Optoma ML1500

 

2014. augusztus

 

Az Optoma legújabb LED-es DLP vetítőjéről van szó, amely tipikusan az utazgató üzletemberek igényeit kielégítő prezentációs projektor, megfejelve multimédiás képességekkel. A „data grade” és multimédiás LED projektorok bizonyos értelemben túl vannak a gyermekbetegségeken, nevezetesen a néhányszor tíz, egy-két száz lumen fényerőn, noha a mai átlagos lámpás gépek fényerejét egyelőre még nem sikerült megközelíteni. Ettől függetlenül, nem túl nagyszámú nézőnek, és persze nem túl nagy vászonra tetszetős bemutatókat és multimédiás vetítést lehet velük tartani, ráadásul PC használata nélkül is. Ebbe a sorba illeszkedik az ML1500-as is, amely az ML1000-es modell továbbfejlesztésének tekinthető.

Kivitel, néhány jellemző

 

Határozottan extravagáns küllem, 1,4 kg tömeg és kis méretek (5 cm-nél vékonyabb). Kiérdemli az ultrahordozható jelzőt.

 

 

Mint a bevezetőből kiderült, a fényforrás 3 db LED (RGB), a technológia DLP. Natív felbontása WXGA, amely ma már csaknem a legelterjedtebb felbontás ebben a kategóriában. A 16:10-es képformátummal jól illeszkedik a mai laptopokhoz.

Az objektív szükségképpen pici, és nem zoomos, azaz fix gyújtótávolságú. Talán ennek köszönhető az 1,5-ös F-szám, ami egyrészt jó (sok fényt ereszt át), másrészt pont a relatíve nagy apertúra miatt az objektív hibái jobban megmutatkoznak, pl. némi kromatikus aberráció formájában. Ez persze ebben a méretkategóriában megszokott, és inkább csak közelről, a kontúrokon jelentkezik. Ennél a modellnél alig észrevehető, egy átlagos vetítési szituációban nem hiszem, hogy bárki kifogásolná, viszont az élesség lehetne kicsit jobb.

 

 

A projektor vetítési aránya 1,4:1, ami se nem kicsi, se nem nagy, 2 m széles képet kb. 2,8 m-ről vetít. Az elhelyezést megkönnyíti a max. ±40 fokos függőleges trapézkorrekció, amely kézzel is állítható, de a projektor automatikusan is ki tudja egyenlíteni a torzítást, ha ezt az opciót választjuk a Setup menüben.

Figyelemre méltó érdekesség, és ügyes innováció a készülék tetején lévő, a notebookokon lévőhöz hasonló touch pad, amelyen tapintással, illetve ujjunk finom fel/le, jobbra/balra húzásával navigálhatunk a menürendszerben, és választásainkat jóváhagyhatjuk. Hamar meg lehet szokni és meg lehet szeretni. Először azt hittem, hogy a távvezérlővel jobban boldogulok, de be kellett látnom, hogy a bankkártya méretű és kissé nehézkesen kezelhető vékony távvezérlőt kényelmetlenebb használni. Persze ha távolról akarjuk kezelni a projektort, akkor szükség van rá.

 

DLP projektor létére az ML1500-as természetesen 3D Ready, vagyis alkalmas a 120 Hz-es aktív 3D vetítésre egy DLP Link szemüveg és a megfelelő 3D forrásjel birtokában. A maximálisan megjeleníthető felbontás 2D-ben 1080i, és persze 3D-ben a felbontás még inkább korlátozott, de oktató 3D videókhoz megfelelő lehet. A fényerő 3D-ben a 2D töredékére csökken, de ez nem ennek a vetítőnek a sajátossága, hanem általános probléma.  

 

Más LED-es vetítőkhöz hasonlóan nagy előny, hogy tetszőleges pozícióban használhatjuk a gépet, pl. felülről lefelé, a padlóra vetíthetünk vele, vagy függőleges helyzetbe fordíthatjuk, ha álló formátumú fotóinkkal akarjuk megörvendeztetni nézőinket. Az azonnali be- és kikapcsolhatóság, továbbá a fényforrás közismerten hosszú élettartama (a gyártó szerint kb. 20.000 óra) szintén előnyös a hagyományos lámpás projektorokhoz képest. A fényerő csökkenése is jóval csekélyebb mértékű az idő előrehaladtával.

 

Ami a hangot illeti, az ML1500-ba beépítettek 2db 3 W-os hangszórót a sztereó hanghoz, de komoly extraként megtalálható a készülékben az SRS Wow HD pszichoakusztikus 3D hangfeldolgozás (lényegében virtuális surround hangzás) áramköre. Ennek kihasználásához azonban vagy egy jó minőségű fejhallgatót, vagy egy külső hangrendszert érdemes a projektorhoz csatlakoztatni. Ha mégsem akarja valaki használni, maradhat a normál sztereónál, a mély és magas hangszínszabályozó megtalálható a menüben a hangszínbeállításhoz.

 

Mindent mindenről

 

Mármint bármilyen tartalmat bármilyen forrásról. Ez persze túlzás, de tény, hogy sokféle forrásból táplálhatjuk (PC, USB drive, SD kártya, videokészülékek digitális és analóg bemeneteken keresztül, mobil eszközök), emellett elég fejlett beépített médialejátszóval és Office/PDF olvasóval rendelkezik – a fájlokat USB drive-ról vagy SD-kártyáról olvassa be.

 

A csatlakoztatott USB drive-ról (de ugyanígy egy SD kártyáról) fotókat, videókat és Office/PDF fájlokat tudunk vetíteni

 

Ha közelebbről szemügyre vesszük a hátlapot, találunk egy HDMI bemenetet (ez ma már „kötelező”), VGA bemenetet (ez még „kötelező”), egy kompozit videó hüvelyt (jó, ha van a régi analóg készülékeinkhez), két USB(A) portot (az egyiket a PC-nélküli vetítéshez USB drive-ról, a másikat az opcionális Wi-Fi dongle bedugásához), egy SD kártyafoglalatot, egy micro USB(B) portot PC csatlakoztatásához (a másik végén USB(A) csatlakozóval), egy audio bemenetet, egy audio (fejhallgató) kimenetet, na és persze egy földelt tápcsatlakozó aljzatot.

 

 

A vezeték nélküli prezentációról még érdemes egy-két szót szólni. Az opcionális USB WiFi dongle lehetővé teszi a vezeték nélküli kapcsolat létrehozását akár PC-vel, akár Android vagy iOS okostelefonokkal, tabletekkel. Ez utóbbiakhoz csak egy ingyenes app szükséges, az ún. Wi-Fi Doc. Lássuk be, ezek a lehetőségek nagyon hasznosak lehetnek egy pörgő prezentáció létrehozásához.

 

Menürendszer

 

A menürendszer és a navigáció végtelenül egyszerű. Első látásra talán túlzottan is, de azután rájövünk, hogy ennél nem is kell több. Bekapcsoláskor a gép felkínálja a nyelvválasztást, majd az ML1500 Home menüje jelenik meg. Itt nyolc nagyméretű „gombot” találunk, az éppen szükségeset a touch paddel könnyűszerrel kiválaszthatjuk. Valójában hat gomb a hat bemenet választógombja, a hetedikkel pedig azt választhatjuk ki, hogy a gép automatikusan megkeresse az élő bemenetet. Az érdemi beállításokat (trapézkorrekció, elölről vagy hátulról vetítés, időzítések, Wi-Fi csatornaválasztás stb.) a nyolcadik gombbal, a Setup menüben kezdeményezhetjük, de itt is csak a legszükségesebb (de éppen elegendő) opciók érhetők el.

 

A Home menüből kézzel vagy automatikusan forrást választhatunk, beleértve a multimédiás USB és SD forrásokat, és a vezeték nélküli átvitelt, ha rendelünk a géphez egy WiFi dongle-t is, de a legfontosabb a Setup almenü, amelyben több alapbeállítás megtalálható

 

A tuouch padre koppintva egy hagyományos menüfelület érhető el Menu néven, szintén minimalista kivitelben: Visszaugorhatunk a Home menübe, három bemenet közül választhatunk (tehát a multimédiás rész innen le van választva), van itt egy hangerő-szabályozó, és egy Advanced menüpont, ahonnan továbbléphetünk a tulajdonképpeni hang- és képbeállításokra.

 

A projektor tulajdonképpeni menüje, ahol az Advanced almenüben a hang- és képjellemzőket, üzemmódokat és a 3D opciókat állíthatjuk be

 

A lefotózott menü alapján ez aligha szorul magyarázatra, kivéve a LED Mode pontot. Igazából ez a programozott képbeállítások (gyári presetek) kiválasztásának helye (Bright, Cinema, Photo, PC). User (felhasználó, egyéni) mód nincs, de talán jobb is. A legtöbb LED projektornál vért izzadva sem lehet szabványos (a forráshoz illeszkedő) színvilágot beállítani, az Optoma viszont eleve kihagyta ezt a módot, talán elfogadva, hogy ennél a kategóriánál ez nem is szükséges.

Az összes képi módban (mint később bemutatjuk) túl sok van a zöld alapszínből, és kevés a vörösből, a kék változó arányú egy minimális és egy maximális érték között (Photo módban a legtöbb, Bright módban a legkevesebb). Ebből nem lehet más következtetést levonni, mint hogy a fényerő „felsrófolása” érdekében szándékosan túl sok van a zöldből. Érdekes, hogy az RGB arány egy-egy üzemmódban nem ugrándozik, tehát a szürkeskála lépcsői egyformán vannak elszíneződve, a három alapszín „együtt fut”.  

 

Emellett az összes elsődleges és másodlagos alapszín túltelített („élénk”), majdhogynem spektrálisan tiszta, ami önmagában nem lenne baj, ha valaki ezt szereti, csak így a színhűség köszönő viszonyban sincs, mondjuk az sRGB referenciával. Az ok persze érthető: az élénk, túltelített színeket szubjektíve világosabbnak érzékeljük, mint az ugyanolyan fénysűrűségű telítetlenebb színeket vagy fehéret. Jó ez nekünk? Elérkeztünk egy kritikus ponthoz, az általában csak „fényerőnek” nevezett fogalomhoz. Mivel terjedőben van az ún. „LED Brightness”, illetve „LED lumen” elnevezés (az Optoma is ezt használja a specifikációban), muszáj beszélni erről a témáról.

 

Brightness, LED Brightness, LED lumen?

 

Óriási fogalomzavar van ezen a területen a LED-ek nélkül is, de a LED-ekkel még inkább.

Ami a legtöbb projektor specifikációjában szerepel, az a lumenekben (vagy ANSI lumenekben, de ez a lényeget nem érinti) mért maximális fényáram (luminous flux), amikor a projektor fehéret vetít. Mivel többféle fehér van (amit még elfogadunk „fehérnek”), és mivel a specifikációban a fehérpont nincs szabványhoz kötve, a gyártók azt a fehéret választják, amelynél az adott projektor fényereje a legnagyobb. Ez idáig talán érthető. Kézenfekvő a zöld/sárgászöld összetevő túlhangsúlyozása, mivel szemünk erre a legérzékenyebb, ugyanakkor a fehérpont zöldbe tolása nem (vagy nem nagyon) tükröződik a mért színhőmérsékletben. Egyébként a lámpás projektoroknál eleve túlreprezentált a zöld aránya a fehérben. Ezért a legnagyobb fényerőt nyújtó Bright, Vivid stb. nevű gyári üzemmódokban a natív lámpaspektrumot nagyrészt megtartják. Az „eredmény” szemmel láthatóan erősen zöldes/zöldessárgás, és ezek az üzemmódok gyakorlatilag használhatatlanok. A LED-es projektorok sajnos folytatják a „haladó hagyományt”, és a zöldet nagyobb arányban hagyják a fehér spektrumában, mint kellene. Ez a pszichofizikai aspektusa a problémának.

 

Bonyolítja a dolgot, hogy ennek a lumenben (vagy ANSI lumenben) mért jellemzőnek – amelyet egyébként fényáram (ez a korrekt elnevezés magyarul) helyett nevezhetnénk egyszerűen fénykibocsátásnak (light output) vagy fényteljesítménynek – az általánosan elterjedt hibás angol neve Brightness (világosság). EZ eleve nem korrekt, mert a Brightness egy szubjektív érzetjellemző, mértékegysége nem lehet, mivel nem is mérhető. Azt fejezi ki, hogy mennyire világosnak ÉRZÜNK valamit. Az ezzel korrelációba hozható mérhető fotometriai, azaz pszichofizikai paraméter a fénysűrűség (luminancia, luminance, egysége a nit vagy kandela/m2), de sajnos a fénysűrűség és a világosság között nem lineáris az összefüggés. De lépjünk túl ezen az „apróságon”…

 

Az Optoma specifikációjában a Brightness sorban az „1500 LED Brightness” adat szerepel. Ez teljes nonszensz (számérték mellett szerepel egy fogalom, és nem egy mértékegység), valószínűleg „1500 LED lumen”-t akartak írni (?). Ez viszont más szempontból totális értelmetlenség, mert nincs ilyen fotometriai fogalom, hogy „LED lumen”. A lumen (kibocsátott fényáram mértékegysége) fogalma független attól, hogy a fényt milyen fényforrás bocsátja ki. A számszerű lumen érték persze függ attól, hogy milyen a kibocsátott fény spektrális energiaeloszlása és a fényforrás teljesítménye, de ez egy másik kérdés.

 

Ne tegyünk azonban úgy, mintha nem értenénk, hogy miért lett az (egyébként helytelen) Brightness-ből „LED Brightness” vagy „LED lumen”. Van egy jelenség, amire az ML1500 és más LED projektorok leírása is hivatkozik, éspedig a színtanból ismert Helmholz-Kohlrausch effektus. Egyszerűen szólva, ez az a jelenség, hogy az egyforma fénysűrűségű (cd/m2-ben mérhető) fehér vagy szürke, illetve színes felületek közül a színes szubjektíve világosabbnak fog látszani (a konkrét színtől függően eltérő mértékben), és a különbség a szubjektív érzetben annál nagyobb, minél telítettebb az adott szín.

 

Ez az effektus valóban létezik, de minden projektornál, nemcsak a LED-eseknél (sőt minden megjelenítő eszköznél). Viszont a LED-eknek nagyon keskeny a sugárzási spektruma, ennél fogva fényük natív telítettsége is közelít a tiszta spektrumszínekéhez, ezért ha a projektorgyártók nem fogják vissza ezt a natív telítettséget, a Helmholtz-Kohlrausch effektus valóban jobban érvényesül. Ilyen esetben tehát egy LED-es projektor képe – ugyanolyan (lumenben mért) fénykibocsátás mellett – szubjektíve valóban világosabbnak látszik. A probléma „csak” annyi, hogy a LED-es projektoroknak ugyanúgy, mint a lámpás projektoroknak igazodniuk kellene a referencia-színpontokhoz, illetve -színtartományhoz. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a szabványoknak megfelelően elkészített forráskép (márpedig forrásoldalon szükségszerű a referencia betartása) színhelyesen jelenjen meg. A nagyobb fényerő (valójában szubjektív világosság) eléréséért ilyen módon folytatott küzdelem azonban éppen ellentétes „eredményre” vezet. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy mi a fontosabb: a fényerő forszírozása mindenáron, vagy a színreferenciák betartása. A kérdés költői. Az igazi megoldás a LED-ek fényerejének jelentősebb növelése lehetne, de ez egyelőre komoly akadályokba ütközik.

 

Mérések, vetítés

 

Az ML1500 a bekapcsolás után 4-5 másodperc alatt eléri maximális fényerejét. Mivel mind a négy képi módja gyárilag adott, négy egyszerű méréssorozattal mindegyikben meghatározhatók a főbb jellemzők, mint a maximális fényerő, a kontraszt, a gamma, az RGB együttfutás, a színhőmérséklet, az alapszínpontok helyzete és az ezekhez tartozó luminanciaértékek.

 

Természetesen a Bright üzemmód a legfényesebb, de a mért fényerő így is csak 648 lumen. Amíg nem lesz pontos meghatározása a „LED lumennek” (márpedig kétlem, hogy lesz), addig ezt kell érvényes adatnak tekintenünk. Cinema, Photo, illetve PC módban a fényerő rendre 348, 370 és 396 lumen. Vagyis egy prezentációnál PC módban nagyjából 400 lumennel számolhatunk, ami egy 100”-es mattfehér vásznon úgy 86 cd/m2 fénysűrűséget ad. Ez bizony világos környezetben igencsak kevés. Igaz, a forszírozott színtelítettség miatt a szubjektív világosságérzet valóban nagyobb lehet, mint ami ekkora fénysűrűség mellett szokásos, de ez erősen függ a konkrét képtartalomtól, ami pl. mozgókép esetében pillanatról pillanatra változik (és így a színek és telítettségek is változnak), de ugyanez a helyzet egy diabemutatónál is.

Cinema módban a fénysűrűség (ismét a 100”-es mattfehér vásznon) kb. 56 cd/m2, ami durván megfelel a mozikban szokásos 16 footlambertnek, de ez csak mozi sötétségű környezetben elegendő.

Világos vagy félig világos környezetben a képméretet kell csökkentenünk az élvezhetően fényes képhez (max. 70-80” képátló). Ez nemcsak a Cinema módra vonatkozik, hiszen fénysűrűségben csak kb. 30% különbség van a legfényesebb, de használhatatlanul elszínezett Bright és a legkevésbé fényes Cinema mód között.

 

Az on/off kontraszt messze alatta van az adatlap szerinti értéknek, a négy üzemmódban a mért kontrasztarány rendre 641:1, 720:1, 662:1 és 687:1. Prezentációhoz tökéletesen megfelel, multimédiához kicsit kevés, egy videót vagy fotókat szívesebben néznék nagyobb kontraszttal (persze ehhez sötét környezet is kell).

 

Az átlagos gamma 2 körüli értékű (Bright módban 2,32), de ez úgy jön ki, hogy a sötét tartományban 2,5-2,6, a világos tartományban pedig 2,3-1,5 (tájékoztató étékek, mindegyik módban kicsit más, de tendenciájában ugyanolyan). Az RGB együttfutás, mint fentebb utaltam rá, elég jó, sőt a vártnál jobb, a gond az, hogy a színhőmérséklet túl magas, plusz túl nagy a zöld aránya. Az alapszínek luminanciaértékeit már nem is említem, annyira kilógnak a szigorú tűréstartományból.          

 

Példaképpen két üzemmód néhány mérési ábráit mutatjuk meg. Először a legfényesebb, de a használatra legkevésbé ajánlott Bright üzemmód RGB együttfutását, színjellemzőit és gammáját szemléltetjük.

 

Bright gyári beállításban az alapszínek közül a zöld erősen „túlreprezentált”, magyarán az egész kép zöldes elszíneződést kap (a fehérpont nagyon a zöld tartományba tolódik). Ezen az áron sikerül a maximális fényerőt kihozni, a képminőség rovására. Amúgy a szürkeskála mentén az alapszínek aránya szinte állandó, ha a zöld nem kapott volna ekkora lökést, a kép egészen korrekt is lehetne. Persze nemcsak a zöld arányával és a fehérponttal van baj, hanem a telítettséggel és a színezettel is, ha a referencia-értékeket nézzük (fekete háromszög). A gamma 60% alatt kiugrik a mérési tartományból (2,6 fölött), aminek az a következménye, hogy a sötét árnyalatok összeolvadnak (túl nagy gamma). Hacsak lehet, kerüljük el a Bright mód használatát

 

Másik ábrasorozatunk a feltételezhetően leggyakrabban használt PC üzemmódban kapott mérési eredményeket mutatja.

 

PC módban egy prezentációhoz elfogadható képet kapunk, a színhőmérséklet kissé magas (7480 K), és a zöldből több van a kelleténél, de a kép elfogadható. Egyébként az együttfutásra itt sem lehet panasz, már ami a szürkeskála fokozatok egyneműségét illeti. A telítettség itt is túl nagy az sRGB  színpontokhoz képest, és az alapszínek színezete sincs a helyén, de a szekunder alapszínek lényegesen jobbak, mint Bright módban. Az átlagos gamma 2,1 körüli, ami nem lenne rossz, csak a sötétektől a világosak felé folyamatosan csökken 2,5-től 1,6 alá

 

A különféle forrásokból beadott konkrét képtartalom szubjektíve alátámasztja azt, amit mértünk. A Bright módot lehetőleg kerüljük az erősen zöldes elszíneződés miatt. A három másik gyári preset is távol van a kívánatostól, de a szokásos „data grade” igényeket kielégíti, pontosabban nemigen akad ebben a kategóriában olyan készülék, amely meggyőzőbb eredményeket produkálna a színvisszaadás és a gamma szempontjából. Szerintem a leginkább visszahúzó erő ennek javításában a kialakult fényerő-verseny, amely a LED-es projektorok esetében még élesebben jelentkezik, mint egyébként. Annyit viszont el kell ismerni, hogy az erősen telített alapszínek valóban tudják növelni a szubjektív fényerő-érzetet, ámde wide gamut források szűkében ez egyelőre csak rontja a színhelyességet. Azért ide kívánkozik egy megjegyzés: ha valaki pl. Adobe RGB beállításban készít fotókat, és nem sRGB-ben, vagy x.v. Color színteret használ videokészítéskor a szabványos HDTV helyett, akkor a színvisszaadás nem fog annyira markánsan eltérni a referenciától (bár ez esetben sem lesz teljes egyezés a szabványokkal, már csak a nagy színhőmérsékleti pontatlanságok miatt sem.)      

 

Összegzés

 

A LED projektorok gyártói körében, így az Optománál is látszik az igyekezet, hogy minél nagyobb fényerejű és színhelyességben is kielégítő készülékeket hozzanak piacra. Jónéhány LED projektor vizsgálata után azonban már látszik, hogy a gyártók a legtöbb esetben a fotometriai fényerő (fényáram) növelését a zöld/sárgászöld túlhangsúlyozásával, a szubjektív világosságérzet növelését pedig túltelített (az általánosan elterjedt szabványoknak nem megfelelő) alapszínekkel kívánják elérni, ami szinte adja magát, hiszen az R, G, B LED-ek sugárzási spektruma meglehetősen keskeny, közel monokromatikusnak mondható. Minden bizonnyal az éles verseny váltja ki ezt a stratégiát, amely fényképek, filmek vetítéséhez nem kedvező, a szokásos prezentációs vetítésnél kevésbé lényeges szempont.

 

A mérhető fényerő ugyancsak alatta marad az adatlap szerintinek, ámbár az adatlap 1500 LED Brightness-ről beszél, ami feltehetően elírás, és 1500 LED lumen akar lenni. Ez utóbbinak viszont szintén semmi értelme nincs. A szöveges leírásokból kihámozható, hogy LED alapszínek telítettsége miatti megnövelt szubjektív világosságérzetre gondoltak, de akkor mit jelent az 1500? Én nem találtam választ a kérdésre. (Ismerik a viccet: – Mennyi? – 30! – Mi 30? – Mi mennyi?). Azért ne legyünk igazságtalanok: az alapszínű LED-ek fényének telítettsége közel 100%-os, tehát a szubjektív világosság(érzet) valóban nagyobb, mint a hagyományos (széles spektrumú) fényforrások esetében. Igaz, a színszabványokat ez esetben el kell felejtenünk.

 

A kicsi és ultrahordozható ML1500-asnak egyébként sok rokonszenves és jól használható tulajdonsága van. A touch pades navigációt hamar meg lehet szokni, a távvezérlő viszont enyhén színvonal alatti: csupa egyforma gomb egy hitelkártya méretű lapocskán. A bemeneti lehetőségek bőven túltesznek egy ilyen rendeltetésű projektortól elvárható szolgáltatásokon. Egy opcionális Wireless dongle (Optoma gyártmányú) és egy app (Wi-Fi Doc) segítségével Androidos és iOS eszközök is vezeték nélkül csatlakoztathatók. iPod és iPhone csatlakoztatható digitális AV adapteren vagy Apple Lighning adapteren keresztül. Az SRS WOW HD audio-feldolgozás lehetősége kifejezetten szokatlan extra, persze igazán csak egy külső hangrendszerrel használható ki.

Ami a multimédiát illeti, a beépített lejátszónak köszönhetően az USB bemenet és az SD kártyafoglalt egyaránt használható fotók, filmek és Office/PDF fájlok megjelenítéséhez (azaz PC nélküli prezentációhoz is).

Egyszóval egy kivételesen sokoldalúan használható, ultrakönnyű kis projektort ismertünk meg, amely a színmenedzselést inkább nem erőltette, és ezt jól tette, szemben több más LED-es projektorral. Csak remélni tudjuk, hogy a LED-fejlesztők nagyobb fényteljesítményű LED-eket fognak tudni szállítani a projektorgyártóknak, és így megoldható lesz a korrekt módon menedzselt színek problémája is.

A készüléket az LSK Hungária Kft.-től kaptuk tesztelésre. Az ára jelenleg bruttó 252.000 Ft.

 

Értékelés

 

Ami tetszett

 

- Kis tömeg és méretek

- Tetszetős kivitel

- Könnyen használható touch pad

- Rengeteg csatlakoztatási lehetőség

- Vezeték nélküli prezentáció opcionális Wireless dongle és ingyenes W-Fi Doc app segítségével

- Beépített médialejátszó és fájlolvasó fotók, videók, Office és PDF fájlok megjelenítése USB-ről vagy SD kártyáról

- Mobil eszközök csatlakoztathatósága

- SRS WOW HD audio-feldolgozás

- 2 x 3 W beépített hangszóró

 

Ami kevésbé tetszett

 

- Bizonytalanul specifikált fényerő (érzetjellemzőre való hivatkozás fotometriai mennyiség helyett)

- Az adatlapon szereplőnél jóval kisebb on/off kontraszt

- Túlzottan telített színek minden beállításban

 

Főbb gyári adatok

 

Fénymodulátor:   0,45”-es DLP chip

Fényerő (Bright módban):   1500 LED lumen (máshol: 1500 LED Brightness)

On/off kontraszt:   15.000:1

Zajszint (Eco módban):   30 dB

Objektív:   F1.5, f = 13,92 mm

Vetítési arány:   1,4:1

Natív felbontás:    WXGA

Audio:    2 x 3 W beépített hangszóró, sztereó vagy SRS WOW HD jelfeldolgozás

3D:    aktív, DLP Link szemüveggel (opcionális)   

Tömeg:   1,4 kg

Méretek:   270 x 170 x 48 mm

 

N. Á.