JVC DLA-HD750 1080p házimozi projektor

(2009 június)

Emlékszem még arra az időszakra, mikor a digitális házimozi projektorok legelső példányai kezdtek szállingózni a nagyvilágban, a JVC D-ILA már akkoriban is nagy sztár volt a lelkes amatőrök körében. Pedig akkor még az USA-ban is méregdrágának számító projektorok igen messze voltak tudásban a mai utódokhoz képest. A 600:1 kontraszttal, hatalmas készülékházzal, és elviselhetetlen hangos ventilátorzajjal futó JVC vetítők akkor még nem kifejezetten otthoni felhasználásra készültek. Ennek ellenére sokan építettek köréjük komoly házimozi szobákat. 2009-re már árban és teljesítményben sokkal közelebb kerültek a D-ILA modellek a házimozi felhasználók igényeihez és anyagi lehetőségeihez.  Sőt, a JVC projektorok fejlődése ott tart, hogy a legújabb D-ILA chipek mostanra az iparág legjobb kontrasztú vetítőinek bázisát jelentik. Tesztünkben a JVC jelenlegi csúcs D-ILA készülékét, a DLA-HD750-et mutatjuk be.

Korábban járt nálam az első újratervezett D-ILA chippel szerelt HD1, és emlékszem még a sokkra, amit az akkor igen komolynak számító 15000:1 valós on/off kontrasztot produkáló modell okozott. Konkrétan a JVC vetítő tesztje után rá sem tudtam nézni az akkori 720p DLP-s projektoromra, meg is szabadultam tőle heteken belül. Képtelen voltam az 1800:1 mérhető natív kontraszttal bíró projektorra visszaszokni. Megfejelve a HD sorozat sikerét, a JVC újabb nagy előrelépésként kihozta a HD350/750 testvérpárt, amelyek 30000:1 és 50000:1 ígért kontraszt arányukkal igencsak magasra teszik a lécet.

A HD750 ígérete szerinti natív 50000:1 kontraszt egyértelműen a projektorvilág legjobbját kell jelentse. Igaz, már láttunk 30-50000:1 kontraszttal reklámozott (LCD) vetítőt, de hamar kiderült, hogy a kontrasztértékek csupán szintetikus tesztekkel reprodukálhatók, és kalibrálás, valamint a dinamikus íriszrendszer megfelelő beállítása után a valós kontrasztérzet jóval elmarad a hangzatos nagy számoktól. Az 50000:1 érték azért is érdekes, mert ez már olyan szintre emeli a képi megjelenítés ezen fontos jellemzőjét, ahonnan lehet, hogy már nincs értelme a továbblépést erőltetni. Persze még nagyobb kontraszt mindig jól jön, de sokkal fontosabb lesz ezek után, hogy a 100% és a 0% fényességi értékek között mit tud a vetítő, nem pedig, hogy mekkora számot lehet írni az adatlapra a kontraszt rovatba. Nézzük tehát, hogy az 50000:1 érték közé préselt pixelekből mit tud kihozni a HD750!

Installálás

A dobozt kicsomagolva egy jó megjelenésű és súlyos készülékház kerül elő. Bár annyira nem mondható soknak a 11 kilós tömeg, de nem nagyon van rajta jó fogás, jobb nem egyedül a helyére rakni, ha magasra telepítjük. Külsőre kiváló minőséget sugall a készülék minden porcikája. Látványosan jó minőségű anyagok vannak mindenhol, és bár a készüléket nem szedhettem darabokra, a rendelkezésre álló információk szerint a JVC nem spórolt a jó minőségű anyagok beépítésekor a készülék belsejének megépítésekor sem.

A 2-szeres zoom és a jelentős objektívmozgatás (lens shift) tartomány bőséges installálási opciókat ad számunkra, melyek közül én a megszokott hátsó fali elhelyezést választottam. A lens shifnek köszönhetően a fejjel lefelé lógatással nem kellett bíbelődni, mehetett fel a magasan elhelyezett polcra, pár perccel a kicsomagolás után már ment is a vetítés. A kép pontos pozícionálása és élesre állítása a motoros zoom/fókusz/lens shift hármassal gyerekjáték volt.

Beállítás

A teljes kalibrálás előtt végigpróbáltam, hogy a gyár által előre definiált beállításokkal mit nyújt a vetítő, szükség van-e komolyabb kalibrációra. Ennyi pénzért jogosan várható el, hogy mindenféle hókuszpókusz beállító eszköz nélkül legyen jó a vetített kép, ne kelljen szakembert hívni a projektor tudásának kiaknázásához. Ez mondhatni elfogadható szinten, bár nem tökéletesen sikerül a HD750-nek. A végpontok (brightness/contrast) és a gamma beállításain minimálisan kellett csak változtatni, és van olyan olyan előre definiált üzemmódja, ahol a színvilág kifejezetten közelít ahhoz, amit a későbbiekben magam beállítottam. A felkínált preset üzemmódok legtöbbje kicsit vagy erősen túlszínezett képet ad, de van egy THX elnevezésű beállítás, amely a színeket megfelelő tartományba terelgeti, és kellően visszafogottá teszi a képet. Ebben az üzemmódban azonban nem enged szinte semmi állítani a vetítő, úgyhogy kiszemeltem magamnak a Cinema2 beállítást, és a finomhangolást ott folytattam tovább.
A HD750 reklámjait olvasgatva feltűnt, hogy a vetítő az átlagnál nagyobb színtartomány (gamut) megjelenítésére képes. Ez jó dolog lenne, hiszen a filmes projektorok világához közelebb lehetne vele kerülni, de amíg ez forrás oldalról nincs támogatva, addig csupán egy hangzatos prospektusadat a magasabb színgamut.
A helyzet ugyanis az, hogy az RGB által leírt színgamut háromszögnél szélesebb tartományba kilépő vetítő a hagyományos Blu-ray forrásból kapva a jelet egyszerűen annyit fog tenni, hogy az eredeti képet túllőtt színtelítettséggel jeleníti meg. Ez látható is a preset beállításokon, a THX üzemmódot leszámítva szinte mindegyik mód színtelítettsége magas. Erre megoldás, ha jelentősen visszavesszük a színtelítettséget, vagy egyszerűen THX-ben hajtjuk. Persze ez nem feltétlenül nyújt 100%-osan tökéletes beállítást, de közelítőleg jó lesz a kép, nem kell feltétlenül szakembert hívni a kalibráláshoz. Aki esetleg szeret többet játszadozni, annak ott az ADVANCED színbeállító menü, ahol RGBCMY skálán tudjuk tologatni a színek jellemzőit. Én az utóbbin a zöldből és a pirosból jelentősen visszavettem, majd a sárga és vörös részen játszadoztam kicsit, hogy a bőrszín teszteken jobb eredményt kapjak.

A szürke RGB együttfutás az átlagnál korrektebb állapotot mutat 6500K színhőmérsékletre állítva a projektort. Igaz, először azt hittem a felső tartomány rózsaszín, de később kiderült, hogy csupán a D-ILA panel 100% szürke körüli nagyon enyhe inhomogenitása verte át a szememet, és emiatt volt a kép egy részének nagyon kicsi elszíneződése. Ez az inhomogenitás a technológia egyik hátránya, de a korábbi tapasztalatokhoz képest (LCD, SXRD, D-ILA projektorok) ezen a vetítőn minimálisan, leginkább csak a szintetikus teszteken jelentkezik ez a probléma.

Képminőség, kontraszt

A tesztábrás kalibrálást követően az igazi bevetést a filmes tesztek jelentik. Itt további finomításokat kellett eszközölnöm, mivel néhol nem voltam a bőrszínekkel teljesen megelégedve. Nem volt nagy eltérés, de megpróbáltam a rendelkezésre álló 3D színbeállító rendszerrel javítani a helyzeten. Ami a lehetőségekhez képest egész jól sikerült.

A HD750 fő attrakciója azonban nem a korrekt színreprodukció, hanem a bődületes natív on/off kontraszt. Az 50000:1 értéket valóban sikerült mérni, bár olyan beállításon, ahol fényerő már nem sok maradt a 2 méteres vászonhoz. Egy kis sakkozással azonban sikerült egy olyan (manuális) íriszbeállítást megtalálni, ahol még bőven marad fényerő (kb. 400 lumen), és a kontraszt is nagyon magas (36500:1) marad. A különböző bevilágítottságú jeleneteket szimuláló kontraszt tesztábrák értékei érzékeltetik, hogy mennyire dinamikus, hihetetlen mélységű képet tud összehozni a HD750. A magas és a közepes bevilágítottságú filmjeleneteken természetesen semmi extra nem látszik, de amint nagyobb fekete felület is jelen van a képen, máris elhisszük, hogy bizony a JVC nem viccelt (ehhez persze kellett a sötét falú szoba is). Az alacsony bevilágítottságú, esetleg a teljesen sötéthez közeli filmrészletek pedig egyszerűen lenyűgözőek. A tesztjelenetek közé számos sötét és általában problémát okozó filmjelenetet beválogattam, és ezeket olyan fekete és feketeközeli árnyalatokkal adja vissza a HD750, mint amit más, eddig látott projektor megközelíteni sem tudott. És hogy mindezt dinamikus íriszvezérlés nélkül tudja…

A sok állítgatás után kialakult képi világ igazi csúcskategóriás vetítővé teszi a HD750-et. Minden eddiginél jobb fekete-megjelenítés, mindig dinamikus és kontrasztos, pixelmentes és megfelelően éles kép, egészen jó színvilág.

Egyéb tulajdonságok, kezelhetőség, videofeldolgozás

Az optikai rendszer feljebb már említett finomságai mellett meg kell említeni, hogy az objektív rajzolata a feltehetőleg igen bonyolult felépítés ellenére is kiváló. A D-ILA chip pixelei egészen jól kiélesíthetők a kép teljes felületén, és a vetített kép élességérzete is jó, bár egy igazán jó DLP kristálytiszta élességét és letisztultságát azért nem éri el. A D-ILA panel nagyon alacsony kitöltési tényezője miatt screendoor csak nagyon minimális mértékben látható, hozzávetőleg a kép szélességénél távolabbról nézve már nem látunk pixeleket.

Látható viszont a kép teljes felületén a nem tökéletes konvergencia. Az éles kontrasztú kontúrok mentén (pl. feliratok, de leginkább az erre készítet tesztábrák) felderengő vörös és zöld csíkokat a panelek nem tökéletes együttfutása adja. Ezt tovbb fokozza az optika enyhe színhibája a sarkokban. Van ugyan lehetőség a menüben tologatni a pixeleket RGB csatornánként, de sokra nem megyünk vele, hiszen 1-1pixellel tudunk csak lépkedni, a hiba pedig negyed/harmad pixel távolságokban mérhető. Szerencsére a jelenség az esetek java részében film közben nem zavaró, de akár nézési távolságból könnyen észlelhető.

Videofeldolgozásban a standard analóg teszteket könnyedén viszi a beépített HQV Reon video processzor. Mondjuk úgy röviden, hogy nem nagyon lehetett olyan anyaggal etetni, amit nem jelenített volna meg kiválóan. Analóg videó mód, film mód, 24p, 1080i... minden forrást úgy kezelt, ahogyan azt várjuk egy komoly csúcskategóriás megjelenítőtől. Azért azt megjegyezném, hogy a teszt során felhasznált videoanyagok közül az analóg kábel TV adás megtekintése szinte kínzás a sok kiváló minőségű Blu-ray film után. Ezt a vetítőt minőségi anyaggal kell hajtani, erre született…

A távvezérlő nagyon helyesen háttérvilágítással segíti a navigálást sötétben, gombjai is logikusan vannak elhelyezve. A menürendszer felépítése ésszerű, mindent könnyen megtalálunk, kezelésével nem voltak gondok. Bár ez bizonyára sokaknak magától értetődik, mégis gyakran találni még olyan projektort, amelynek a kezelése őrületbe kergeti az embert. A HD750 nem ilyen.

Végső állomás?

A címadó kérdés: vajon elértük-e azt a képi minőséget, ezen belül az on/off kontrasztot, ahonnan már nincs igazán értelme tovább lépni? A válasz: úgy érzem, nagyon közel vagyunk hozzá. Bár megfelelő beállítások mellett a HD750 „csupán” 36500:1 on/off kontrasztot hozott, de még ez is jóval több, mint például a korábban hosszú évekig csúcskategóriának számító 8 és 9 hüvelykes CRT projektorok értékei. És ismételném, ez valós natív kontraszt, tehát dinamikus írisz nincs a rendszerben. Ez a fekete-megjelenítés, bár kiváló, még mindig nem azt jelenti, hogy ha fekete képet vetítünk, akkor az teljesen fekete. Ehhez még 100.000:1 is kevés lenne, a szem ennél sokkal nagyobb átfogásra képes. Azonban mozifilmek vetítésekor a vetítési körülményeket (vászonra visszaverődő fény problémája), és a képi tartalmat is figyelembe véve ezzel a kb. 35-50000:1 natív kontraszttal elértünk egy olyan szintre, aminél kétszer, de akár tízszer nagyobb kontraszt értékekkel sem fogunk sokkal jobb képet kapni. A kép mélysége és dinamikája már itt is elsőrangú, és sokkal jobb, mint amit egy átlagos moziban láthatunk. Viszont ahhoz, hogy ezt a kiváló képi dinamikát megkapjuk, már a HD750-nel is speciálisan megépített, sötét falakkal rendelkező moziszobára van szükség. 

Összegzés

Nagyon gyorsan eljutottam arra a pontra, hogy ez a vetítő lett az abszolút kedvencem. Teszteltem már ennél szebb képű projektort (pl. Sim2 C3X 1080), de ár-teljesítmény arányban a HD750 messze jobb lett. Mindig „kontrasztmániás” voltam, és ez az első eset, hogy úgy érzem, ennél nem kérek több kontrasztot. Amiben jobb lehetne a HD750, az a gyári kalibráltság. Megfelelően beállítva ugyanis még több kihozható belőle. Jó beállítás után olyan házimozi projektor válik belőle, amely egy valódi csúcskategóriás mozi építéséhez is elegendő. Jelenleg több olyan projektor is kapható, amely jóval drágább nála, de összességében meg sem közelítik a tudását. Ára önmagában kicsit borsos (bruttó 1700.000 Ft legalacsonyabb ár), viszont teljesítménye van olyan jó, hogy bőven megérjen ennyi pénzt. Kontraszt-őrülteknek kötelező darab!

Előnyök
- Minden eddiginél magasabb valós (mérhető) on/off kontraszt
- Időállósága garantált, a konkurencia jelenleg messze van ennek a kontrasztnak a  megközelítésétől
- Jó egyidejű kontraszt értékek
- Korrekt gyári 6500K kalibráltság a szürke ábrákon mérve
- Nagyon kis működési zaj (megfelel a gyári adatnak)
- Jó videofeldolgozás és kezelhetőség
- Minimális állítgatás után jó/kiváló színek
- Magas fényerejű módban, és nyitott írisszel akár 3 méteres vászonhoz is elég fényerő
- Minimális screendoor (pixelstruktúra)
- THX gyári beállítás kiváló alap, ha nem akarunk profi kalibrálással vesződni
- Teljesen állítható RGB gamma

Hátrányok (nehéz bármi rosszat írni róla!!!)
- Gyári beállításokon túllőtt színek (kivéve THX)
- Annak ellenére, hogy alapvetően tetszettek a színei, néha el lehet kapni egy-egy nem passzoló színárnyalatot, ennek kiküszöbölésére pontos és részletes kalibrációra van szükség.
- Magas fényerejű lámpa módban nem eléggé halk

Adatlap

Ár: 1.700.000 Ft (legkisebb bruttó ár)
Kontrasztarány (full on/full off): max. 50000:1
Technológia D-ILA
Objektív: 2x-es motoros zoom/motoros fókusz/motoros lens-shift/motoros írisz, F = 3.2-4.3, f = 21,3 – 42,6 mm
Képformátum 16:9
Zajszint (normál mód): 19 dBA
Lámpa: 200 W UHP lámpa (2000/2500 óra)
Fényerő: 800 ANSI lumen
Teljesítményfelvétel: 280 W
Méretek: 47,1 cm x 16,6 cm x 36,5 cm
Tömeg: 11,0 kg

Kontraszt/fényerő mérések:

Fényerő:
dynamic mód, max, nyitott írisz, high lamp:  790 lumen
cinema2 mód, írisz bezárva, normal lamp, 6500K: 225 lumen
cinema2 mód, normal lamp, írisz: -5, 6500K (ezt találtam mozira ideálisnak): 400 lumen

Kontraszt:
Cinema2, 6500K, max. nyitott írisz, normal lamp:  29300:1
Cinema2, 6500K: max. elzárt írisz, normal lamp:  49700:1
Cinema2, 6500K, írisz: -5, normal lamp: 36500:1

Egyidejű kontraszt (Cinema2, 6500K, írisz: -5, normal lamp):
50%:  310:1 (ANSI kontraszt)
15%: 750:1
5%: 1900:1 
2%: 5250:1
0,2%: 19300:1
on/off:  36500:1

Balagee