BenQ LW61ST

 

2012. április

 

A BenQ idén két izgalmas projektortípussal – az LX60ST és az LW61ST – lepte meg a piacot, amelyeket egyszerűen lézerprojektoroknak nevez. Az egész szakma kíváncsi lett, hogy milyen technológiáról van szó, ám pillanatnyilag még senki nem tud semmi biztosat a részletekről (a BenQ projektortervezőit kivéve). Néhány hónappal a prototípusok megjelenése után sikerült az LW61ST-t a tesztállványra tennünk.

 

A tesztben alkalmazott kalibrálási eljárásról bővebben: Projektorok kalibrálása házimozihoz - alapszinten
A teszben alkalmazott fényerő- és kontrasztmérésekről bővebben: Kontraszt- és fényerőmérés tesztjeinkben

 

A címben feltett kérdés nem azt vonja kétségbe, hogy a BenQ új projektora valóban lézeres fényforrással működik, hanem arra utal, hogy nem tudjuk pontosan, milyen átalakulásokon megy át a lézerfény, mire eléri a DLP chipet. (Azt biztosan tudjuk, hogy a képalkotási technológia DLP alapú).

A lézer ugyanis többféle „szerepkörben” szolgálhat egy projektorban.

 

Az egyik alapeset (ez egyelőre nem a prezentációs projektorok esete), amikor direkt fényforrásként, de a szükséges széttartást biztosítva világítja meg a három (RGB) lézersugár a 3 db DMD chipet. (Az alaptechnológia a 3-chipes DLP, de elvileg elképzelhető 3 db másféle fénymodulátor chip is, pl. LCoS vagy LCD – ilyen vetítők azonban nem készültek.) Ezt a megoldást a legújabban fejlesztett nagyteljesítményű vetítőgépekben használják.   

 

A másik alapeset, amikor a lézer nemcsak fényforrás, hanem a képalkotást is a képjellel való moduláció után az RGB lézersugarakból egyesített pásztázó lézer végzi. Természetesen ilyenkor gondoskodni kell a lézer vízszintes és függőleges eltérítéséről a kép kirajzolásának megfelelően, ami nem egyszerű feladat. A módszert nagyban és kicsiben is alkalmazzák: nagyban mozivetítő működhet ezen az elven (kísérleti és prototípus szinten ez megvalósult), kicsiben a már tömeggyártott lézeres pikoprojektorok használják ezt az eljárást.

 

A harmadik, többfelé ágazó alapeset – és minden bizonnyal a BenQ projektorban is ilyesféle megoldás található –, amikor a lézer „kiinduló” fényforrásként szolgál, amelynek fényével más fénykibocsátó anyagot gerjesztenek, és késztetnek sugárzásra, és valójában ez a „másodlagos” fényforrás (is) megvilágítja a fénymodulátor chipet. Részben ezt az elvet használják a Casio által bevezetett, de ma már más gyártók (Optoma, ViewSonic stb.) által is fejlesztett ún. hibrid projektorok. Ezekre azonban tipikusan az a jellemző, hogy a lézer mellett LED-et vagy LED-eket is alkalmaznak.

 

Annyit biztosan (?) tudunk, hogy az LW61ST-ben 24 db kék lézerdiódából álló, BlueCore Light Engine-nek elnevezett lézeres fényforrás van, és ez a fény gerjeszti a hatszegmenses színkerékre felvitt színes foszforrétegeket. Egyébként az említett hibrid lézer/LED technológiákra is jellemző, hogy legalább az alapszínek egyikét lézerrel gerjesztett foszfor állítja elő (a foszfor itt nem a kémiai elemet jelenti, hanem a képcsövekben használtakhoz hasonló anyagokat). A hibrid technológiákban azonban a kék lézer adja a kék alapszínt is. Hogy a BenQ-nál is így van-e, az a méréseinkből talán ki fog derülni.

 

Első benyomások, fő jellemzők

 

A meglehetősen termetes, és nem könnyű (5,1 kg) fényes plasztik burkolatú gép az adatlap szerinti 2000 ANSI lumenhez képest túlméretezettnek tűnik, de ez nyilván az új technológiából következő szükségszerűség. A gép saját zaja ugyanis Eco módban is 32 dB, ami egy kisebb dobozban a nagyobb hűtési igény miatt feltehetően jóval nagyobb lett volna, emellett a 24 diódából álló lézer-engine plusz a színkerék, és persze az összes járulékos optikai elem valószínűleg helyigényes.

Az objektívre pillantva rögtön látszik, hogy rövid vetítési távolságú készülékről van szó, és valóban: a vetítési arány 0,49. Ez azt jelenti, hogy 1 m távolságból 2 m-nél valamivel szélesebb kép vetíthető ezzel a projektorral.

 

 

Az LW61ST saját felbontása 1280 x 800, azaz WXGA, ami a mai korszerű prezentációs projektoroknál egyre gyakoribb. Ez a felbontás 16:10-es natív képformátumot jelent, így természetes módon illeszkedik mai notebookok képformátumához.

 

Az adatlap szerint a projektor kontrasztaránya 80.000, amire az ember felkapja a fejét, mert ekkora kontraszt inkább a felső kategóriás házimozi projektorokra jellemző (azoknál is a legtöbbször dinamikus íriszvezérléssel érhető el), úgyhogy alig vártuk, hogy megmérhessük az on/off  kontrasztarányt, de erről később…

Mint a legtöbb közelről vetítő projektoron, az objektív itt is fix, azaz optikai zoom nincs rajta.

 

A projektor elhelyezéséhez fontos adat a 110%-os offset, ami azt jelenti, hogy alulról (mennyezetre rögzítve felülről) vetít a gép: az objektív tengelye 10%-kal a vászon alatt, illetve fölött döfi a vetítési síkot, ahol a 100% a vászon közepétől az aljáig (tetejéig) vett méret. Ha ilyen pozícióban nem helyezhető el a gép, még mindig elég nagy vertikális mozgástér marad a ±30 fokos digitális trapézkorrekciónak köszönhetően. A torzítás egyébként automatikusan vagy manuálisan is korrigálható.

 

A megjelenítés HDTV kompatibilis, beleértve a 1080p-t (ez ma már természetes). A vetítő 3D megjelenítésre alkalmas (DLP Link), de igazából nem 3D mozifilmek, hanem 3D oktatóanyagok vetítésére szánták, így 3D-ben felbontásbeli korlátok vannak. A 3D szemüveg opcionális tartozékként megrendelhető.

 

A nem hagyományos, lézeres és LED-es projektorok mellett felhozott egyik legnyomósabb érv általában a fényforrás jóval hosszabb élettartama. Ez erre a típusra 10.000 (normál üzemmód), illetve 20.000 (Eco üzemmód) óra. Persze ezt azt adatot nem tudtuk sem igazolni, de a lézerdiódákról feltételezhető, hogy ennyit kibírnak.

A projektor OSD menürendszere 28-nyelvű, melyek egyike a magyar.

 

A távvezérlő kézbe simuló, logikus elrendezésű, nekem nem volt vele problémám. Ami érdekes rajta: a lézermutató, a SMART ECO gomb, amely egy ugyanilyen nevű menüopciót vált ki (lásd később), és az ECO BLANK gomb. Ez utóbbi arra való, hogy tanítás vagy prezentáció közben el lehessen sötétíteni (90%-os fényerőcsökkentéssel) a táblát, ernyőt, ha a tanár, előadó a képi tartalomról a figyelmet saját magára szeretné irányítani.

 

 

Megemlítendő még a 2 db 10 W-os beépített hangszóró, amelyek a körülményekhez képest kiválónak mondható hangot nyújtanak: teljesítményük bőven elegendő egy osztályterem vagy tárgyaló hangosításához.

Nem mindennapi lehetőség az LW61ST dönthetősége és elforgathatósága 360 fokban, ami szintén az új technológiának köszönhető: a lézerdiódáknak egyszerűen mindegy, hogy milyen szögben állnak, ellentétben az ívlámpákkal.

 

Csatlakoztatási lehetőségek

 

Ez az, amiben a BenQ új projektorát fenntartás nélkül kiemelkedőnek mondhatjuk: a csatlakozási lehetőségek és szolgáltatások sora szinte határtalan – messze meghaladja egy prezentációs projektortól tipikusan elvárható szintet.

Figyelem, már a puszta felsorolás is hosszú lesz: 2 db VGA RGB bemenet (komponens bemenettel kombinálva), 1 db VGA RGB kimenet (monitor), kompozit videó és S-Video bemenet, 2 db minijack audiobemenet, 1 db L/R (2 RCA) audiobemenet, minijack audiokimenet, mikrofonbemenet (minijack), HDMI 1.3 bemenet, RJ45 LAN csatlakozó (hálózati vezérléshez és megjelenítéshez is), 2 db USB (A) port (fájlolvasás, billentyűzet/egér csatlakoztatása, vezeték nélküli dongle csatlakoztatása), mini-USB (B) port (megjelenítés, letöltés és egérfunkciók), 12 V-os triggercsatlakozó (minijack), RS232 vezérlőport.

 

A képjel bemeneti opciók végeredményben a következők: Computer1/YPbPr1, Computer2/YPbPr2, HDMI, Video, S-Video, Network Display, USB Display, USB Reader. Ez utóbbi esetben (azaz PC nélküli prezentáció USB kulcsról) a következő fájlformátumokat képes a projektor olvasni, illetve diabemutatóként prezentálni: JPEG, PNG, TIFF, BMP, GIF és PDF. Annyi korlátozás van még ekkor, hogy a PNG, a TIFF, a BNP és a GIF fájlok nem lehetnek nagyobbak a projektor natív felbontásánál (1280 x 800).

 

 

Menürendszer, gyári beállítások

 

A projektor teljes menürendszere hat almenüből és sok-sok al-almenüből áll, ezeket nincs szándékunkban aprólékosan bemutatni. Rövid ismertetőnkben azonban két területre érdemes kitérni: az egyik az új technológia következményeként megjelenő új lehetőségek, a másik pedig az, ami az átlagos prezentációs vetítőkben nem szokott előfordulni.

 

A DISPLAY almenüben a szokásos menüpontok találhatók, mint a falszínkorrekció, a képformátum, a trapézkorrekció stb.

 

A PICTURE almenü az, ahol az üzemmódokat, és a képminőség szempontjából legfontosabb paramétereket állíthatjuk. Itt meg kell említenünk a négyféle gyári beállítást, amelyeket a mérések során először vizsgáltunk (Dynamic, Presentation, sRGB és Cinema), és van két egyénileg beállítható mód is (User1, User2), amelyek megpróbálhatunk saját igényeinkhez szabni. A Brightness, Contrast, Color, Tint és Sharpness szabályzók ebben az almenüben találhatók, bár az utóbbi három bizonyos bemenetekről nem érhető el (ki van szürkítve). Ez részben érthető is, hiszen pl. a HDMI jelet nem ildomos élesség, színtartalom vagy színezet szabályozásnak „generálisan” alávetni, hiszen korrekt digitális bemeneti jelet feltételezünk, és a színmenedzselést a projektor kifinomultabb CMS beállításával ajánlatos elvégezni (ha van ilyen).

 

 

Ezen a projektoron pont ilyen esetekre van egy „3D Color Management” (a 3D itt a színek három független jellemzőjére, a színezetre, a telítettségre és a fényerőre – helyesen fénysűrűségre – utal, nem pedig a 3D vetítésre). És valóban: ebből a menüpontból külön-külön elérhető a primer (R, G, B) és szekunder (C, M, Y) alapszínek mindhárom jellemzőjének (ez összesen 18 paraméter) szabályozása, ami lelkesítőnek látszik, de a valódi használhatóság csak a méréseknél tűnik ki…  

 

 

A SOURCE almenüben az automatikus forráskeresés állítható be, továbbá választani lehet az RGB és az YUV (komponens bemeneti jel) opciók közül.

 

A következő almenü a SYSTEM SETUP: Basic. Itt végezhetők el a szokásos alapbeállítások, mint a menünyelv, a választott projektor-pozíció, a háttérszín stb.

 

A SYSTEM SETUP: Advanced almenübe értelemszerűen az „extra” beállítások kerültek, mint a hálózati beállítások, a biztonsági beállítások, egy beépített tesztábra a geometria beállításához stb. Ami itt abszolút ÚJDONSÁG, az a „Light source adjustment” pont alatt található. A Normal és az Economic mód a fényerőt tekintve a szokásos jelentésű, azonban van egy SMART ECO opció is, amely a környezeti megvilágítási körülményekhez igazítja a vetítő fényerejét. Már ez is jelzi a lézerdiódák fényerőállítási rugalmasságát, de az igazi „dobás” a negyedik opció, a fényerő tetszőleges kézi beállíthatósága. Ez azt a lehetőséget takarja, hogy a lézerdiódák fényerejét 10% és 100% között a menüben manuálisan bárhová beállíthatjuk. Az ilyen lehetőség teljesen ismeretlen a hagyományos lámpás projektoroknál, ahol két (vagy legfeljebb három) lámpaüzemmód közül választhatunk, max. kb. 30%-kal csökkentve a fényerőt. Ennek azonban kolorimetriai következményei vannak, magyarán a lámpa fényének spektruma (és ezzel a színhőmérséklet) jelentősen megváltozik. Már puszta szemmel is látszik (ami természetes), hogy a lézer esetében semmilyen spektrális, illetve kolorimetriai jellemző nem változik a fényerő bármekkora csökkentésével. Ezt a mérések is igazolták.

 

Az utolsó almenü az INFORMATION, amelyben leolvashatjuk az aktuális forrást, az üzemmódot, a bejövő jel felbontását, és néhány más hasznos adatot.

 

Vetítés

 

A gépet – mivel fix objektíves – pontosan meghatározott távolságra kell elhelyeznünk a kívánt képméret alapján. Lehetőleg a vetítési magasságot is igazítsuk a 110%-os offsethez, de ha ez nem megy, akkor a trapéztorzítás ±30 fokon belül függőlegesen korrigálható.

Én kb. 88 cm távolságból vetítettem 180 x 113 cm-es képet, praktikus okokból: a felület mérete így kereken 2 m2, ezért egyszerűbb a számolás a fényerő mérésekor.

 

Bekapcsolás után a vetítő 2-3 másodperc után kiadja teljes fényerejét, ami a lámpás gépek után szokatlan. Az élesség kézzel elég pontosan állítható, és bár az objektív nem mondható az optikai ipar csúcsteljesítményének, elég tisztességes, képhibáktól csaknem mentes képet ad – különösen, ha azt nézzük, hogy a látószög meglehetősen nagy.

A kép felső csücskében nagyon közelről látható némi kromatikus abberáció (lásd az alábbi fotót), de ésszerű nézési távolságból ez teljesen észrevehetetlen.

 

 

A vetítőt legnagyobbrészt PC-ről vagy Blu-ray/DVD lejátszóról hajtottuk, VGA, illetve HDMI bemeneteken keresztül.

A PC-ről szokásos prezentációs anyagokat, fotókat és videót, továbbá mérőjeleket kapott a projektor, a lejátszóról pedig a standard (2D) Blu-ray filmek lejátszását vizsgálgattuk. A 3D Blu-ray lemez újra a PC Blu-ray drive-jába került, és a TMT5-ös lejátszó szoftverrel és egy izmos videokártya (120 Hz) kimenetéről kapta a jelet. A projektort persze szintén 120 Hz-es módba kellett állítani (3D Sync), a DLP Linken keresztül, és DLP Link szemüveggel nézve hibátlanul működött a 3D megjelenítés. Ezen a projektoron egyébként az időosztásos (Frame Sequential) 3D 60 Hz-en is működik max. WXGA felbontáson, sőt a Top/Bottom 3D formátum esetében 60 Hz-en a felbontás SXGA+-ig kiterjeszthető.

 

           Egy képkocka fotója 3D szemüvegen keresztül a "Garnd Canyon Adventure" című filmből

 

A Brilliant Color funkció a vizsgálatok során végig be volt kapcsolva, miután előzetes próbálgatással megállapítottuk, hogy enélkül minden üzemmódban lapos és „színtelen” a kép.

 

Mérések és tapasztalatok

 

Miután az LW61ST tantermekbe és tárgyalókba szánt prezentációs projektor, nem szándékoztam számon kérni olyan színpontosságot és kalibrálhatóságot, mint ami a házimozi projektoroknál szokásos, de azért jó, ha a lehetőségekkel, illetve a gép határaival tisztában vagyunk, ezért a puszta megtekintésen kívül néhány színmetrikai mérést is elvégeztem egy koloriméter és egy kalibrációs szoftver segítségével – és persze ezen kívül a fényerő- és kontraszt-méréseket egy luxmérő „támogatásával”.

Kezdjük ez utóbbiakkal!

 

Szokás szerint egy egész sorozat mérést elvégeztem a maximális fényerő meghatározására, bár – szintén a szokásoknak megfelelően – a gyártó ezúttal is a „Dynamic” üzemmódra ruházta a legnagyobb fényerő kibocsátásának hálátlan feladatát. Az általam mért legnagyobb érték kissé felkerekítve 1300 lumen, de meglehet, hogy a gyári mérőlaborban ennél többet is ki tudnak facsarni a vetítőből.

 

A kontrasztmérés eredménye a gyári adathoz képest meglepő lett: a legkülönbözőbb beállítások sokaságát megmérve a legjobb esetben a natív on/off kontraszt alulról súrolja a 3600:1 arányt. Ez egyáltalán nem rossz érték (Cinema gyári beállítás, Eco fényforrás, a háromféle színhőmérséklet közül a középső, egyébként a szabványosnál alacsonyabb színhőmérséklet). Az összes többi, egyébként reálisan használható beállításban valahol 2000:1 és 3000:1 között van a kontrasztarány. Ezek után lázasan kutatni kezdtem valamilyen automatikus vagy manuális írisz-szabályzás után, amely lehetővé tenné a gyári adat elérését, de ilyen nincs a projektoron. Elégedjünk meg azzal, hogy az LW61ST kontrasztaránya valamivel jobb, mint az átlagos DLP prezentációs projektoroké. Ha jobban belegondolunk, ezen nem is csodálkozhatunk nagyon, hiszen a kontraszt korlátját a DLP vetítőknél főképpen a DMD tükör kifordított állapotában a rendszerben keletkező, az objektív „mellé” sugárzott, de az objektívbe mégis bejutó szórt fény okozza.

 

Ezután következtek az RGB együttfutás (szürkeskála), a színhőmérséklet, a gamma és az alapszínek pozíciójának mérése a gyári preset módokban, illetve a beállítás lehetőségének vizsgálata User módban. Mielőtt azonban néhány ábrát mutatnék, némi bevezető szükséges.

 

Általános tapasztalat, hogy a lámpás projektoroknál pl. az Eco mód beállítása (a visszavett lámpateljesítmény) önmagában javít a spektrális energiaeloszláson, azaz általában javul az RGB együttfutás és a színhőmérséklet. A lézernél azonban más a helyzet: ha nagy fényerőnél jók voltak az említett jellemzők, ideértve az alapszínek helyét is, akkor kicsinél is azok maradnak. Ha pedig nem voltak jók nagy fényerőnél, akkor a fényerőt akár a tizedére csökkentve (ezt itt könnyű megvalósítani) sem lesznek jobban. A lézeres projektor ilyen viselkedését én inkább előnyösnek, mint hátrányosnak mondanám, mert egy gyárilag (vagy ha lehet, kalibrációval) jól beállított projektort nem kell újrakalibrálni a fényerő szándékos változtatásakor, vagy az öregedéssel bekövetkező változásakor. (Fontos megjegyzés: ha adott beállításban a lámpás projektoroknál blendével vagy semleges szűrővel csökkentjük a fényerőt, akkor sem szükséges újrakalibrálás.)

 

A mérések ezt maximálisan igazolták, mivel ugyanazt a méréssorozatot (a koloriméterrel és kiértékelő szoftverrel) elvégeztem Normál, Eco és 30%-ra manuálisan visszavett fényerőnél is, és a mért értékek a mérési hibahatáron belül maradtak. Pl. sRGB preset módban a gamma (a teljes méréstartományra átlagolva) a háromféle fényerőmódban rendre 2,16, 2,11 és 2,12 volt, ami elhanyagolható különbségnek tekinthető.

 

Az előre programozott (preset) üzemmódok színparamétereit HDMI bemenetről, Normal (teljes) fényerő mellett – bár ennek a fentiek szerint nincs jelentősége. Az elsődleges alapszínek helye mind a négy módban pontosan ugyanott volt, az sRGB (vagy Rec. 709) szabvány szerinti koordinátáktól eléggé eltérő pozícióban. Ami változott, az a másodlagos alapszínek (cián, bíbor, sárga) és a fehérpont pozíciója. Pl. a korrelált színhőmérséklet a Dynamic, Presentation, sRGB, illetve Cinema módban kb. 5500, 7200, 6600, illetve 5200 K volt. Példaként mutassuk be a semmilyen szempontból nem ideális Dynamic mód színdiagramját, RGB együttfutását és gammáját, és vonjunk le néhány következtetést. Szokás szerint a kis négyzetek jelölik a referencia alapszíneket (sRGB), a kis körök pedig a mért értékeket. Ennek megfelelően a fekete háromszög az sRGB (vagy Rec. 709) szabványos színgamut, a fehér háromszög pedig a projektor által megjeleníthető színeket határolja.

 

A Dynamic üzemmód színdiagramja. Az első, ami feltűnik, hogy az elsődleges alapszínek telítettebbek, mint a referencia RGB alapszínek. A kék, mint a lézer által meghatározott alapszín, láthatóan spektrumszín (kicsit ki is lóg, de ez csak mérési pontatlanság), de a zöld és a vörös is közel van a patkó széléhez. A színháromszög mégis kisebb, mint a referencia, az alapszínek színezetben (hue) jelentősen el vannak csúszva, méghozzá a zöld és vörös ellentétes értelemben. A kéknek az iránya majdnem stimmel, de persze túlzottan telített. A fehérpont erősen a zöldbe csúszott, bár a korrelált színhőmérséklet értéke csak a vörös felé való eltolódást jelzi (kb. 5400 K). Mivel itt nem a lámpa natív fénye okozza a zöldes elszíneződést, feltehetően a fényerő növelése volt a cél, hiszen a zöldessárga tartományban a legérzékenyebb a szemünk

 

 

Ugyanennek az üzemmódnak a mért gammája. A görbe messze van a kívánatostól, bár az alsó tartományban még elfogadható (1,8-2 között van), 50% fölött azonban meredek csökken. Ez azt jelzi, hogy a világos tartományban ellaposodik a fénysűrűség-vezérlőfeszültség összefüggés, vagyis a világos képrészletek összenyomódnak

 

 

Még mindig Dynamic módban, az RGB együttfutás ábrája igazolja a fentebb a színhőmérsékletről mondottakat. Maga az együttfutás szinte teljesen kielégítő, vagyis a szürkeskála különböző fokozatai kb. egyformán vannak elszíneződve (a legalsó értéket a műszer nem tudja rendesen mérni). Egészében a fehér (és a szürkék) zöldessárga elszíneződésűek. A színhőmérséklet a vörösnek a kékhez viszonyított nagyobb szintje határozza meg (kb. 5400 K), de nem tükröződik benne a zöld túlsúlya 

 

Következő ábránk (egy másik példa) az sRGB mód színdiagramját mutatja. Mivel az sRGB referenciaértékek megegyeznek a videóban használt Rec 709 referenciértékekkel, eléggé meghatározó, hogy a projektor ezen beállítás (mint preset) hogyan viselkedik.  

 

A színdiagram sRGB módban. Látható, hogy a projektor sRGB gyári módban sem illeszkedik az sRGB referenciához. Az elsődleges alapszíneknél ugyanaz a helyzet, mint a Dynamic módban, a másodlagos alapszínek némileg eltérnek, a fehérpont viszont itt majdnem pontosan hozza a D65 szabványos pozíciót. A színeket egy jó CMS rendszerrel lehetne a helyükre tenni, a későbbiekben megvizsgáljuk, hogy az LW61ST színkezelő rendszerével ez lehetséges-e   

 

 

A gamma sRGB módban teljesen megfelelőnek tekinthető, egy széles tartományban kb. 2,2, azon kívül 2,1 körüli

 

 

Az RGB együttfutás nagyjából korrektnek mondható, a színhőmérséklet átlaga 6570 K, ami majdnem pontosan a D65-nek felel meg

 

A fentiekből talán kiderült, hogy ami igazán problematikus – ha színhelyes reprudukciót szeretnénk, ami nem feltétlenül követelmény egy prezentációs vetítő esetében – az alapszínek pozíciójának a közelítése a referenciapontokhoz, vagy legalábbis a színezet (vagy ha a telítettséget is ide számítjuk, a színezettség) beállítása. Erre lenne hivatott a „3D színmenedzselő rendszer”.

 

Ez volt a következő lépés: User1 állásba téve a projektort, és referenciaként az sRGB-t beállítva a menüben, továbbá a végpontozást elvégezve, a színhőmérséklet csúszkát és a gammát középre állítva, Normal lámpafényerő mellett, a Brilliant Colort bekapcsolva mértem egy User kiinduló állapotot:

 

Ez a kalibrálás előtti színdiagram majdnem pontosan megegyezik a gyári sRGB preset ábrájával. Célunk, hogy a projektor színmenedzselő rendszerével a fehér háromszöget fedésbe hozzuk a feketével

 

Egy tökéletes színmenedzselő rendszer lehetővé teszi, hogy az egyes alapszínekhez (a három elsődleges és a három másodlagos alapszín) tartozó három, egymástól független jellemzőt valóban egymástól függetlenül tudjuk változtatni, vagy legalábbis fokozatos pontosítással „egyenesbe hozni”. Ha lehet fontossági sorrendet felállítani, akkor a szem a legkényesebb a színezetre (hue), illetve ennek hibájára, de természetesen a másik kettő, a telítettség (saturation) és a világosság (brightness) is alapvetően fontos, hiszen a színvisszaadást ezek hibás értékei is lerontják.

 

Mivel ezeknek a jellemzőknek a menüben külön-külön csúszkája van minden egyes alapszínhez, nekiláttunk az utolsóként bemutatott ábrán látható alapszínpontok „tologatásának”. A probléma abból adódott, hogy pl. a projektor zöldjének stb. színezetét megpróbálva a „helyes irányba” állítani – ami a referenciapontot és a fehérpontot összekötő egyenes – a telítettség is „elmászott” és fordítva. Két-három órás állítgatás után a következő beállítást kaptuk:

 

Az alapszínek irányának a beállítása hosszas próbálkozás után. Az alapszínek színezete (hue) szempontjából ez sikeresnek lenne mondható. Azonban a projektor színtartománya ekkor kb. a fele a referencia színgamutnak, és a telítettségek radikális csökkenése (a kék kivételével) teljesen élvezhetetlenné teszik a képet

 

Újabb két-három óra játszadozás után eljutottunk egy olyan beállításhoz, amely eléggé hasonló a kiinduló ábrához, azzal a javulással, hogy a kék jól megközelítette a referenciapontot, és bár a piros és zöld alapszínpontok mozdíthatatlanok maradtak, a cián, a bíbor és a sárga lényegesen jobb pozícióba került. Ez volt a maximum, amit el lehetett érni:

 

A „kalibráció” után majdnem az eredeti színdiagramhoz jutottunk vissza, pontosabb másodlagos alapszínekkel és a helyére került kékkel. Ez is javulás, de a vörös és a zöld makacsul ellenállt a változtatással szemben

 

A kitűzött célt, mint túlzott elvárást tehát nem sikerült elérni, a „3D Color Management” rendszeren a fejlesztőknek tovább kell dolgozniuk, ha komolyan gondolják a dolgot. Azt is mondhatjuk viszont, hogy erről a vetítőről a gyártó nem állítja, hogy filmvetítésre való, nem is erre készült, és a felsorolt előnyös tulajdonságai kompenzálják a korrekt színmenedzselés hiányát. Talán nincs is szükség teljes színmenedzselő rendszerre, ha a kék telítettsége visszavehető (ez sikeres volt), és a színkeréken lévő foszfor(ok) anyagát úgy választják meg, hogy a keletkező fény színezete eleve közelebb álljon a referenciához.

 

Összegzés

 

A BenQ kezdeményezése mindenképpen dicsérendő, hiszen eddig csak kombinált (hibrid) LED/lézer fényforrással találkoztunk, a BenQ pedig elsődleges fényforrásként csak a kék lézert (lézerdiódák együttesét) használva érte el azt az eredményt, hogy elegendő fényerejű, kis fenntartási költségű, környezetbarát, és prezentációs célokra tökéletesen megfelelő DLP projektort tudott kihozni.  

Ismert tény, hogy eddig a hibrid projektorok esetében sem sikerült kolorimetrikusan korrekt, illetve pontosan beállítható projektort tervezni, és a BenQ lézertechnológiája sem tart ott, hogy ezt megtette volna. Ez azonban röviden csak annyit jelent, hogy házimozi célra egyelőre nem érett a technológia. Újszerű és nagyon hasznos viszont a fényerő tetszőleges és azonnali állíthatósága bármilyen kolorimetriai következmény nélkül.

Prezentációs vetítőként az LW61ST egy korszerű, „naprakész” vetítő sok előnyös tulajdonsággal, amelyeket fentebb részletesen bemutattunk. Külön kiemelendő a csatlakozófelület sokoldalúsága és a feldolgozható forrásjelek sokfélesége. PC-ről 3D kép is vetíthető a mai DLP projektorokban többnyire megtalálható DLP link technológiának köszönhetően.

A készülék ára egyelőre magas, valamivel bruttó 700.000 Ft alatti, ami a sok szolgáltatásnak, és nagy részben talán a technológia újdonságnak tudható be.

 

Értékelés

 

Pozitívumok

- Úttörő technológia (kék lézer fényforrás)

- Nagy natív felbontás (WXGA)

- Közeli vetítés (nagylátószögű objektív)

- A fényerő szabályozásának teljesen újszerű módja (a lézertechnológia következménye)

- A szokásos képformátumok és PDF fájlok megjelenítése PC nékül (USB flash drive-ról)

- iPod/iPhone tartalom vezeték nélküli megjelenítésének támogatása (USB dongle)

- Minden igényt kielégítő csatlakozófelület

- Tartalom megjelenítése mini USB (B) bemeneten vagy LAN hálózaton keresztül is

- 3D ready (DLP Link)

- A fényforrás hosszú élettartama 

 

Negatívumok

- A fényteljesítményhez képest nagy méret és tömeg

- Színek korlátozott beállíthatósága

- Magas ár

 

Főbb gyári adatok

 

Technológia: BlueCore (lézer) + egychipes DLP

Fényerő: 2000 ANSI lumen

Saját felbontás: 1280 x 800 (WXGA)

Kontrasztarány: 80000:1 (full on/full off)

Vetítési arány: 0,49:1

Offset: 110%

Fényforrás és élettartama: lézer, 10000 óra, Eco módban 20000 óra

Zajszint: 33 dB/32 dB (Normal/Eco)

 

Nagy Árpád