Epson EH-TW9300W

 

2016. október

 

LS10000-es LCoQ lézerprojektorával az Epson tavaly nagy elismerést aratott a házimozi-szakértők körében. Mostani új termékvonala – EH-TW7300, EH-TW9300 – hagyományos fényforrást használ, és a transzmisszív LCD mint fénymodulátor szintén a korábbi fejlesztési trendet folytatja. Tesztállványunkra most a legfejlettebb változat, a WirelessHD egységgel kiegészített TW9300W került.

 

A TW9300-ast vagy TW9300W-t (mely utóbbi a vezeték nélküli 4K átvitel lehetőségével kiegészített típus) – természetes módon – mindenki a TW9200, egyébként rendkívül sikeres modell utódának tekinti. Nem mindegy azonban, hogy egy utód mennyiben hasonlít az elődre, illetve mekkora különbségeket (értsd: továbbfejlesztést) tud felmutatni.

 

   

Ráncfelvarrás vagy lényeges előrelépés?

 

Nos, nézzük meg akkor, hogy az alapvető azonosságokon (3LCD technológia, hagyományos fényforrás, robusztus felépítés stb.) túl melyek is a legfontosabb különbségek. Először is, a TW9300(W) küllemét teljesen újratervezte az Epson: jóval nagyobb és „áramvonalasabb”, megnyerőbb burkolatot kapott az új típus, de nemcsak a mérete lett nagyobb, hanem a tömege is: 8,4 kg-ról 11,2 kg-ra növekedett, ami arról tanúskodik, hogy a belsejében is megváltozott egy s más. Pl. a zajszigetelés bizonyosan, mert még Eco módban is 4 dB-lel kisebb lett a működési zaj (20 dB(A)), ami már csak a projektor közvetlen közelében észlelhető.

 

Talán fontosabb azonban az újratervezett optikai engine, a továbbfejlesztett üveg objektív, és a motoros működtetésű élesség- és zoomállítás, ill. objektívmozgatás. Ezek a műveletek elvégezhetők a távvezérlővel is, de a gép testén bal oldalon található tolóajtó (ezt a felhasználó általában nem veszi mindjárt észre) mögött lévő gombokkal is.

 

 

A manuális íriszállítás, azaz az objektív apertúrájának kézi állítása finom lépésekben nagyon hasznos lehet két okból: az egyik, hogy a fényerő egyik végállástól a másikig több mint 50%-kal csökkenthető (pl. ha nem elég nagy a vászonméret, és zavaró lehet a nagy fényerő), a másik, hogy kisebb rekeszállásnál nagyobb natív kontraszt érhető el, így tovább javítható a nyitott írisznél is tetemes kontrasztarány.

Az objektívet egyébként a Japánban jól ismert kiváló optikai cég, a Cosima készítette. Az optikai zoomtartomány 2,1x-es, és különösen figyelemre méltó az ilyen nagy zoom mellett wide állásban 2,0, tele állásban 3,0 fényerő (F-szám).

 

 

A nagyobb fényteljesítményből (2D-ben 2500 lumen) következik, hogy a lámpatípus is változott, az új típusnak pedig hosszabb az élettartama.

A 4K Enhancement is komoly plusz, hiszen ha a forrásunk továbbra is 2K (Full HD), akkor is javulást érhetünk el a felbontásban (noha plusz információ eközben nem keletkezik).

A valódi 4K bemeneti jelet pedig a projektor képes kvázi-4K képpé alakítani a pixeleltolás jól ismert módszerével, annak ellenére, hogy az LCD panelek natív felbontása Full HD.

 

Feltételezem, hogy a jövőre gondolt az Epson, amikor a Rec.2020 (valójában a némileg kisebb DCI-P3) széles színtér választásának lehetőségét beépítette a készülékbe. A „nemcsak több pixel, jobb pixelek is” törekvés jegyében ezen felül a TW9300W a nagy dinamikatartományú (HDR) 4K képet is kezelni tudja, noha már itt meg kell jegyeznünk, hogy a maximális lehetséges tartományt egyelőre a projektorok a korlátozott csúcsfényerő miatt csak részben tudják kihasználni.  

 

Ezek a rögtön megállapítható változások az elődhöz képest, néhány egyéb módosítás, újdonság később derült ki a tesztelés során.

Mindebből rögtön látszik, hogy jóval többről van szó, mint egy kicsit korszerűbb, kicsit jobb változatról, inkább azt mondhatnánk, hogy egy teljesen új modell került a piacra.

 

Néhány egyéb jellemző

 

Az LCD panelek az Epson 0,74”-es D9-es paneljei, a natív felbontás Full HD, a fehér, ill. színes fényteljesítmény – mint említettük – 2500 lumen. A natív kontrasztarány nincs meagdva, ezt majd méréssel állapítjuk meg, a dinamikus kontraszt (értelemszerűen a legmagasabb állásában) 1000000:1. Fontos adat a vetítési arány, ami 1,35 és 2,84 között van, a zoom állásától függően.

Az objektív helyzete (lens shift) meglehetősen széles tartományban állítható: függőlegesen ± 96,3 %, vízszintesen ± 47,1 %.

 

Csatlakozót bőven találunk a hátlapon, egy nagyobb méretű fedél mögött. Van két HDMI bemenet (az egyik HDCP 2.2-kompatibilis) és egy tápcsatlakozó optikai HDMI kábelhez, egy hagyományos VGA bemenet, LAN, RS232C csatlakozó és triggerport, USB(A) és USB(B) – ez utóbbi szervizcélokra.

 

 

Csatlakoztatási lehetőségként vehetjük számításba a projektor Wireless LAN képességét, amikor is akár laptopról/notebookról/asztali PC-ről, akár okoseszközökről a helyi WiFi hálózaton keresztül vetíthetünk a projektor konfigurálását követően a Network menüben. Feltéve, hogy a projektor USB portjába bedugtuk az opcionálisan rendelhető WiFi egységet, és a PC-n telepítve van az EasyMP Network Projection vagy az EasyMP Multi PC Projection szoftver, az okoseszközökön pedig az Epson iProjection alkalmazása.

Természetesen hagyományos vezetékes LAN kapcsolaton keresztül is tudunk képet küldeni a projektorra, ha – lehetőleg Cat5 vagy jobb – hálókábellel csatlakoztatjuk a helyi routerhez.

 

Van egy másik módja is a vezeték nélküli képátvitelnek, ha HD vagy UHD, esetleg 3D jelet (melynek formátuma azonban nem lehet bármilyen) szeretnénk a projektorra küldeni. A típusjel végén található „W” ugyanis a projektor különleges funkciójára, a vezeték nélküli kiváló minőségű HD (WirelessHD) átvitelre utal. Az átvitel a 60 GHz-es frekvenciasávban történik, így bőven van sávszélesség a nagyfelbontású, nagy képfrekvenciájú jel számára. A vevő egység a projektorba van beépítve, az adó pedig egy 4 HDMI bemenetű (közülük az egyik MHL-kompatibilis), 1 HDMI kimenetű egység, és még egy optikai hangkimenet és egy 3D-szemüveg akkutöltő hüvely is van rajta.

 

 

A WiHD egyetlen, de komoly „ellensége” minden tárgy, amely a közvetlen rálátást akadályozza az adó és a projektorban lévő vevő között, ugyanis 60 GHz frekvencián az elektromágneses hullámok már nem nagyon hajlandók „elhajlani”, és kikerülni a tárgyakat. Akár a saját testünk is akadályozhatja az összeköttetést, ha az adó és a projektor közé ülünk vagy állunk. Ha a rálátás zavartalan, a hatótávolság 10 m.

 

Az Epson WIT4G0 jelű WiHD adóegysége, illetve a vele megvalósított összeköttetés a következő HDMI bemeneti jelekkel működik az 1-es, 2-es és 3-as HDMI bemeneten (értelemszerűen a Full HD és ennél magasabb felbontásokat figyelembe véve):

1080i/50/60 Hz, 1080p/24/30 Hz, UHD (3840 x 2160)/24/25/30/50/60 Hz, 4K/50/60 és 4K/24 (SMPTE) – a 4K itt valódi 4K-t (4096 x 2160) jelent.

DE! WirelessHD vetítéskor a 4096 x 2160 pixeles 4K felbontás nem támogatott, az UHD/24/25/30 viszont igen. 2D 1080p/50/60 Hz esetében, illetve 3D 1080p/24 Hz frame packing, 710p/50/60 Hz frame packing és 1080p/50/60 Hz side by side formátum esetében pedig a széles színtér nem támogatott. Mindez a vezetékes HDMI kapcsolatra nem vonatkozik!  

 

Még mindig a WirelessHD adónál maradva, a HDMI4-es bemeneten az MHL jel támogatottsága hasonló a fentiekhez, DE a 4K/24 Hz (SMPTE) jel vezeték nélküli átvitele nem támogatott, 3D MHL bemeneti jel esetében pedig a frame packing formátum egyáltalán nem, a side by side és top and bottom pedig korlátozottan támogatott. A részleteket illetően a projektor használati mutatója ad útbaigazítást.

 

A projektor távvezérlője megegyezik az LS10000-es lézerprojektoréval, egyébként pedig a jól bevált Epson mintát követi, a legfontosabb funkciók egy gombnyomással direktben elérhetők, a WiHD adóegység is teljes körűen vezérelhető vele.

 

 

Képi módok

 

A kötelező, de csak ritkán használható (egy házimozi-projektoron tulajdonképpen csak „végszükség” esetén választandó) Dynamic mód itt is megtalálható, és a specifikált max. 2500 lumen fényerő ebben az üzemmódban értendő. Itt a készülék túlteljesít, a mérhető fényáram 2622 lumen volt a tesztelt példánynál. (A többi fényerő- és kontrasztadatot később összefoglaljuk.)

Megtaláljuk persze a szokásos Natural módot is, plusz háromféle Cinema módot (Bright Cinema, Cinema, Digital Cinema), továbbá kétféle 3D módot (3D Dynamic, 3D Cinema).

Mellesleg, de nem mellékesen, háromféle lámpamód van: Eco, Medium és High power, és ezek közül a gyári beállításokban valamelyik eleve hozzá van rendelve az adott képi módhoz. Ezen persze tudunk változtatni, ha ezt szeretnénk.

 

Már az első próbálgatásos vetítések is megmutatták, hogy – mint már annyiszor az Epson projektorok esetében – a házimozi-beállításokhoz (maradva egyelőre a hagyományos Rec. 709-es színtérben)  a legjobb kiinduló preset a Natural mód, amely eléggé közel áll a referenciához. A Bright Cinema módot világos vetítési környezetbe szánta a gyártó, a Cinema és a Digital Cinema pedig gyárilag széles színtérre van beállítva. Ezt azonnal látni lehetett abból is, hogy a Rec.709-es színterű Full HD filmjeink túlszínezetten, hatalmas telítettséggel jelentek meg a vásznon. Hogy milyen ez a széles színtér, és az előnyei milyen forrásanyagoknál érvényesülnek? Erről egy külön szakaszban fogunk beszélni.

 

Kalibrálás hagyományos színtérben

 

A Natural gyári preset – amelyből a hagyományos színtérbeli kalibrálásnál kiindultunk – minden beavatkozás nélkül is elfogadható értékeket mutat, szubjektíve is, és megmérve is. Azért a színhőmérséklet egy kicsit magasabb a referenciánál, a gamma pedig kicsit alacsonyabb. A színpontok és a 100%-os alapszínek fénysűrűségei is pontatlanok némileg.

 

Felső ábrák: A Natural gyárilag beállított mód gammája és RGB együttfutása

Alsó ábrák: A Natural mód 100%-os színpontjai/fehérpontja és luminanciája, illetve ezek eltérése a referenciához képest. A mérés eredménye megalapozza azt a reményt, hogy a kalibrálással jól meg lehet közelíteni az ideális értékeket

 

Mivel a TW9300W-t a tervezői ellátták a szokásos RGB Bias és Gain szabályozás lehetőségével a színhőmérséklet beállításához, emellett teljes színmenedzselő rendszert (CMS) is kapott (ez egy ilyen kategóriájú vetítőtől persze elvárható), a kalibrációt majdnem tökéletesen végig lehetett vinni.

 

A kalibráció eredménye:

Felső ábrák: 2,23 gamma, 6550 K színhőmérséklet, és meglehetősen egyenletes RGB együttfutás

Alsó ábrák: A színpontokat és a fehérpontot sikerült a helyükre tolni, és a fénysűrűség eltérései is kicsinek mondhatók

 

Tekintve, hogy a Full HD filmeket továbbra is az 1990-ben bevezetett Rec.709 szerinti szín- és színhőmérsékleti beállításokkal nézhetjük a szintén tradicionálisnak mondható 2,2 körüli gammával (amelyet azonban környezetünktől függően módosíthatunk), a kalibrációnk sikeresnek mondható, a TW9300W nem okozott csalódást.

Elvégeztünk azonban még egy mérést azért, hogy lássuk az adott színtérben nem 100%-os telítettségű, a színháromszög belsejében lévő néhány színpont pontosságát. Mert természetesen a valódi mozgóképen a legkülönbözőbb telítettségű színek előfordulnak, és egyáltalán nem mindegy, hogy egy kijelző eszköz ezeket hogyan tudja megjeleníteni – természetesen ismét az adott referenciapontokhoz képest.

 

Ezen az ábrán a 100%-os színpontokon kívül a 25, 50 és 75%-os telítettségű elsődleges és másodlagos színek mérési eredményei is láthatók (az eddigieknek megfelelően a köröcskék mutatják a mért értékeket)

 

Aki már végzett ilyen mérést, az tudja, hogy a kapott eredmény nagyon jónak mondható. Egyedül a sárga belső pontok picit telítetlenebbek a referenciánál, és a 75%-os bíbornál látható egy kis „kilengés” a színezettségben.

 

A 1080p/24 kép/s-os filmek korrekt vetítésének ellenőrzéséhez még egy tesztet elvégeztünk. A „tesztvideó” egy fehér négyzet animált futása egy 24 négyzetből álló téglalapon. A vásznon megjelenő képet 1 másodperces expozíciós idővel lefényképezve egy egyforma szürke négyzetekből álló szürke mintázatot kell látnunk.

 

                     A 24 fps frame rate korrekt (judder-mentes) reprodukálását bizonyító fotó

 

Fényerő és kontrasztmérés

 

A maximálisan kihozható fényerő tehát 2D (Dynamic) módban 2622 lumen volt – lásd fentebb. Ezt azért említjük itt rögtön az elején, mert 3D-ben, a 480 Hz frissítési frekvencia ellenére, ami nagyban lecsökkenti a jobb és bal kép közötti kioltási időt, aligha számolhatunk a 2D fényerő egyhatodánál nagyobb fényerővel. Ha feltételezzük, hogy 3D Dynamic gyári beállításban a kiinduló fényerő nem lehet messze a 2D maximumtól, akkor közelítőleg 43 nitet kapunk a 120”-es képfelületen, ami mattfehér vászon esetében majdnem 13 footlambertnek felel meg. 3D Cinema állásban ez persze kicsit kisebb lesz, de a TW9300W így is a legélvezhetőbb fényerejű és színvilágú 3D-t produkálta az eddig látott aktív 3D házimozi-projektorok közül. Ez nagy erénye ennek a készüléknek. A jobb és bal csatorna között ghosting (szellemkép) nem volt észrevehető, legalábbis az én látásommal biztosan nem.

 

De nézzük a 2D módokat! A vászon átlómérete 120”, azaz a szélessége 2,65 m, 16:9-es oldalarány mellett. A fényerő (fényáram) szempontjából ez természetesen közömbös, a fénysűrűséget azonban meghatározza. Bright Cinema módban a mért fényáram 1340 lumen, a fénysűrűség 108 nit (32 footlambert), normál Cinema módban a fényáram 575 lumen, a fénysűrűség 46 nit (14 footlambert). Digital Cinema képi módban a fényáram 851 lumen, a fénysűrűség 69 nit (20 footlambert).

Végül a számunkra (normál színtérben) legfontosabb Natural módban a fényáram 1366 lumenre adódott, a fénysűrűség 110 nit (32 footlambert), ami több mint elég, bár a kalibrálás nyilván elvisz belőle valamennyit.

Mindezen mérések nyitott manuális írisz mellett történtek, így az esetleg kellemetlenül nagy fényerőt az írisz finom zárásával egészen kb. 2,1…2,2-es faktorral tudjuk csökkenteni, azaz 45-48%-ára.

 

A dinamikus kontraszt, más néven Auto Iris (amely kikapcsolható, mert sok házimozi-kedvelő nem kedveli és nem használja) Normal és High Speed állásban is akkora on/off kontrasztot produkált, hogy a fénymérőnk méréshatárának korlátozottsága miatt nem tudtuk hitelt érdemlően megmérni, így fogadjuk el az adatlapon lévő 1000000:1 értéket. Sajnos a működése avatott szem számára észrevehető.

Érdekesebb és fontosabb azonban a mérhető natív on/off kontraszt és az ANSI kontraszt, amelyek – ha csak a projektort vizsgáljuk és a környezetet nem, azaz nem a vásznat mérjük, hanem a projektor direkt fényét meglehetősen közelről – a következő eredményeket adják:

Kalibrálatlan állapotban, Natural állásban, a manuális írisz nyitott helyzetében a natív on/off kontrasztarány 7746:1, a manuális írisz teljesen zárt helyzetében (ekkor a fényerő kb. 47%-ára csökken) 16710:1.

Kalibrált állapotban, szintén nyitott manuális írisz mellett végül a natív on/off kontraszt 6510:1 lett, a kalibrált fényerő 1356 lumen (alig csökkent), a fénysűrűség 186 nit, azaz kb. 54 footlambert. Az ANSI kontraszt nyitott manuális írisz mellett 345:1, zárt írisz mellett 408:1.

 

Kalibrálás széles színtérben

 

Mint írásunk elején kiemeltük, ez a projektor is – mint sok más kijelző manapság – igyekszik „jövőbiztos” lenni. Ez esetünkben azt jelenti, hogy mivel a készülék képes a 4K/UHD jel kezelésére és kvázi-4K megjelenítésére, vállalja az ezzel járó, mostanában világosan körvonalazódó „járulékos képjavítást”, a „nemcsak több pixel, hanem jobb pixelek” elvének követését.

Ez hosszabb távon három dolgot jelent az UHD/4K (esetleg a majdani 8K) esetében: nagyobb színteret (WCG), nagyobb dinamikatartományt (HDR) és nagyobb képfrekvenciát (HFR). Ez utóbbi elsődlegesen a felvételi oldalt érinti, a kijelzők oldalán problémamentesen megvalósítható, de gyakorlati jelentősége egyelőre nincs. Egy-két kivételtől eltekintve a filmek továbbra is 24 kép/s-mal készülnek, a televíziós és egyéb videofelvételek 30, olykor 60 kép/s-mal, a PC-játékok pedig változó képfrekvenciájúak, és tanúi lehetünk a felső határ kitolódásának, de ez a kijelzőket is komoly kihívás elé állítja (lásd 120 Hz és még nagyobb frissítésű monitorok, projektorok, televíziók).

 

A nagy (széles) – értsd: a több mint húsz éve általánosan használtnál nagyobb – színterjedelem fontosnak tűnik, és a törekvés nem számít újdonságnak. A téma külön írást igényel, itt csak röviden próbáljuk megvilágítani a lényeget. A kiindulópont a színlátás: az emberi látás által érzékelhető színek tartományát a jól ismert „patkó” vagy „nyelv” alakú területtel szemléltethetjük. A jelenlegi kijelzők által reprodukálható színtartomány ezt még megközelíteni sem tudja (más kérdés, hogy ezt szubjektíve mekkora veszteségnek érezzük vagy nem érezzük). Sajnos (vagy nem feltétlenül sajnos) a három alapszínnel dolgozó kijelzőink ezt a jövőben sem fogják tudni, legfeljebb a közelítés mértéke javul. Háromnál jóval több alapszín kellene ugyanis ahhoz, hogy valóban megközelíthető legyen a színpatkó teljes terjedelme. Ez fenemód megbonyolítaná a dolgokat!

 

A három alapszínnél maradva (ha eltekintünk az időről időre felbukkanó négy alapszínes kísérletektől) újra és újra próbálkoznak a fejlesztők a mostani legelterjedtebb sRGB/Rec.709 standard szerintinél nagyobb színterekkel. A fotózásban pl. (bár korlátozott körben) sikeresnek mondható az Adobe RGB színtér. Még sikeresebb a digitális mozikban már jó régen bevált DCI-P3 színtér, amely a 2K mozivetítés de facto szabványa (de egyelőre 4K-hoz is ezt használják). Sokan úgy gondolják, hogy ez lehetne a jövő közös színszabványa az UHD/4K (8K) esetében is, mégis a már lefektetett (egyébként több fázisban megvalósítani képzelt) ajánlások egy még nagyobb színtartományt rögzítettek, amelynek neve Rec.2020 (Recommendation ITU-R BT. 2020-2).

 

A háromféle színtérhez tartozó háromszögek az xyY színdiagramon. A fehérpont a D65, ámbár a szabvány szerinti DCI-P3 mozis színtérhez 6300 K-es fehérpont tartozik, de ezt is D65-tel szokás jelölni. (Nem beszélve arról, hogy létezik egy másik preferált „mozis” színhőmérséklet is, az 5500 K-es D55. A mozikban gyakran a kettő közé, 5900 K-re kalibrálnak.)

 

Jelen állás szerint a Rec.2020 lenne a felvétel (a kamera), az átvitel és a feldolgozás/utómunka színszabványa, míg a kijelzők esetében elég lenne a DCI-P3. Legalábbis egyelőre. Ugyanis a kijelzők közül kizárólag az RGB lézerprojektorokkal valósítható meg a Rec.2020 színtér, mivel a hozzárendelt R, G, B alapszínek spektrálisan tiszta monokromatikus színek, amilyeneket más technológia csak megközelíteni tud. Igaz, a QD (Quantum Dot) + LCD és az OLED síkpaneles technológia mostanában elég közel került a Rec.2020-hoz, kilencvenvalahány százalékos területi számértékkel. A projektorok esetében viszont a nem RGB-lézeres technológiák messze vannak ettől…

 

Bár a TW9300W színtérválasztó menüjében a Rec.2020 (BT.2020-nak is nevezik) szerepel mint széles színtér, ez a fentiek fényében értelemszerűen a forrás színterére vonatkozik. A projektor két képi módja, amelyekhez ez „kvázi” hozzárendelhető (Cinema és Digital Cinema) gyári beállításban majdnem pontosan a DCI-P3 színteret hozza, amit a korábbi preset-mérések már alátámasztottak. Teljesen logikus és kézenfekvő, hogy a kalibrálásnak akkor van értelme, ha a DCI-P3-at tekintjük széles referencia-színtérnek (Az UHD Alliance specifikációja ezt megengedi a megjelenítők esetében – hiszen nem is igen tehet mást.) Szerencsére a kalibráló szoftverünk ezt az opciót tartalmazza, így a mérés és a színpontok helyretologatása elvégezhető.

 

Mivel a menü felkínálja a P3 színterű Digital Cinema gyári beállítást (bár ez a menüben BT.2020 néven szerepel), ebből indultunk ki.

A kalibrációval a következő eredményt kaptuk:

 

A Digital Cinema módban kapott értékek:

Az RGB együttfutás a legfelső és a legalsó tartomány kis kék elszíneződésétől eltekintve egyenletes, a színhőmérséklet a P3-ra előírt 6300 K-hez közeli. A gamma kicsit alacsony, l,84, és ezen nem tudtunk segíteni. A színpontok elég jól fedik a referenciát, a zöld kicsi sárgás elcsúszásával. A luminanciaértékek kivételesen jónak mondhatók

 

A projektor színtere tehát készen áll a jelenlegi ajánlás szerinti 4K UHD jel megjelenítésére, azzal a megjegyzéssel, hogy a legelterjedtebb, és a 4K Blu-ray lemezeken kötelezően alkalmazandó HDR10-es HDR formátum (lásd alább) megengedi, hogy a kijelző színtere 90%-os DCI-P3 legyen. A TW9300W ezt bővel túlteljesíti a mérések szerint.   

 

HDR megjelenítés

 

A harmadik (de talán elsődleges?) „pixeljavító” technika a dinamikatartomány (kontrasztátfogás vagy kontrasztarány) megnövelése az eddigiekhez képest. Ezt nevezzük HDR-nek (high dynamic range) vagy kiterjesztett dinamikatartománynak. Ez sem mai „találmány”, a fényképezésben már régen kísérleteznek vele, a mozgóképnél azonban mostanában áll rendelkezésre a kiforrott (?) technológiai háttér.

 

Azért használok ennyi kérdőjelet, mert mind a széles színteret, mind a nagy dinamikatartományt a teljes felvételi, feldolgozási, elosztási és megjelenítési láncon következetesen végig kell vinni, és ez nem két fillérbe kerül. A leggyengébb láncszem a kijelző, ahol ráadásul kompatibilitási problémák is felmerülnek, hiszen a rengeteg SDR kijelző számára gondoskodni kell a HDR jel átalakításáról (vagy egyszerre kell továbbítani az SDR és a HDR jelet). Az efféle, és más természetű gondok miatt nem egyetlen HDR szabvány/ajánlás van, hanem pillanatnyilag legalább négyféle, a mozgókép esetében. A „legjobb” és legelső HDR a Dolby Vision, amelyet a Dolby a még 2007-ben bekebelezett Brightside cég kutatási eredményeire alapozva fejlesztett ki.   

 

De mielőtt továbbmennénk, nézzük meg, hogy miért is kell(ene) a HDR? A HDR bevezetésének igénye abból a régi felismerésből származik, hogy a „valóság dinamikája” (a közvetlen napfény és az abszolút fénymentesség aránya) gyakorlatilag végtelen, de még a látórendszerünk által érzékelhető legnagyobb és legkisebb fénysűrűségek aránya is megrendítően nagyobb, mint a megszokott képátviteli, és főleg megjelenítési dinamika. A szem teljes átfogása kb. 100 000 000 000 000:1 (száz billió az egyhez, kettes számrendszerben kb. kettő a negyvenhetedik hatványon), ez 47 blendének (stop) felel meg. Szerencsére ez nem egyidejű dinamikát jelent!, hiszen a szemnek tetemes időre van szüksége, hogy a „világosban” látásból áttérve alkalmazkodjon a „sötétben” látáshoz, és fordítva. Egy kép nézésekor pedig nyilvánvalóan az egyidejű kontraszt a releváns érték. Látórendszerünk esetében ez már jóval kisebb a fenti óriási számnál, valahol 10.000:1 és 100.000:1 között van. A mai legjobb digitális filmkamerák (Arri, Sony, RED, Panasonic Varicam) érzékelőinek átfogása 14-15 blende körül van, ami tízes számrendszerben kb. 16.000:1 és 32.000:1 közötti átfogást jelent. Ez tehát már jól közelíti szemünk maximalista igényeit.   

 

A „való világ”, a látórendszerünk, a TV (jövőbeni és jelenlegi) és a mozi dinamikatartományának összehasonlítása. A kérdőjel az ábrán azt jelzi, hogy mekkora legyen (illetve mekkora lehet) a HDR-képes televíziók, és tegyük hozzá, hogy az egyéb kijelzők reálisan megvalósítható dinamikatartománya. A Dolby szerint a vizsgálatokba bevont nézők 84%-a találta megfelelőnek a 0,005 – 10.000 cd/m2 dinamikát, ami 2.000000:1 aránynak felel meg. Ez csak nagyon speciális és nagyon drága síkpanellel valósítható meg, így jelenleg a Dolby által megcélzott tartomány 0,004 – 4000 cd/m2, ami még mindig túlzásnak tűnik (ábra: Dolby Laboratories). Azonban mint jövőbeni célkitűzés, elfogadható

 

Mint emlíítettük, a "gyenge láncszem" a kijelző. Az egyik megoldandó feladat tehát a kijelzők dinamikatartományának növelése. Ismétlem, egyidejű kontrasztarányról van szó, nem a szokásos full on/full off kontrasztról!!! Persze bizonyos fajta képtartalomnál az egyidejű kontraszt megközelítheti az on/off kontrasztot, más esetekben nem, különösen a projektoroknál, ahol az egyidejű kontraszt tipikusan jóval kisebb értékű. (Más a helyzet a lokálisan szabályozható fényerejű síkpaneleknél, különösen pedig a pontszerűen szabályozható OLED kijelzőknél, bár ez utóbbiaknál a max. fényerő alig haladja meg az 500 nitet.)

 

További feladat az abnormálisan nagy bitmélység elkerülése. A kamera jelének lineáris kvantálása esetén ugyanis alsó hangon is minimum 16 bitre lenne szükség a sávosodás kiküszöböléséhez. A hagyományos hatványfüggvény szerinti kvantálás szintén gazdaságtalanul nagy bitmélységhez vezet. A javasolt megoldás – bár vannak más elképzelések is – a PQ (perceptual quantizer), vagyis a világosságérzékelésünket követő nemlineáris kvantálás, illetve az ennek megfelelő „gammakorrekció” a felvételi oldalon, amit megkülönböztetésül a hagyományos gammakorrekciótól, manapság OETF-nek (optikai-elektromos átviteli függvénynek) neveznek, a kijelző oldalán pedig a megfelelő inverz EOTF-et (elektro-optikai átviteli függvényt alkalmazzák). A különféle HDR megoldások a „gamma” menetére javasolt függvényekben (is) különböznek. Tegyük hozzá, hogy digitális időket élünk, így távolról sem megoldhatatlan az oda-vissza átalakítás. Szumma szummárum, a bitmélység a PQ-val a Dolby Vision esetében 12 bitre, a következőkben tárgyalt HDR10-nél 10 bitre csökkenhető.   

 

A Dolby Vision nagy riválisa – és minden valószínűség szerinti a HDR kijelzők tömeggyártásában nyerésre esélyes formátum – a HDR10. Ezt fogadta el az UHD Alliance testület is, mint a 4K (valójában UHD) HDR Blu-ray lemezek kötelező HDR formátumát. (A Dolby Vision vagy más HDR formátum opcionálisan rajta lehet a lemezeken.) A HDR10-kompatibilis készülékek viselhetik az „Ultra HD Premium” logót. A Dolby Vision, mint high end 4K HDR formátum, feltehetően a nagymozikban válhat majd uralkodóvá (?).

Kifejezetten a televíziós műsorszórás világára szabva még két HDR formátum pályázik a széles körű alkalmazásra: a BBC és az NHK által kidolgozott és javasolt (egymástól csak kicsit eltérő) rendszer, és a Technicolor/Philips javaslata.    

 

4K, nagy dinamikájú, széles színterű vetítés

 

Nem akarván túl hosszúra nyújtani a HDR-ről szóló eszmefuttatást, még csak néhány fontos adat a tisztánlátás kedvéért a HDR10-ről, mivel egy ilyen rendszerben készült Blu-ray lemezzel (Luc Besson: Lucy) és a Panasonic 4K Blu-ray lejátszójával (UB900) tudtuk kipróbálni a projektor ebbéli képességeit. (Tudomásunk szerint Dolby Vision rendszerben a mai napig nem készült Blu-ray lemez, bár opcionálisan a Dolby-féle HDR-t lehet a lemezeken használni, de csak a HDR10 mellett.)

A csúcsfény min. 1000 nit (OLED esetében 540 nit), a minimális fénysűrűség 0,05 nitnél kisebb (OLED-nél 0,0005). Ez min. 20.000:1 (OLED-nél 108.000:1) egyidejű kijelző-kontrasztot jelent. A projektoroknál természetesen meg kell elégednünk ennél kisebb egyidejű kontrasztaránnyal (kivéve talán az RGB lézerprojektorokat a nagymozikban).

 

Az Epson készülékénél a legjobb mért natív on/off kontraszt 16710:1 volt, ami pici csúcsfényeket tartalmazó, de átlagos bevilágítottságban a feketéhez közeli képtartalom mellett nem sokkal nagyobb, mint a várható egyidejű kontraszt. Az, hogy a fénysűrűség egy 2,6 m-es vásznon jóval alatta van az 1000 nitnek, még mindig nem jelenti azt, hogy a HDR nem nyújthat észrevehetően jobb képet az SDR-nél, hiszen a dinamikatartománynak alsó értéke is van, amely egy igazán sötét szobában megközelítheti a projektor natív feketéjét. A vászon méretének csökkentésével (ami sajnos nem annyira kívánatos egy házimoziban) pedig tovább javítható a helyzet.

 

Ezek után vágtunk bele a tulajdonképpeni UHD HDR tesztbe a „Lucy” című 4K HDR Blu-ray film vetítésével.

Az első menetben nem tudtunk elfogadható képet varázsolni a vászonra. A lejátszó kijelezte, hogy milyen a kimeneti jele (3840 x 2160/24p HDR/BT.2020 YCbCr 4:2:0/10 bit HEVC). Ez tehát tökéletesen az, amit vártunk. Ellenben ezt a jelet a projektor 1080/24p SDR/BT.709-es jelként értelmezte, amelyet viszont 4:4:4-ben, 12 biten volt képes feldolgozni. Vajon mi lehet a gond? Hosszas fejtörés után jöttünk rá, hogy a problémát a digitális tartalomvédelem okozta. Ugyanis a projektor egyik HDMI bemenete nem HDCP 2.0-kompatibilis, míg a másik igen, és persze mi az előbbit akartuk használni. Átdugva a kábelt a 2-es bemenetre, helyükre kerültek a dolgok. A projektor megkapta a 4K/24p HDR/BT.2020 jelet, amelyet a belső elektronika a jelek szerint képes volt YCbCr 4:2:2/12 bit formátumban feldolgozni. Ez utóbbi arra utal, hogy a projektor a Dolby Vision jelet is fogadni tudná, de ezt nem tudtuk sem igazolni, sem cáfolni.

 

Felső kép: Ne megfelelő HDMI bemenetre csatlakozva a 4K HDR jelet a projektor „félreértelmezi”, és élvezhetetlen képet kapunk

Alsó kép: A HDCP 2.0-kompatibilis bemenetről a projektor helyesen értelmezi a lejátszó kimeneti jelét, és teljes dinamikatartományát képes kihasználni a forrás – igaz, nem 100%-os kontrasztarányú – megjelenítéséhez. A színvisszaadás nagyon jól érzékelhetően jobb, mint ha BT.709-es forrásunk, és BT.709-re állított projektorunk lenne, bár a fotó ezt értelemszerűen nem tudja visszaadni, mivel  olvasóink többsége sRGB monitoron nézi a képet

 

Maradt még egy nyitott kérdés. Ha a lejátszó színtere valóban BT.2020 szerinti, a projektoré pedig DCI-P3 (ez utóbbi biztosan így volt), akkor színtér-transzformáció nélkül a képnek fakónak és telítetlennek kellene látszania – pedig ez nincs így. Nem sikerült tisztázni, hogy miért. Még egy észrevétel: A projektor menüjében négyféle HDR beállítás közül lehet választani. Annyit sikerült kideríteni, hogy ezek az egyre nagyobb dinamikatartományhoz tartozó beállítások. A projektor automatikusan a HDR2-es beállítást jelezte ki az info ablakban, a kép viszont teljesen egyértelműen a HDR1-esben volt a legjobb, a többiben a sötét árnyalatok becsukódtak.

 

Bár tudjuk, hogy a vászonról vagy képernyőről készített fotók félrevezetőek lehetnek, az alábbi kép mégis elég jól szemlélteti a projektor viselkedését a HDR tartomány felső végén. Igaz, ennek az az ára, hogy a sötétek összenyomódnak, ami az előző képen nem érezhető, de ott nincsenek ekkora csúcsfények  

 

Összegzés

 

A hagyományos fényforrást használó 3LCD kategóriában kétségtelenül új minőséget teremtett az Epson a TW9300(W)-vel. A magas natív kontraszt, a nagy fényerő és a kis 3D ghosting – amely az idáig látott legjobb 3D minőséget adja otthoni viszonyok között, viszonylag nagy méretű vásznon –, és több más tulajdonsága lényegesen túllép az előd TW9200-ason.

Külön megemlítendő a fényerőt finoman, de nagy tartományban szabályozó manuális írisz, amely egyúttal (a zártabb állások felé) a kontrasztot is látványosan javítja.   

A motoros vezérlésű objektívfunkciók (élesség, zoom, lens shift) „csupán” kényelmi szolgáltatások, a pixel-eltolásos 4K megjelenítéssel is találkoztunk már a kiváló LS10000 lézerprojektornál.

Ami viszont a projektorok világában különleges prémium szolgáltatás, a 4K/UHD ajánlásnak megfelelő széles színterű (WCG) és nagy dinamikatartományú (HDR) kép vetítési lehetősége a projektortechnikában otthoni használatra jelenleg elérhető maximális képességekkel. Ezek ugyan a vetítés eredendő természete miatt korlátosak, vagy legalábbis pillanatnyilag aránytalanul nagy költségekkel lennének javíthatók. Így vagy úgy, de nagy piros pontot érdemel az Epson a sikertelennek egyáltalán nem mondható kezdeményezéséért.

 

A készüléket az Epson Europe B.V. Branch Office Hungary bocsátotta rendelkezésünkre. A TW9300W fogyasztói árát a hazai kereskedőknél e sorok írásakor az éppen folyamatban lévő árképzés miatt nem sikerült megállapítanunk.

Köszönet illeti Mittler Ivánt, a DREAMCINEMA üzletágvezetőjét a tesztelésben nyújtott aktív és kreatív segítségéért.       

 

Értékelés

 

Ami tetszett

• Elegáns kivitel

• Kivételesen nagy kalibrált fényerő a házimozi-projektorok mezőnyében

• Nagy natív kontraszt

• Manuálisan szabályozható írisz

• Nagy objektívmozgatási tartomány

• 4:2:2 12-bites belső jelfeldolgozás

• Kalibrálható széles színtér (DCI-P3)

• 4K HDR forrásjel kezelése

• Kiváló 3D

 

Ami kevésbé tetszett

• Natív Full HD felbontású panelek. A projektor egyéb képességeihez jobban illeszkedne a natív 4K/UHD felbontás.

• A szabványoshoz képest korlátozott HDR megjelenítés

• Pontatlan gyári beállítások a széles színtartományú módokban

 

Főbb gyári adatok

 

Technológia: 3LCD

Fénymodulátor chipek: 0,74”-es, MLA-val (D9)

Fehér és színes fénykibocsátás: 2500 lumen

Natív felbontás: Full HD

Kontrasztarány (dinamikus): 1000000:1

Optikai zoom: 2,1x

Lens shift: függőlegesen ± 96,3 %, vízszintesen ± 47,1 %

Motoros objektív-vezérlés

Működési zaj: 24/20 dBA (Medium/Eco mód)

WirelessHD vezeték nélküli átvitel (tartozék adóegységgel)

Méretek: 520 x 450 x 170 mm

Súly: 11,2 kg

 

 

N. Á.