tökéletes (dE2000 átlaghíba = 0,6), a színpozíciók is rendben vannak (dE átlaghiba = 0,8). Középső ábra: a gamma nagyon látványosan javult, a 2,4-hez képest a +0,01 és -0,03 sávban van. Alsó ábra: bár fentebb a belső színekkel együtt már bemutattuk ezeket a 100%-os színpozíciókat is, itt megismételjük a teljesség kedvéért. A szabványostól való eltérés minimális

 

Utolsó lépésként elvégeztünk még egy ellenőrzést: a ColorChecker Classic színpontjainak mérését kalibrált állapotban:

 

A ColorChecker Classic meglehetősen szigorú elvárásainak is megfelelnek a projektor színbeállításai

 

Kalibrálás HDR-ben

 

A HDR kalibrálás fogalmát idézőjelesen használjuk, mivel az összes projektorgyártó (sőt az egyéb kijelzőket gyártók is) a maximális fénysűrűséget gyárilag a lehető legnagyobb értékre állítja be. A színtartományt tekintve jó lenne elérni a DCI-P3 szabvány szerinti terjedelmet, de legalább ennek 90%-át (ez is a gyárban dől el, gyakran csak a 90%-ot tudják a kijelzők megközelíteni). Ráadásul követni kellene a Dolby Vision „aranyszabványát”, a PQ EOTF-et (prózai fogalmazásban ez a HDR „gammája”) – kivéve a HLG HDR szabványt, amely megengedőbb, de azért nagyban eltér a hagyományos gammától, és egyelőre kevés a forrásanyag is HLG HDR-ben. A fő célkitűzés általában a HDR10 követelményeinek teljesítése, ami azonban a projektorok esetében csak erősen kompromisszumosan, „remapping” (a pillanatnyi fénysűrűség átskálázása, leképezése) segítségével és széles színtérrel lehetséges.

 

A „normál” HDR10 mellett az XW családban, és néhány korábbi modellben is a Sony egy „HDR Reference”-nek nevezett módot is alkalmaz, amely némileg – de nem alapvetően – eltér a HDR10-től. Főként arról van szó, hogy a fénysűrűség maximumának megközelítésekor a projektorokban a HDR10 egyfajta átmenetet, „roll off”-ot használ, a Sony-féle HDR Reference pedig éles szögben éri el a maximumot. A HDR Reference jobban megfelel az eredeti PQ EOTF természetének, a HDR10 viszont lágyabban, egy görbe mentén símul hozzá a szabványos karakterisztikához. Hogy melyiket jobb használni? A forrásanyag jellegétől, a master fénysűrűségtől és az egyéni ízléstől függ, hogy mikor melyiket érdemes beállítani. A képet sok minden más is befolyásolja (elsődlegesen a remapping algoritmus és a dinamika tologatásának lehetőségei), úgyhogy általános recept valószínűleg nincs.

 

Az XW5000ES HDR Reference (Sony-specifikus beállítás) és HDR10 beállítása közötti különbség szemléltetése kikapcsolt Dynamic HDR Enhancer mellett. Jobb oldalon jól látható a HDR10 fokozatos hozzásimulása az ideális PQ EOTF-hez (roll off). Magasabb Dynamic HDR Enhancer beállítás mellett természetesena szürke görbék (mért értékek) jóval közelebb kerülnek a sárga referenciagörbéhez

 

Ha nem is sok, de némi mozgástér azért van a HDR optimális beállítására az XW5000ES, és más lézeres és nem lézeres projektorok esetében is. Először itt is elvégeztük a szokásos méréseket három preseten (Cinema Film 1, Bright Cinema és Reference). Talán mondanunk sem kell, itt is a Reference mutatja a legkedvezőbb kiinduló jellemzőket (eltekintve attól, hogy itt a Dynamic HDR Enhancer Off állásban van, ezért a mért és az ideális EOTF és fénysűrűségi görbék közötti eltérés itt a legnagyobb). A Dynamic HDR Enhancer mértékének megválasztása azonban a felhasználóra van bízva. Itt is valamilyen kompromisszumra törekszünk, de néha nehéz eldönteni, hogy melyik ujjunkba harapjunk. A funkciónak négy beállítása van: Off, Low, Middle és High. High-ra állítva, a világos tartomány bizonyos részletei elveszhetnek (amelyek megtartása pedig a HDR legfőbb célja), Low-ra vagy Off-ra állítva pedig a fényerőveszteség lehet nagyobb a kelleténél (túl sötét kép).

 

A szürkeskálát a lehetőségekhez képest sikerült optimálisra beállítani (a töréspont közelében a színegyensúly hajlamos „szétcsúszni”). minta említettük a „gammát”, azaz a PQ EOTF-et a Dynamic HDR Enhancer mértékének megválasztásával tudjuk változtatni, végül a CMS-sel a BT.2020 színtérben az 50%-os telítettségű színpontokat a presethez képest sikerült egészen jól a helyükre tologatni, mint az alábbi – kalibrálás előtti, illetve utáni – ábrák mutatják:

 

 

Az 50%-os telítettségű színpozíciók kalibrálás előtt (felső ábra), illetve kalibrálás után (alsó ábra), Reference módban és a Sony-féle HDR Reference beállításban (a két Reference elnevezés nem tévesztendő össze!)

 

Valójában a színek beállítását a CMS segítségével HDR-ben is a Saturation Sweep színpontok pozícióinak finomításával végeztük, szem előtt tertva a belső színek pontosságának elsődlegességét. Ez itt annál inkább fontos, mert a DCI-P3 tartományt elérendő, de nem teljesen elérhető célnak tekintve, a P3-ban 100%-os telítettségű pontok közül a vörös és a kék (és persze keverékük, a bíbor) esetében, illetve némileg a zöld esetében sem érhetők el. Viszont a belső, telítetlenebb színek gyakorlatilag tökéletesnek mondhatók. Az ábra a BT.2020 színtér belsejében mutatja a P3 szabványú (kis négyzetek), illetve a mért (köröcskék) pozíciókat.

 

 

HDR-ben a színpontok beállítását a DCI-P3 fő színeinek 20-40-60-80-100%-os pontjai elérésének reményében, a BT.2020 szabványos HDR színtéren belül végeztük. A végpontokat természetesen csak megközelíteni tudtuk, de egyébként még a 80%-os pontok is a helyükre kerültek, így egy valóságos képen csak a nagyon telített színek esetében lesz némi deficit

 

Szubjektív élmény

 

Kalibrálásunkat befejezve SDR-ben (Full HD források) és HDR-ben (4K-UHD HDR források) jónéhány filmrészletet megnéztünk. SDR-ben – a kiváló kalibrálhatóságnak köszönhetően – a BT.709 és BT.1886 szerint készült forrásanyagok meggyőzően, kb. 13.000:1 kalibrált kontraszttal és 75 nit (kb. 22 footlambert) maximális fényerővel voltak élvezhetők. Bár egy monitoron ezt nem tudjuk jól szemléltetni, szemléltetésképpen álljon itt egy lefotózott képkocka a „Kincsem” című magyar filmből:

 

 

 

A Sony modellről modellre javuló "tone mapping"-jének köszönhetően a HDR megjelenítés is sokat javul, látszik, hogy a cég komoly erőfeszítéseket pl. az objektum alapú (object based) HDR bevezetésével, ahol sötét képrészleteket másképpen kezeli, mint a világosakat. Mindazonáltal a 2000 lumenes XW5000ES egy 3 m széles vásznon (a miénk 2,7 m-es volt) küzd azzal az ellentmondással, hogy a sötét tartományban több fényerő kellene, ami viszont elmossa a világos tartományban megjelenő finom részleteket.

 

A kompromisszumot a Dynamic HDR Enhancer-rel lehet beállítani, de olyan beállítás nincs, ahol mindkét követelmény teljesülne. Ez a probléma (minden projektor problémája, amelynek nincs brutális fényereje ilyen vászonméret-tartományban) abból ered, hogy a HDR szabványok nem eléggé „projektorbarátak”, mivel eredendően az óriási fényerejű síkpanelekhez dolgozták ki ezeket. A projektorok speciális algoritmusokat és villámgyors processzort igényelnek a kielégítő HDR reprodukcióhoz. Mindazonáltal, ha hajlandóak vagyunk némi engedményre a skála világos vagy sötét végén, akkor ezzel a projektorral is impresszív, nagy natív felbontású, és színekben az SDR-nél jóval gazdagabb képet vetíthetünk, kiváló, 15.000:1 körüli on/off kontrasztaránnyal. Mindezt az Aquaman, a Lucy, a Mag, a Passengers, a Harry Potter és több más 4K-UHD film részleteinek nézésekor tapasztaltuk.

 

Összegzés

 

Valószínűleg már sokan várták és remélték, hogy a Sony viszonylag elérhető áron kihoz egy lézer-fényforrással ellátott (és ennek minden ismert előnyét élvező), továbbá a korábbi (drágább) modellek jónéhány előnyös tulajdonságát élvező, a korábbiaknál kisebb méretű és tömegű kompakt házimozi-projektort. Ez az igény most teljesült a VPL-XW5000ES lézerprojektor megjelenésével.

 

Igaz, ez a modell valamivel szerényebb képességű, mint a vele egyidőben bejelentett VPL-XW7000ES, amelyet remélhetőleg szintén lesz alkalmunk tesztelni, de amelynek ára jelenleg pontosan két és félszerese (brutto 15.860 EUR) az XW5000ES árának. Egyébként mindkét modell jubileumi, ugyanis a Sony 1972-ben hozta kereskedelmi forgalomba az első színes vetítőrendszerét, a CRT vetítőcsövekkel működő VPP-2100-as típust.

 

A minőségi előrelépés a kompakt lézerprojektorok választékában tetten érhető a továbbfejlesztett tone mapping algoritmusban és a kifinomult, villámgyors jelfeldolgozásban, köszönhetően a nagy teljesítményű processzor beépítésének. Az optikai rendszert, a light engine-t és az SXRD paneleket a Sony szintén továbbfejlesztette a kisebb méretek, tömeg és hűtési igény (csendesebb működés) érdekében.

 

A projektor tesztelése a DREAMCINEMA legnagyobb moziszobájában történt, Mittler Iván aktív közreműködésével, amiért köszönet illeti.

 

A VPL-XW5000ES jelenlegi bruttó fogyasztó ára kereken 6800 euro, és már elérhető a hazai piacon is.

 

Értékelés

 

Ami tetszett

• Az eddigi legkompaktabb kivitelű natív 4K-UHD házimozi-projektor a Sonytól
• A projektorokhoz adaptált legfejlettebb jelfeldolgozó processzor beépítése (X1 Ultimate for projector)
• A BT.709-nél jóval nagyobb színtartomány, ami a kiváló SDR kalibrálhatóságot biztosítja, sőt kb. megfelel a 90%-os DCI-P3 tartománynak, ami a HDR10-hez szükséges
• A hosszú távon stabil, karbantartásra nem szoruló lézer fényforrás
• Közepes méretű vásznakon jó HDR megjelenítés
• A lézerprojektorok világában kiváló használati érték/ár arány
• Extrémi alacsony működési zaj

Ami kevésbé tetszett

• A HDR dinamikatartományt a forráskép jellegének megfelelően egyedileg kell megválasztanunk, a domináns képtartalomtól függően
• A gamereknek jól jött volna a 4K/120 Hz-es játék lehetősége (ezt a 2.1-es HDMI tette volna lehetővé)

 

projektor.hu