Sony VPL-HW20

 

2011. január

 

Az utóbbi évek egyik legsikeresebb Sony projektorcsaládja a 2010 év végén több új taggal bővült. Tesztünkben az alsó-közép kategória új modelljét mutatjuk be, amely a HW15 alapjaira épült. A HW20 eredetileg a HW15 kiváltására készült, de a Sony úgy döntött, egy ideig még párhuzamosan megtartja a HW15-öt is. Az új modell nem ígér a specifikációkban óriási javulást, de az újabb SXRD panelek és a továbbfejlesztett optikai rendszer sokat segíthet abban, hogy a HW15 után a középkategória olcsóbb szegmensében ismét maradandót alkosson a Sony.

 

A tesztben alkalmazott kalibrálási eljárásról bővebben: Projektorok kalibrálása házimozihoz - alapszinten
A teszben alkalmazott fényerő- és kontrasztmérésekről bővebben: Kontraszt- és fényerőmérés tesztjeinkben

 

Kivitel és tulajdonságok

A készülékház ennél a HW modellnél sem változott, a projektor külsőleg teljesen megegyezik a HW10-zel és a HW15-tel. A termetes méretű és súlyú projektor kézbe fogva továbbra is jó minőségérzetet ad.  A csatlakozósáv itt is oldalt található, ez akkor jöhet jól, ha teljesen  a hátsó falhoz szeretnénk rakni a vetítőt, de a kábelek szép elvezetésének ez a felépítés nem annyira kedvez. Az objektív elmozgatását, a fókuszt és a zoomot kézzel kell állítanunk, nem kapott motoros vezérlést az új modell.

Tudásban a legfontosabb fejlesztés a megnövelt on/off kontraszt és a fényerő. A többi tulajdonság nagyjából megmaradt. Amit a vetítő paraméterei közül érdemes továbbra is kiemelni: magas on/off kontraszt, nagy zoomtartomány, négy irányú objektíveltolás, halk működés, minőségi videofeldolgozó rendszer.

 

 

Telepítés, objektív

Az optikai elemek tehát kézi működtetésűek, azaz a zoomot és az objektíveltolást a vetítőn található tekergethető kezelőszerveket állítva tudjuk a képet a helyére rakni. A motoros működtetés az installáláskor sokat segítene, hiszen a precíz élesség és zoom beállítás, és a kép pontos elhelyezése egyedül nehézkes 3-4 méter távolságból, bár a fixen telepített mozi projektorokat ritkán kell újra állítgatni, nem fogunk ezzel nap mint nap vesződni.

 

A tapasztaltak alapján az optikai rendszer minőségben nem sokat változott. Ahhoz képest, hogy ez a belépő SXRD modell, egészen jó objektívet sikerült összeállítania a Sonynak. A kép a teljes zoom- és objektíveltolás-tartományban elfogadhatóan kiélesíthető marad, különösebben nem veszítünk a kép rajzosságából. Az olcsóbb SXRD projektoroknál megszokottan a kép egy nagyon picit fátyolos és lágy jellegű, ez mindenképp egy kis fényszóródásra utal, de ebben határozott javulás látható az első SXRD modell megjelenése óra.

 

Az SXRD panel kitöltési tényezője nagyon magas, így screendoorral nem kell számolni. A kép élessége, letisztultsága és dinamikája azonban nem olyan jó, mint ahogy azt például a kategóriában megtalálható DLP projektoroknál megszokhattunk

 

Az optikai rendszer gyártó által ígért továbbfejlesztése valószínűleg a belső fényszóródás csökkentésére vonatkozik, mivel a kép rajzolatában és az optikai hibákban nem feltűnően jobb, mint a HW15 volt.

 

Kalibrálás

A színek beállítására ebben a modellben is nagyon jó eszköztárat adott a Sony. A Real Color Processing rendszerével a megszokottnál nagyobb szabadsággal tudjuk állítani az elsődleges és a másodlagos alapszínek pontosságát.

 

A pontosabb színvisszaadás eléréséhez lehetőségünk van egyedileg kiválasztott színtartományokat is módosítani

A korábbi Sonys tapasztalatok alapján várható volt, hogy a vetítő gyári üzemmódjai színekben kicsit kiigazításra szorulnak. Ez igaznak bizonyult minden előre definiált képi üzemmódra. Cinema módban egyébként egészen elfogadható a vetítő képe. Csupán a CMYRGB referenciapontokat kell kicsit helyre tologatni.

Ami érdekes, hogy a dinamikus mód egészen nézhető képi világú, nem olyan hideg zöldeskék, mint más projektoroknál a dinamikus módnál azt sokszor látni. Ez azt eredményezi, hogy a Dynamic mód nem csupán arra való, hogy jó kontraszt és fényerő adatokat tudjunk mérni, hanem valóban használható olyan esetekre, amikor nagy fényerő igény van. Például beszűrődő fényben való tévézéshez stb.

 

Dynamic módban a kép hideg, de alapvetően nézhető marad. A színek kicsit erőteljesek, a gamma a kívánt 2,2 értéktől teljesen elmászik, egészen világosra van beállítva itt a kép

Dynamic módban megmérve a kontraszt relatíve magas lett. Ez nem csak a magas színhőmérséklet miatt sikerült, hanem mert a dinamikus írisz itt agresszívabban működik. A mérés 30000:1 feletti on/off kontrasztot mutat, ami kiváló, de jócskán elmarad a specifikációban megadottól. Ez valószínűleg azért van, mert a Dynamic mód nem a lámpa natív színvilágára lett belőve, a zöld tartomány vissza lett fogva. Ez persze nagyon jó a felhasználónak, mert így a Dynamic mód teljesen használható marad. A specifikációban látható óriási adatot viszont így egyik gyári beállításon sem sikerül mérhetően elérni.

 

A Cinema üzemmódok a Sony SXRD projektorain általában viszonylag jó beállításokat szoktak alkalmazni. Az alapszínek 100% intenzitású pontjai azonban itt is kicsit túlszaturáltak a HDTV szabványhoz (Rec. 709) képest. Ennek következménye gyakran a harsogóan színes kép, ami az átlag felhasználónak bizonyos esetekben tetszetős lehet, de ez nem jeleneti azt hogy ez a helyes kiindulási alap.

 

Cinema módban az RGB együttfutás elfogadható, a színhőmérséklet is majdnem pontos, 6500 K-hez közeli. A gamma itt is elmászik alapbeállításon, de sokkal jobb, mint Dynamic üzemmódban. A CIE diagramon látható, hogy az RGBCMY pontok alapvetően jó irányban helyezkednek el, de a fekete háromszöghöz képest kifelé tolódnak, azaz túl színesek. Ez mindenképp korrigálásra szorul, ha a HDTV szabványú színmegjelenítés a célunk

Cinema módban egy olyan kalibráltságot kapunk, ami az átlag felhasználót valószínűleg teljesen jól kiszolgálja. A gammával azért érdemes játszadozni, az alapbeállítás nem volt valami jó a mérések alapján. Ha soknak érezzük a színtelítettséget, akkor a megfelelő menüpontban vissza tudjuk venni a szaturációt. Amennyiben rendelkezésre áll megfelelő műszerezettség, a Sony beépített CMS rendszerével egészen pontos Rec. 709 színkalibrációra van lehetőség.

 

Kalibrálás után az RGB együttfutás javult, de nem lett tökéletes. Nincs mód a menüben pontosan állítgatni a csatornákat, de egész korrekt lett a végeredmény. Az alsó tartomány valójában nem esik ennyire szét, ott már a műszerünk nem volt képes mérésre a mély feketeszint miatt. Látható, hogy az RGBCMY pozíciókat tökéletesen sikerült helyre tenni. A gamma azonban egyik beállításon sem volt teljesen a kívánt 2,2-es vonalon

Jó sokat eljátszadoztam, mire sikerült mindent a helyére rakni. A gamma pontos beállítására a finomhangolási lehetőség hiánya miatt nem volt mód, az alsó tartomány a legjobb beállítás mellett is kicsit becsukódásra hajlamos maradt. A színvilág a kezdeti harsány és világítóból teljesen korrekt moziszerű lett.

 

Képminőség, kontraszt

Ár-teljesítmény arányban a két előd jól szerepelt a teszteken, ennek megfelelően hasonló jót vártam a HW20 esetében is. A kérdés igazán az, hogy a HW10 és a HW15 esetében tapasztalt apró hibajelenségek, mint a közepes ANSI kontraszt, az enyhe képi inhomogenitási problémák mennyire javultak az új modellen. A HW15 esetében határozott javulás volt az elődhöz képest, de továbbra is akadtak említhető problémák.

 

A kalibrálás alatt megjelenített tesztábrákon szemmel is látható volt, hogy a HW20 valóban fejlődést mutat elődjével szemben. A homogenitás rengeteget javult, ami leginkább a szürkeárnyalatos tesztábrákon volt látványosan jobb. A kép dinamikája, a kontraszt és a fényerő is jobb lett, amit nem csak mérni lehetett, de látható is volt.

 

Nem tudom, hogy a dinamikus írisz programozása módosult-e a HW20 esetében, de használat közben

gyakorlatilag csak a tesztábrák kapcsolgatása közben volt látható, hogy dolgozik az íriszvezérlés. Sok filmet végigpörgettem a projektoron, és egyszer sem emlékszem, hogy zavaró mértékben dolgozott volna. Csupán a feliratokon volt látható, hogy a sötét jeleneteknél kevesebb fénnyel dolgozik a vetítő. De a Dynamic módot leszámítva a szoftver nem nyúl bele annyira durván a gammába, hogy ne maradjon elég fény a képi elemek jó megjelenítéséhez a sötét jeleneteken.

 

A vetítő jó on/off kontrasztja nemcsak a kiválóan ütemezett dinamikus írisznek köszönhető. A natív kontraszt is emelkedett. Ennek értéke pontosan nehezen határozható meg, hiszen a vetítőben kézi írisz-szabályozás is van, azaz a natív kontraszt az írisz nyitottságának függvényében változik. Manuálisan állítgatva az íriszt 3500:1 és 6300:1 közötti natív kontrasztot mértem 6500 K kalibráltság mellett. Ez az adat bőven jobb, mint amit ennek az árkategóriának a DLP projektorai tudnak, de még a legjobb LCD projektorok között is csak egy-kettő tud ilyen magas natív kontraszttal dolgozni kalibrált állapotban. A maximum natív kontrasztot Dynamic módban tudtam mérni, teljesen elzárt írisszel ez 8400:1 volt. Kiváló adat a Sony alsóbb kategóriában elhelyezett modelljétől.

 

A filmes teszteken kicsit visszafogottabb eredménnyel szerepelt a HW20. Alapvetően jó mozis képi világot sikerült kihozni belőle, de néha kicsit éreztem, hogy nem olyan jól fogyasztható és filmszerű a képe, mint amit egy jól eltalált egychipes DLP projektortól megszoktam. Egyszerűen van egy kis „mesterkélt” jellege a képnek, némi fátyolossággal, ami a DLP után kicsit elveszi az illúziót, hogy mi itt most mozifilmet vetítünk. A DLP eddigi határozott előnye azonban egyre halványul, hiszen már a HW20 is olyan tulajdonságokat (magas kontraszt, szivárványmentesség) villant meg, amiről csak álmodozik egy jobbfajta DLP vetítő.

 

Hibajelenségek

3-chipes rendszer lévén mindenképpen számolnunk kell egy kis konvergencia-hibával. Ezt még a legkomolyabb 3-chipes DLP rendszerek sem kerüli el, együtt kell élnünk vele. A HW20 ebből a szempontból elfogadható volt. Nem lehetett látni ordító konvergenciahibát azon a példányon, amely nálam járt.

 

A HW15 esetében az SXRD-re jellemző hibajelenségek közül a legfeltűnőbb a kép inhomogenitása volt. A teljes képernyős szürke ábrákon jól látható, hogy a kép színhőmérséklete nem volt egyenletes. A közepe hideg, a széle melegebb volt. A HW20-nál ez a jelenség majdnem teljes mértékben eltűnt.

A HW15-nél tapasztalt „fixed pattern noise” látható volt itt is picit, de az ott látott enyhe színátmenet-sávosodás sem volt jellemző a HW20-ra.

 

Videofeldolgozás, egyebek

A HW10-hez és a HW15-höz képest nem sok változást sikerült felfedezni a videofeldolgozás vizsgálatakor. Ez persze nem feltétlenül gond, hiszen mindkettővel meg voltam elégedve. A váltott soros videóval analóg módban, és HDMI bemeneten 1080i-vel is kiválóan boldogul. A film módok pedig teljesen korrektül mennek, ide értve a nekünk fontos PAL 2:2 ütem felismerését. Manapság a Blu-ray lemezek térhódításával inkább a 1080/24p ütem ismerete a fontos, ezt is korrektül vitte a HW20, mind HTPC, mind pedig Blu-ray lejátszó forrásból meghajtva.

 

Összegzés

Alapvetően nem sokat változott az elődhöz képest, azonban az ott látható hibák sokat javultak. Nőtt a kontraszt, a fényerő, és csökkentek a hibajelenségek. Igazból a HW20 lett olyan, mint amire a HW15 esetében számítottam. A Sony úgy döntött, hogy megtartja a HW15-öt, és a HW20 árban kicsit feljebb lesz elérhető. Kár hogy drágább a HW20, de szerencsére jobb annyival, mint amennyivel többe kerül. Ár-teljesítmény aránya a 750 ezer forintos bruttó ára mellett is jó.

Komolyabb kalibrálással egészen jó mozikép hozható ki belőle, amivel mondhatjuk beverekedte magát a középkategóriás projektorok közé. A hasonló árban kapható DLP és LCD projektorokhoz képest jó kvalitásokkal rendelkezik, sokukat maga mögé utasítja. Az alsóbb kategóriás 300-400 ezer forintos projektorokhoz képest sok szempontból jelentősen jobb kép hozható ki belőle, így ha rá tudjuk szánni a plusz pénzt, akkor érdemes elgondolkodni a HW20 megvásárlásán. A tesztpéldányt az LSK Hungária Kft., a Sony projektorok viszonteladója bocsátotta rendelkezésünkre.

 

Pozitívumok

-          Korrektül megépített jó minőségű vetítő, elfogadható áron

-          Jó objektív nagy zoommal és kétirányú objektív-eltolással

-          Magas natív kontraszt

-          Jó dinamikus íriszprogramozás és nagy on/off kontraszt

-          Kiváló kalibrálhatóság

-          Jó videofeldolgozás

-          Halk működés még magas fényerejű lámpa módban is

-          Kalibrálás után korrekt videokép jó felbontással.

-          Jó teljesítmény-ár arány

-          Előrelépés az elődhöz képest, kontrasztban, fényerőben és képminőségben

 

Negatívumok

-         Gyári beállításai túlszínezettek, a pontosan kalibrált képhez sokat kell állítgatni

-         Nincs Rec.709 (HDTV) közeli gyári beállítás, ezért ha ragaszkodunk a referenciához kalibrált képhez, műszeres beállításra lehet szükség.

-         A kép kicsit lágy, fátyolos nem olyan éles és harsány, mint egy jó DLP vetítőé. Ez viszont ízlés kérdése, hogy hátrány-e….

 

Kontraszt és fényerő mérések

Max. fényerő (Dynamic mód, magas lámpafényerő, auto írisz bekapcsolva): 1080 lumen

Max. on/off kontraszt (Dynamic mód, magas lámpafényerő, auto írisz bekapcsolva): 31400:1

Max. natív kontraszt (Dynamic mód, magas lámpafényerő, írisz csukva): 8420:1

Kalibrált fényerő mozihoz (6500 K, alacsony lámpafényerő, auto írisz bekapcsolva): 410 lumen

Kalibrált on/off kontraszt (auto írisz bekapcsolva): 21400:1

Kalibrált natív kontraszt 3500:1 – 6300:1 (manuális írisz beállításától függő)

 

Egyidejű kontraszt (kalibrált mód, 6500 K)

50% (ANSI)  390:1

25%     700:1

15%     1020:1

5%       1820:1

2%       2790:1

0,2%    3940:1

 

Gyári adatok

Technológia: LCOS (SXRD)

 Max. fényerő: 1300 ANSI lumen

 Kontraszt: 80000:1

 Saját felbontás: 1920×1080

 Izzó garancia: 6 hónap vagy 1000 üzemóra

 Tömeg: 10 kg

 Garancia: 3 év, Prime Support!

 Zajszint: 20 dB

 Méret: 46,4 x 17,9 x 40,7 cm

 Natív képformátum: 16:9

 Zoom: 1,6:1

 

balagee