Sony VPL-VW870ES

 

2018. december

 

A Sony idén nyár végén mutatta be új 4K HDR projektorait, szám szerint hármat, két lámpás és egy lézerfényforrással megépített modellt (VW270ES, VW570ES és VW870ES). A három készülék rendre a tavalyi VW260ES, VW360ES és VW760ES továbbfejlesztett utóda. Egy gyorsteszt erejéig sikerült hozzáférnünk a csúcsmodell VW870ES-hez, így feltérképeznünk legfontosabb jellemzőit.

 

A Sony a 4K SXRD házimozi-projektorait 2012 óta (amikor a VPL-VW1000ES megjelent) következetesen fejleszti és egyre magasabb szintre emeli. Fontos állomás volt a HDR-képesség megjelenése 2015-ben (VW320ES, VW520ES), lásd ezt az írásunkat.

 

Talán ennél is jelentősebb lépés volt a lézerfényforrás megjelenése (ami a Sony adatvetítőkben jóval korábban megtörtént), a 2017-es VW760ES modellben. Erről a projektorról részletes tesztet közöltünk ezen a weboldalon. Az idei új lézeres modell, a VW870ES sok mindenben hasonlít elődjére, de néhány fontos különbség is van közöttük.

 

 

Főbb gyári adatok

 

• Technológia: 4K SXRD (3 db 0,74”-es panel)
• Natív felbontás: 4096 x 2160 pixel
• Max. fényáram: 2200 lm
• Cserélhető objektív
• Alapobjektív: All Range Crisp Focus (ARC-F), 18 üveg lencsetagból álló objektív
• Alapobjektív vetítési arány: 1,27:1 – 2,73:1
• Zoomátfogás: 2,06x-os
• Lens shift: függőleges: +/-80%, vízszintes: +/-31% (az alapobjektívvel)
• Kontrasztarány (dinamikus): ∞:1 (Dual Contrast Engine-nel)
• Fényforrás: kék lézerdióda tömb
• Beépített RF 3D jeladó a 3D szemüveg szinkronizálásához
• Motoros élesség-, zoom- és lens shift állítás
• Működési zaj: 24 dB
• HDR formátumok: HDR10 és HLG, az EOTF és a BT.2020 automatikus érzékelése
• Méretek: 560 x 230 x 510,5 mm
• Tömeg: kb. 22 kg

 

Küllem, csatlakozók, menürendszer

 

Bár első látásra a VW870ES a külsejét tekintve teljesen megegyezik a VW760ES-sel, a mérete is és a tömege is valamivel nagyobb, mint az elődé. A súlykülönbség (kb. 2 kg) tetemes része valószínűleg az üveg lencsetagokból összeállított ARC-F objektívnek tudható be, viszont ennek fejében jobb optikai képminőséget kapunk. Üvegből a mai napig jobb minőségű objektíveket készítenek, mint műanyagból.

 

 

 

A VW870ES-en ráadásul az alapobjektív (VPLL-Z7013) kicserélhető egy opcionális nagylátószögű zoomobjektívre (VPLL-Z7008), amellyel a vetítési arány 0,8:1 – 1,02:1, azaz a zoomtartomány 1,275x-esre csökken, és a lens shift is kisebb lesz (függőleges: +/-50%, vízszintes: +/-18%), viszont sokkal közelebbről vetíthetünk vele ugyanakkora képet. Az alapobjektívvel a zoomátfogás csaknem 2,1:1. Azonban mégiscsak előny, hogy ha a telepítési lehetőségek adottak, akkor a VW870ES objektívje cserélhető, míg a VW760ES-é nem.

 

Az új lézerprojektor fényáramát is megnövelte a gyártó az elődhöz képest 200 lumennel, ami némi fogyasztásnövekedéssel is jár (max. 450 W helyett 490 W). Így nagyobb képet vetíthetünk ugyanakkora fénysűrűséggel, vagy ugyanakkora képet nagyobb fénysűrűséggel.

 

Méréseinkből kiderült (lásd később), hogy a VW870ES-nek nemcsak a maximálisa fényárama nagyobb, hanem a feketeszintet is sikerült némileg csökkenteni, így az elérhető on/off kontrasztarány nagyobb, mint a korábbi lézeres modellé. Az igazat megvallva, az on/off kontrasztarány közelítőleg eléri a HDR10 által megkívánt értéket (20.000:1), ámde a HDR-hez az egyidejű kontrasztaránynak kellene ekkorának lennie. A projektorok esetében pedig a legkedvezőtlenebb esetben az egyidejű kontrasztarány megegyezik az ANSI kontraszttal, amely az LCoS vetítőknél szokásosan 300:1 körül van, ráadásul a nem teljesen sötét (fekete) környezet ezt tovább rontja. Kisméretű világos foltok, becsillanó felületek esetén az egyidejű kontraszt a projektoroknál is megközelítheti az on/off kontrasztot, de nagyobb világos felületeknél már nem.

 

A távvezérlő pontosan ugyanolyan, mint a VW760ES típusé és sok más előző 4K SXRD házimozi-projektoré.

 

 

A csatlakozófelület szintén megegyezik a VW760ES-ével: 2 db HDMI 2.0, mindkettő HDCP 2.2-kompatibilis, egy szabványos LAN port, két triggerkimenet, vezetékes távvezérlő bemenet, RS232 vezérlőport, és egy 5 V-os USB(A) tápcsatlakozó.

 

 

A menürendszer hasonlóságai szembetűnőek, ugyanúgy megtalálhatók a képjavító funkciók – zajcsökkentés, Reality Creation, Cinema Black Pro, Motionflow –, mint a többi új 4K SXRD típusban. Külön Contrast(HDR) menüpontot találunk a dinamika állítására HDR üzemmódban.

 

 

Még több lehetőséget kínál az Expert Settings almenü, amelyben többek között finoman állíthatjuk a színpontokat (Color Correction), kiválaszthatjuk a kívánt HDR formátumot, a színtartományt, továbbá bekapcsolhatjuk a csökkentett késleltetést (Input Lag Reduction), ha éppen játszani akarunk.

 

 

A HDR menüpontban az Auto (automatikus felismerés) és az Off (azaz a hagyományos SDR-re állítás) mellett a HDR10, a HDR Reference és a HLG beállításokat találjuk. A HDR Reference jelentése nem volt világos, mivel a teszt időpontjáig a VW870ES kézikönyvét még nem tették hozzáférhetővé, és a Sony előző projektoraiban ezzel az opcióval még nem találkoztunk.

 

 

A kontrasztállítás lehetőségeit a Cinema Black Pro menüpont alatt találjuk. Itt van a szokásos Contrast Enhancer funkció, amelynek aktiválása néha nem kívánt mellékhatásokkal jár, ám fontosabb az Advanced Iris and Laser Setting pont.

 

 

Ez utóbbi alatt két dolgot tehetünk: bekapcsolhatjuk a hagyományos dinamikus kontrasztszabályozást (Dynamic Control), továbbá a lézerforrás fényerejét állíthatjuk (Laser Light Output), mely utóbbi a gyári Reference beállításban a 80-as osztáson van, nem a maximális 100-ason. Természetesen lefelé is finoman változtathatjuk a fényerőt. A 0 osztáson a maximális fényerő kb. 23%-a mérhető.

 

 

Fényerő, kontraszt

 

A Sony projektorok mérésének sokéves tapasztalataiból kiindulva a készüléket a későbbiekben a Reference üzemmódból kiindulva kalibráltuk, ezért ebben a képi módban mértük a defeult (reset utáni) fényerőt és kontrasztot. A fényerő (pontosabban fényáram) 1292 lumenre adódott, ennek a 2,68 m széles, azaz 4 m2-es mattfehér vásznon 308 lux megvilágítás felel meg. Valójában a fénymérőnkkel ezt az értéket mértük a vászon közepén. A fénysűrűség számítással meghatározott nagysága 98 cd/m2, azaz 28,6 footlambert.

 

Mivel a megvilágítás homogenitására is kíváncsiak voltunk, a lux-értékeket további nyolc ponton is megmértük. A kilenc érték átlaga 266 lux volt, a legkisebb megvilágítás a bal alsó sarokban jelentkezett (251 lux). Ebből adódik az átlagosan 84,7 cd/m2 fénysűrűség és az 1064 ANSI lumen fényáram. Ha a Reference mód gyári beállításai közül a lézer fényerejét a 80-as osztásról 100-ra állítjuk, kb. 15%-kal növekszenek a fenti értékek. Mindez a kalibrálás előtti állapotra vonatkozik.

 

A full on/full off kontrasztarány a default Reference módban mérve 21.428:1, de természetesen várható volt, hogy a kalibráció után ennél kisebb értéket fogunk kapni. A projektor ANSI kontrasztja – nagyjából a várakozásnak megfelelően – 275:1, ami a vászon síkjában mérve, a helyiség és a bútorzat reflexióinak hatására 120:1-re csökkent.

 

Megelőlegezve a kalibráció utáni mérési értékeket, a kalibrált fénysűrűség 101 cd/m2, azaz 29,5 footlambert lett, de nem a lézerforrás fényerejének 80-as (default) állásában, hanem a 100-asban. A kalibrált full on/full off kontraszt pedig kb. 15.800:1-re adódott.

 

A projektorok és a HDR

 

Mint már több, HDR megjelenítést ígérő projektor esetében részletesen megtárgyaltuk, a mai projektortechnológia csak korlátozottan, erős kompromisszumok árán tudja a máig szabványosított HDR formátumokat kezelni. Mind a legelterjedtebbnek mondható HDR10, mind a TV-műsorszórásban bevezetni szándékozott HLG HDR rendszer (a VW870ES ezeket tudja értelmezni) jóval nagyobb csúcsfénysűrűséget feltételez, mint amit egy házimozi-projektor a nagyméretű vásznon elő tud állítani. (Igaz, hogy egy mai 50-80” méretű fejlett HDR televízió 1000 cd/m2-es megkövetelt csúcsfénysűrűségét egy projektor is produkálni tudná ilyen kis méretben, csakhogy ennek egy házimozi- vagy moziprojektornál nincs semmi értelme.)

 

A másik probléma a nagy egyidejű kontraszt követelménye (a HDR10 esetében 20.000:1), amit a projektorok szintén nem tudnak produkálni, még akkor sem, ha a full on/full off kontraszt (azaz a szekvenciális, nem egyidejű kontraszt) megközelíti a HDR10 által igényelt értéket, esetleg még ennél nagyobb is. Pici fehér felületek esetében a dinamika még kielégítő lehet, de nagyobb világos területek (égbolt, csillogó víztükör) maradéktalan HDR megjelenítéséhez a projektorok egyidejű kontrasztja nem elegendő. Ide tartozik a hagyományos elektrooptikai átviteli függvény (lánykori nevén gamma), illetve inverze, a gammakorrekció megváltoztatásának szükségessége is a HDR rendszerekben. Akár a PQ EOTF gradációs függvényt, akár a HLG gammát tekintjük, ha a HDR tartalmat helyesen akarjuk megjeleníteni, a kijelző viselkedésének követnie kell ezeket a függvényeket.

 

A harmadik probléma, hogy a HDR-hez hozzárendelt színtartományt, amely pl. a kijelzőkre vonatkoztatva elég megengedő módon pl. a HDR10 esetében „csak” a DCI-P3 mozis színtartomány 90%-a, a legtöbb projektor szintén nem tudja lefedni.

 

A fent felsorolt, HDR-rel kapcsolatos gondok eredendően fennállnak, bármelyik projektorgyártóról legyen is szó (kivéve a nagymozikban használt, egyelőre elhanyagolható számú RGB lézerprojektort, amelyek a nagy színtartomány követelményét teljesítik, egészen a maximális Rec.2020-ig). Azonban nemcsak a projektorok, hanem a televíziók és a monitorok egy elég nagy része (a 2-3 évnél régebben gyártott készülékek mindenképpen) elmaradnak a szabványos HDR rendszerek igényeitől. Ám a síkpaneles kijelzők esetében mód van az egyre nagyobb fényerejű és egyidejű kontrasztarányú megoldásokra való áttérésre.

 

Ha egy kijelző nem tudja teljesíteni a HDR követelményeket (amelyeket a bejövő jel hordoz), akkor mind a dinamikatartományt, mind a színtartományt ún. „mapping”-nek (a színpontok esetében „remapping”-nek) kell alávetni a kijelzőben. Ez azt jelenti, hogy a kijelző képességeit szem előtt tartva a készülékgyártóknak megfelelő algoritmust kell kifejleszteniük ahhoz, hogy legalább többé-kevésbé az eredetihez „hű” képet kaphassunk (de ez bizonyos mértékig természetesen a „hűség” feladását jelenti). A készülékgyártók állandóan fejlesztik ezeket a (saját, eltérő) algoritmusaikat, ám a hosszabb távú megoldás mégiscsak az, hogy vagy a kijelzők jellemzőit „felzárkóztatják” a jelenlegi szabványokhoz, vagy pedig a HDR rendszerek jellemzőit igazítják külön-külön a különféle kijelzőfajtákhoz (mint ahogy azt a VESA megtette a PC monitorok esetében). A projektorokhoz egyelőre nem találtak ki életszerűen teljesíthető HDR szabványt (az 1000 cd/m2 csúcsfényerő 10%-os képfelületen eleve nonszensz), de egy új szabványnak nem biztos, hogy sok értelme lenne, mert ehhez a forrásoldalon (a teljes átviteli láncban) is mélyrehatóan változtatni kéne a már lefektetett és egyre inkább letisztuló HDR követelményeken.

 

A VW870ES és a HDR

 

A fentiek fényében talán érthető, hogy inkább diagnosztizálni, mintsem a szó eredeti értelmében kalibrálni tudtuk a projektort HDR módban (közelebbről: HDR10-ben). A HDR10 rendszer 10-bites kvantálást használ, ami a „limited range”videojel esetében a 64-940 közötti kódtartományt jelenti (876 db kód). Azt, hogy melyik kódértékhez mekkora fénysűrűség tartozik (kell, hogy tartozzon), a PQ EOTF függvény határozza meg, méghozzá abszolút módon, szemben a hagyományos (SDR) gammával. Ez azért van így, mert a látásunk a széles dinamikatartományban (10^5-10^6:1 nem viselkedik olyan szép szabályosan, mint a viszonylag szűk, hagyományos dinamikatartományban (kb. 10^3:1 vagy valamivel nagyobb). Dinamikatartományon itt a szigorúan egyidejűleg (szimultán) elérhető kontrasztarányt értjük a képen.

 

Míg a gammánál azt mondtuk, hogy pl. a maximális vezérlőjel 50%-hoz a maximális fénysűrűség 18%-a van hozzárendelve – akár 100 nit, akár 300 nit max. fénysűrűségről van szó, a PQ EOTF abszolút értelemben előírja, hogy pl. 10-bites videó esetében az 508-as kódhoz 99 nit, a 724-es kódhoz 1011 nit fénysűrűség van hozzárendelve stb.

Így az alsó kb. 100 nithez a rendszer a kódkészlet 50,7%-át (444 kódot) használja fel, a kb. 100 nit…1000 nit tartományhoz 24,6%-át (216 kódot), a „maradék” 1000…10000 nit tartományhoz pedig kb. ugyanennyit. „Full range” jel (0-1023 kódtartomány) esetében némileg más, de alapvetően nagyon hasonló értékeket kapunk.

 

Ez azt jelenti, hogy a maximális fénysűrűség (10.000 nit) 1%-os alsó tartományának (0-100 nit) kódolására a teljes kódkészlet kb. 50%-át, az 1-10%-os tartomány (100-1000 nit) kvantálására a kódkészlet kb. 25%-át, és a felső 10-100% kvantálására szintén a 25%-át használjuk fel. És persze az egyes tartományokon belül is erősen nemlineáris a kvantálás. Ha hitelt adunk a hosszú és beható előzetes vizsgálatoknak, akkor a PQ EOTF felel meg a legoptimálisabban látásunk sajátosságainak a megnövelt dinamikatartományban.

 

Felső ábra: a PQ EOTF menete 10-bites limited range videojel esetében, 10.000 nit maximális fénysűrűségű kijelzőt feltételezve. Látható, hogy a kódok kb. 50%-a a legalsó 100 nites tartomány kvantálására van felhasználva. Alsó ábra: A PQ EOTF nem egy állandó kitevőjű hatványfüggvény (mint pl. a 2,2-es gammagörbe), hanem leegyszerűsítve olyan „hatványfüggvényként” fogható fel, amelynek kitevője meredeken növekszik. Pl. az 5-50%-os tartományban a kitevő 4,01-ről 6,76-ra nő  

 

Ezek után nézzük, hogy a VW870ES kalibrálási munkamenetének elindítása, és az RGB együttfutás beállításának kísérlete után milyen eredményeket kaptunk, és a kívánatostól való eltéréseket hogyan értelmezzük. Mivel a szokásos kétpontos együttfutás állításnak csak az alsó tartományban (20%-on vagy 30%-on) van értelme, hiszen a projektor kb. 100 nit maximális fénysűrűsége csak a kódtartomány kb. 50%-át „viszi el” a kvantáláshoz.  

 

HDR szürke tesztminták mérése a projektort HDR10-re állítva. Felső ábra: az RGB együttfutás a maximális fénysűrűséghez közeledve „szétcsúszik”, ami tipikus, ha a projektor gyártója nem szeretne éles határolást (clipping), hanem inkább egy elgörbülő átmenetet (roll off) részesít előnyben. Alsó ábra: az RGB együttfutás a fénysűrűség csökkenésével kombinálva. A „gamma” a PQ EOTF alatt marad, mielőtt a kifuttatás és a határolás bekövetkezne

 

Maga az elektrooptikai átviteli függvény és a fénysűrűség a kódértékek függvényében a következő ábrákon látható:

 

Bal oldali ábra: az ideális (sárga) PQ EOTF és a projektor gradációs függvénye HDR10 módban (logaritmikus léptékben). A projektor EOTF-je alatta marad az elvárt PQ függvénynek. Ez azt jelenti, hogy a HDR kép tónusai sötétebbek lesznek a kelleténél, kivéve a legalsó, kb. 0-15%-os tartományt, ami viszont javára írható a projektornak, mivel az igazán sötét árnyalatok nem mosódnak össze. Jobb oldali ábra: ugyanezt tükrözi a fénysűrűség (luminancia) menete. Már kb. 15%-tól elkezdődik a fénysűrűség csökkenése a kívánatoshoz képest, és ez egy viszonylag sikerült roll off-fal folytatódik a határolásig kb. 100 nit környékén

 

A fentieknek egyenes következménye, hogy a 100%-os fehéret nem lehet végpontozni, azaz bőven a maximális fehérhez tartozó 508-as kód fölött is villogó sávokat látunk egészen kb. a 632-es kódig (383 nit), annak ellenére, hogy a Contrast (HDR) szabályozót a maximális értékre húztuk.

 

Ezen a képen csak az 504-es kódhoz tartozó sávnak szabadna látszania (villognia), fölötte minden sávnak fehérnek kellene lennie. A felső tartományban a projektort nem lehet „végpontozni”

 

A HDR kijelzők, köztük a projektorok színpontjainak kalibrálása úgy történik, hogy – mivel a legtöbb kijelző színtartománya nem éri el a Rec.2020 ajánlás által maghatározottat, sőt még a DCI-P3-at sem (a HDR10 esetében a megkívánt színtér a DCI-P3 90%-a) – a referenciapontokhoz tartozó színminták a telítettség 50%-ának és a fénysűrűség 50%-ának felelnek meg.

 

Vizsgált projektorunk színpontjai pozícióinak beállítása. A zöld (és a fekete) kivételével a többi színpont elég pontosan a helyén van

 

Ez az ábra azonban nem ad felvilágosítást arról, hogy a projektor valós színtere mennyire közelíti meg a DCI-P3-mat, illetve, ezen belül a kisebb telítettségű pontok hogy viselkednek a 100%-os telítettségű referenciapontokhoz közeledve. Erről a kalibrálási munkamenet egy következő lépése ad felvilágosítást.

 

A különböző telítettségű DCI-P3 színpontok helyzete a Rec.2020 színtérben, a P3-ra vonatkozó referenciapontok (fehér négyzetek, fekete háromszög) feltüntetésével. A projektor láthatóan igyekszik hozni az elvárt telítettségeket, de mivel a natív színtere nem tudja lefedni a DCI-P3-at (fehér háromszög), a nagy telítettségű színpontok pozíciója a zöldben és a másodlagos színekben „elkanyarodik”  

 

A Sony VW870ES HDR megjelenítését 4K HDR filmrészletek vetítésével szubjektíve is megvizsgáltuk. A fenti - talán túl szigorúnak tűnő - megállapításaink ellenére sok olyan filmrészletet találtunk, ahol a HDR előnyei határozottan érezhetők voltak. Mivel a HDR10 formátum esetében a projektor statikus metadatokat kap a HDR kezeléséhez, erősen képtartalom-függő, hogy mikor érezzük igazán jónak az adott HDR filmet, illetve az adott jelenetet. A Sony - mnt említettük - tökéletesítette a mapping/remapping algoritmusát, és ez meglátszik a vetített 4K HDR képen.

 

Full HD (Rec.709) kalibrálás

 

Magát a Rec.709 kalibrálást megelőzte a gyárilag beállított Reference képi mód analízise, azaz a szürkelépcsőkön a fehéregyensúly mérése, az átlagos színhőmérséklet meghatározása, a gamma menetének és átlagértékének megállapítása, a kontraszt megmérése; ezt követően az RGBCMY és a fehérpont pozíciójának, és ezek dE hibáinak megmérése. Megjegyzendő, hogy mindezeket a kalibrációs munkamenet Pre-Calibration mérésében is ki tudjuk mutatni, a Quick Analysis workflow azonban pontosabban értékelhető eredményeket ad a kalibráció előtti állapot megismeréséhez.   

 

A gyári Reference mód mérési eredményei. Felső ábra/balról jobbra: az RGB együttfutás hibája (átlagos dE00 = 1,9), a szürkeskála RGB értékei (átlagos színhőmérséklet = 6837 K) és a gamma menete (a célérték 2,2, az átlagos gamma = 2,159) látható. A kontrasztarányt sajnos a vásznon nem tudtuk megmérni a színmérő műszerrel, mert a feketeszint a műszer méréshatára alatt volt. A későbbiekben egy diffúzorral ellátott fénymérővel a projektor közvetlen közelében sikerült a kontrasztot meghatározni (lásd fentebb: 21.428:1). Alsó ábra/balról jobbra: a színtartományt meghatározó színek hibája (beleértve a fehéret) a Rec.709-es referencia-színtérhez képest, az álló téglalapok a színek látható hibáját mutatnák (ha lenne érzékelhető hiba), a jobb oldali ábra pedig magát a színtartományt mutatja a CIE színdiagramon. A referencia-színtér lefedettsége 100%-os

 

Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a Rec.709-es HD referenciát tekintve a projektor gyári Reference beállítása feltehetően bármiféle kalibrálás nélkül is megfelelő, azaz a dobozból kicsomagolva (ez a példány) alkalmas a Full HD filmjeink, videóink színhelyes megjelenítésére.

 

Azért mondtuk, hogy „feltehetően”, mert a mért színtartományon belüli, a 100%-osnál kisebb telítettségű színek még nem feltétlenül vannak a tökéletes pozícióban. Ennek ellenőrzésére az analízis további két mérését is elvégeztük, nevezetesen a ColorChecker Video színpontjainak pozícióit is meghatároztuk, továbbá elvégeztünk egy ún. saturation sweeps mérést, amikor is mind a hat szín esetében 20%-onként növekedő telítettségű színmintákat kap a projektor. Ennek a két vizsgálatnak az eredménye látható a következő két ábrán.

 

Felső ábra: a ColorChecker színpontjainak hibája, és a színpontok pozíciója a színdiagramon. Az átlagos hiba 1, a maximális hiba 2,27, azaz az észlelési határ alatt vannak. Középen szándékosan a bőrszíneket mutatjuk meg – szemmel láthatóan semmiféle hibát nem érzékelünk. Alsó ábra: Az RGBCMY színek 20%-onként növekvő szaturációjú pontjainak pozíciói. A vörös 40-60-80%-os pontokon kisebb eltérések vannak, ami a kalibrációval feltehetően kedvező irányban változik

 

A Rec.709 kalibráció során a kétpontos fehéregyensúly-állítással az átlagos együttfutási hibát sikerült lejjebb szorítani. A gamma szintén jóval kiegyenlítettebbé vált, és jobban megközelített a 2,2 célértéket. Az eleve kicsi színhibákat is tovább tudtuk csökkenteni a luminancia, a szaturáció és a színezet pontosításával mind a hat szín esetében.

 

Felső ábra: Az átlagos szürkeskála-hiba 1,9-ről 0,9-re csökkent, az átlagos színhőmérséklet 6703 K (a kiegyenlítettebb gamma miatt kissé nagyobb a D65-nél). A gamma átlagos értéke 2,185 lett, ami jól megközelíti a 2,2 célértéket. Alsó ábra: a kalibrálással a színhibák még kisebbek lettek, a Rec.709 lefedettség 99,8%-ra, azaz jelentéktelen mértékben változott

 

Összegzés

 

A Sony VLP-VW870ES egy újabb fontos állomása a cég 4K HDR projektorfejlesztésének. A HDR mapping/remapping algoritmusa fejlettebb, mint elődjéé, a VW760ES projektoré, de a jelenlegi vetítéstechnika inherens sajátosságai miatt a HDR szabványok (méréseink szerint konkrétan a legelterjedtebb HDR10) követelményeit nem tudja maradéktalanul teljesíteni. Minden más tekintetben egy kiváló projektort volt alkalmunk tesztelni.

 

Natív 4K felbontása, az SXRD technológia és a lézerfényforrás eleve különleges helyet biztosít számára a házimozi-projektorok mezőnyében. Külön előny az üveg lencsetagokból készített, leképezési hibáktól mentes objektívje, az objektív cserélhetősége egy másik,

nagylátószögű típusra, a lézeres elődnél nagyobb fényereje, a nagy lens shift tartomány, a 2,1x-es zoomátfogás, a beépített RF 3D jeladó. Működési zaja szokatlanul kicsi, 24 dB. Full on/full off kontrasztaránya is kiváló, ebben is túllépett a közvetlen előd képességein.

 

A VW870ES a hagyományos Full HD vetítéshez szükséges Rec.709-es színtérben pontosan kalibrálható, a képe – az SXRD technológiának köszönhetően – kifejezetten „filmszerű”, mivel a pixelek között elenyésző méretű elválasztó sávok vannak az egyéb technológiákhoz képest.

 

A Sony tesztelésre szánt „utazó” VW870ES példányát a DREAMCINEMA moziszobájában tudtuk közelebbről megvizsgálni, megmérni, kipróbálni.  Bővebb tájékozódás a DREAMCINEMA-ról: dreamcinema.hu . A cég üzletágvezetőjének, Mittler Ivánnak ezúton is köszönjük a segítséget és az együttműködést a tesztelés és kalibrálás során.

A készülék jelenlegi bruttó fogyasztói ára kb. 8,5 millió forint.

 

 

Értékelés

 

Ami tetszett

• Kiforrott 4K SXRD technológia
• Hosszú élettartamú lézerfényforrás
• Kiváló minőségű üveg objektív
• 2200 lumen névleges fényáram nagyméretű vászon megvetítéséhez
• Nagy zoom, nagy lens shift
• Full HD filmek/videók tökéletes megjelenítése, jó kalibrálhatóság
• Kis display lag, ami játékra is alkalmassá teszi
• Nem 4K anyagok felkonvertálása minőségjavítással (Reality Creation)

 

Ami kevésbé tetszett

• Minden erőfeszítés ellenére a HDR megjelenítés elmarad a síkpanelek képességeitől
• A több előző típusba beépített manuális írisz-szabályozás hiánya
• Relatíve magas ár a vele egyszerre megjelenő – igaz, kevesebbet tudó és lámpát használó – társaihoz képest

 

Nagy Á.