Sony VPL-FHZ55

 

2014. március

 

A projektorfejlesztők néhány éve intenzíven érdeklődnek a lézer, mint fényforrás felhasználási lehetőségei iránt. A legkisebb pikoprojektoroktól a legnagyobb mozigépekig már gyártanak is lézeres projektorokat, bár ez utóbbiak még inkább prototípus fázisban vannak. A lézer megjelent az ún. hibrid projektorokban is, ahol a LED-ekkel kombinálva használják. Ezúttal azonban egy elsődleges fényforrásként csak lézert alkalmazó, ráadásul 3LCD technológiájú újdonság került hozzánk: a Sony VLP-FHZ55-ös lézerprojektora.

 

Valójában a Sony lézerprojektorát a cég már tavaly júliusban bemutatta Magyarországon, így a fő tulajdonságait megismerhettük, és egy viszonylag részletes írásban be is mutattuk. Ezen kívül az idei ISE-n is többféle szerepkörben láthattuk. Egy alaposabb tesztelésre azonban csak most nyílt alkalmunk.

 

 

Az említett cikkben leírtakat nem akarjuk megismételni, csak röviden idézzük fel, amit akkor megtudtunk róla. (Egyébként a projektor prototípusa a 2013. februári ISE kiállításon már szerepelt, de akkor még – érthető módon – szinte semmi konkrétumot nem közölt a gyártó.)

 

Működési elv, előnyök

 

A működési elv tömören abban foglalható össze, hogy a szükséges mértékben inkoherenssé (széttartóvá) tett kék lézerfény sárga színt kibocsátó foszforréteget gerjeszt, és mivel a kék és a sárga egymásnak komplementer színei, az additív keverékük fehér fény lesz.

 

A Sony 3LCD lézerprojektorának működési vázlata. A kék lézer egy sárga foszforral bevont tárcsán áthaladva, majd a kéket a sárgával additívan összegezve állítja elő a fehér fényt a 3LCD engine számára

Végeredményben tehát a teljes 3LCD engine változatlan marad a dikroikus szűrőkkel, tükrökkel és X-prizmával együtt, csak a belépő fehér fényt nem egy nagynyomású higanylámpa, hanem a fent leírt fényforrás szolgáltatja. A hagyományos lámpa fő hátrányai közismertek: viszonylag rövid élettartam, de még ezen belül is folyamatosan csökkenő fényerő, a higany nem éppen környezetbarát anyag, a lámpás projektorokat ritkán lehet a vízszintestől eltérő pozícióban használni…

 

Ezeket a hátrányokat a lézerfényforrás mind kiküszöböli. Az élettartam kb. 20.000 órára emelkedik, és eközben a fényteljesítmény nem (vagy csak kis mértékben) csökken. A lézerprojektor nem tartalmaz a környezetre ártalmas anyagokat, és nagyon nagy gyakorlati előnye, hogy hosszirányban és keresztirányban is tetszőleges szögben elforgatható, azaz pl. 90 fokban elfordítva álló formátumú (portrait) kép is vetíthető vele, sőt akár a mennyezetre vagy a padlóra is tudunk vele vetíteni. További előny, hogy a lámpával ellentétben a fényerő fizikai szabályozása egyáltalán nem okoz gondot, mi több, a fényforrás fényének spektrális eloszlása sem változik meg a fényerő változtatásakor.

A lézerprojektor a bekapcsolás után azonnal felveszi teljes fényerejét, nincs várakozási idő, a kikapcsolás szintén problémamentes.

 

A projektor függőleges irányban is és a vetítési tengely körül is tetszőleges szögben, akár 360 fokban elforgatható

 

Kivitel, rendeltetés, csatlakozófelület

 

A készülék háza és külleme gyakorlatilag megegyezik a Sony installációs „F” sorozatú lámpás (pl. FH36) projektorainak házával. A tetején nem találunk kezelőszerveket, a legszükségesebb nyomógombok az oldalára kerültek. Ez arra utal, hogy – bár az asztali elhelyezés lehetséges –, inkább a mennyezeti elhelyezésre gondoltak a tervezők.

Az elhelyezést nagyban megkönnyíti az objektív elmozgathatósága (lens shift) a középtengelyhez képest, függőlegesen a képmagasság 60%-ával, vízszintesen a képszélesség ±32%-ával. Az élesség és a zoom állítása kézi (a zoom 1,6:1 tartományban állítható). A távvezérlőn motoros zoom, motoros élesség és motoros lens shift gombok is vannak, de csak azért, mert ugyanezt a távvezérlőt más típusokhoz is mellékeli a Sony, és azok némelyikénél a távvezérlővel is állíthatók ezek a jellemzők.

Szükség esetén – ami az elhelyezést illeti – digitális trapézkorrekcióra is van lehetőség, éspedig mindkét irányban max. ±30°-nyit állíthatunk. Tekintettel arra, hogy extrém döntött helyzetben is használható a projektor, adott esetben ez tényleg fontos lehet.

 

Az FHZ55 rendeltetési területe egyértelműen az üzleti szegmens, ide értve a nagyobb tárgyalókat, a kisebb auditóriumokat, múzeumi bemutatótermeket és mindenféle digitális signage alkalmazást. A specifikáció szerinti fényerő 4000 ANSI lumen, a kontrasztarány 8000:1. Kiemelendő a WUXGA (1920 x 1200) natív felbontás, amely a jó minőségű objektívvel karöltve valóban kivételesen éles, tiszta képet ad.

 

A nagyszámú csatlakozót a projektor elején, az objektív alatti sáv két felén helyezték el, és majdnem minden megtalálható, ami ebben a kategóriában általában szükséges és szokásos: analóg és digitális kép- és hangbemenetek, LAN hálócsatlakozó, vezetékes távvezérlő csatlakozója (Control S), RS232 vezérlőport, monitorkimenet, audiokimenet. Az analóg bemenetek: 5BNC (amely automatikus tudja érzékelni, hogy számítógépes RGBHV jelet, video RGB jelet vagy analóg komponens (YPrPb) jelet kötöttünk-e rá), VGA analóg RGB bemenet, kompozit videobemenet, S-video bemenet (e két utóbbit a gyenge képminőség miatt elvétve szokás használni).

 

 

 

A digitális bemenetek: DVI-D és HDMI. Érdekes (vagy talán természetes) módon a három képi üzemmód közül a Presentation csak számítógéphez csatlakozva jelenik meg a menüben (a VGA, 5BNC, DVI-D és HDMI bemenetekről meghajtva a projektort), egyébként két képi mód közül választhatunk (Dynamic és a Standard). Egyébként jellemző, hogy bizonyos opciók csak bizonyos bemenetekhez kötve láthatók a menüben – mint sok más projektor esetében is. Például számítógépet használva jelforrásként, a Color és a Hue jellemzők szabályozására nincs lehetőség, ezeket csak videoforrások esetében tudjuk változtatni. Sőt, Presentation módban a színhőmérséklet sem állítható, aminek feltehetően egyetlen oka lehet: a fejlesztő azt akarta, hogy mivel a legnagyobb fényerő ebben a módban érhető el, ez lehetőleg ne csökkenjen a sárgásfehér átállításával más színhőmérsékletű „fehérre”.

 

A gamma szabályozása pedig éppenséggel a számítógépes kapcsolatnál tartalmaz több opciót (Expert setting/Gamma Mode: Graphics1, Graphics2, Text és DICOM), míg videoforrás csatlakoztatásakor csak kétféle gamma közül választhatunk. Viszont videoforrásról hajtva a projektort, az Expert Setting a Gamma Mode mellett két további opciót kínál: a Film Mode-ot és a Black Level Adj.-ot (azaz a feketeszint állítását).

 

A távvezérlőről is illik valamit mondani. A bemenetek részben betűjelekkel vannak ellátva, ehhez a projektorhoz A-tól D-ig (5BNC, VGA, DVI-D, HDMI), kivéve a komponens video és az S-video bemeneteket, amelyek gombjai a Video és S Video nevet viselik. A bekapcsoló (ON) és a kikapcsoló (STANDBY) gombot nagyon ügyesen, a távvezérlő két szélén helyezték el, így véletlenül sem tudjuk őket össze-vissza nyomogatni. Említést érdemel még a D.Zoom (digitális belenagyítás a képbe), az audiokimenet szintjének szabályozhatósága, a hang és a kép „némítása”. Alul egy háromállású kapcsolót találunk (1/2/3), amely arra való, hogy ha három projektorhoz azonosítót rendelünk hozzá, akkor ugyanabban a helyiségben egyetlen távvezérlővel, egymástól függetlenül vezérelhetők.

 

 

Fejlett szolgáltatások

 

A konvergenciahibák kiküszöbölésére külön Panel Alignment szolgáltatást épített be a Sony (Installation menü). A készülék kiad egy hálóábrát, amely kettő vagy három – ideális esetben fedésben lévő – alapszínből áll. Ha a fedés tényleg tökéletes, akkor a vízszintes és függőleges vonalakon nem láthatunk elszíneződést semmilyen irányban.

Ez az eset azonban finombeállítás nélkül ritkán fordul elő, ezért akár a teljes felületen egyszerre, akár a képfelületet zónákra osztva a vöröset és a kéket felváltva tologathatjuk pici lépsekben jobbra/balra és felfelé/lefelé, amíg a kívánt konvergenciát el nem érjük. Nagy piros pont a Sonynak ezért a megoldásért.

 

 

Egy másik praktikus szolgáltatás az installációs projektorok világában egyre inkább terjedő Edge Blending funkció, azaz hogy két (vagy több) projektorral extra széles képet vetíthetünk, amennyiben a képek találkozásánál a színeket és a fényerőt úgy tudjuk beállítani, hogy az átmenet észrevehetetlen legyen. Nos, több projektor képeinek összeillesztéséhez az Edge Blending menüpont néhány almenüt tartalmaz, amelyekben 9 zónában lehet állítani a feketeszintet, magát az átfedési tartományt is lehet állítani, továbbá öt fokozatban finoman állítható a gamma. Van még egy külön menüpont az Installation menüben, amely első látásra a színmenedzselésre szolgál, a Color Matching. Azonban a helyzet úgy áll, hogy az FHZ55-nek nincs Full CMS (színmenedzselő) rendszere, hanem ebben a menüben az összefűzött képek szín- és fényerő-beállítását lehet elvégezni több fokozatban. Ettől és a fentiektől függetlenül, a még finomabb beállításhoz a cég megfelelő szoftvert is fejlesztett, de így is csaknem tökéletes eredmény érhető el.

A Warping funkciót az FHZ55 a Screen Fitting menüpontban, mintegy a trapézkorrekció „kiegészítésével” oldja meg, éspedig úgy, hogy a kép négy sarkát és az oldalak középpontjait – azaz összesen nyolc pontot – tud digitálisan széthúzni/összetolni, és ezzel a nem sík felületre vetített kép geometriai torzításait kiküszöbölni. Lényegében a képfelület teljes és szabályos kitöltése a cél.

 

További extra szolgáltatás, hogy nagyon figyelemre méltó, a lámpás gépekhez képest új és változatos fényerő-menedzselési funkciók vannak az ECO menüben. Az ECO jelen esetben nem egyfajta energiatakarékos beállítást jelent, hanem a lehetséges – a fényerő és gazdaságos üzemeltetés/élettartam közötti többféle kompromisszum összességét. (A lehető legfényesebb üzemmód is az ECO menüben állítható be.)

 

 

A Light Output Mode almenűben négy opciót találunk: High, Standard, Auto, Custom. Az első három valóban a takarékosságot szolgálja, a High és a Standard, amennyiben a Constant Brightness bekapcsolásával párosul, a maximum 75%-ánál, illetve 55%-ánál limitálja a fényerőt, az Auto választásával pedig a képtartalomhoz igazodik a fényerő (vagyis egyfajta „írisz-szabályozásként” működik, persze nem szó szerint, emellett az átlagfogyasztást csökkenti).

Egyedül a Custom almenüben tudjuk maximumra (vagy minimumra) húzni a fényerőt, itt tetszőleges pozícióba állíthatjuk a szabályzót. A legnagyobb fényerő Presentation módban és az előző mondatban említett maximumon jön ki a gépből (mellesleg nagylátószögű zoomállást, azaz a vászonhoz legközelebbi vetítést feltételezve).

 

További fogyasztáscsökkentést/élettartam-növelést érhetünk el, ha a bemeneti jel megszűnésekor – rövid idő elteltével – a fényforrás automatikusan kikapcsol: Light Cutoff (de a gép még nem kapcsol készenlétre). Ha továbbra sincs jel, az automatika ismét „cselekszik”, és készenlétre (Standby) kapcsolja a projektort.

Egy másik automatizmus arról gondoskodik (ha aktiváljuk), hogy statikus jel, azaz változatlan kép esetén 10 másodperc után a fényerő fokozatosan akár 5%-ára csökken (5-20 perc alatt, beállítástól függően) – ez a Light Dimming.

Végül maga a készenléti mód (Standby) is kétféle állásba tehető: a kicsit nagyobb fogyasztású Standard vagy az egészen pici fogyasztású Low állásba.

 

Mérések és kalibrációs próbálkozások

 

Mint említettük, sokoldalú installációs adatvetítőről, NEM pedig mozi- vagy házimozi vetítőről van szó. A projektor ennek megfelelően nem tartalmaz teljes körű színmenedzselő rendszert, a gammát sem lehet tetszés szerint változtatni, csak a gyári beállítások közül választhatunk (lásd fentebb). A Color és a Hue szabályzók sem érhetők el külön-külön az alapszínekre, hanem „generálisan” állíthatók a telítettség és a színezet változtatásához úgy, hogy az összes elsődleges és másodlagos alapszínre hatnak (de ez is csak videoforrás esetén elérhető).

 

Ami valójában komoly színbeállítási lehetőség, az a Color Temp., azaz színhőmérséklet menüben van eldugva a Custom1/2/3 pontokban. Itt van ugyanis lehetőség a színegyüttfutás (RGB tracking), illetve a szürke semlegességének beállítására szokás szerint a felső (Gain), illetve az alsó (Bias) tartományban. Ezzel közelítőleg beállítható a helyes fehérpont és szerencsés esetben a három alapszín együttfutása.

 

 

A fentieknek megfelelően először tájékozódó jelleggel megmértem a három gyári beállításban az RGB együttfutást, a gammát és a színtartományt anélkül, hogy bármit változtattam volna, majd az sRGB szabványhoz legközelebb állónak ítélt gyári módot alakítgattam, „görbítgettem” a rendelkezésre álló korlátozott beavatkozási lehetőségekkel, és persze a helyes feketeszint és fehérszint (végpontozás) előzetes beállítása után a Brightness/Contrast szabályzókkal. Az egész méréssorozat PC-ről történt, HDMI kapcsolattal és belső mérőjel-generátorral. Természetesen a mérőábrákon kívül a vizsgálat végén, különböző üzemmódokban tipikus prezentációs anyagot, fotókat, videókat/filmet is vetítettem a géppel.

 

Nézzük akkor sorban a gyári üzemmódokat, táblázatosan összefoglalva:

 

	Presentation	Dynamic	Standard
Gamma (átlagos)	2,18	2,28	2,56
Korr. színhőmérséklet (K)	5323	6372	6330
Szürkeskála dE hiba (%)	13,8	8,1	8
Fényerő (lumen)	3240	2480	2350
Kontrasztarány (full on/full off)	4016:1	3288:1	2942:1

 

Először egy kicsit értelmezzük a táblázatban szereplő fogalmakat. Az átlagos gamma a feketétől a fehérig, 10%-onként növelt bemeneti jel mellett mért gamma értékek átlagát jelenti, és valójában nem tükrözi a legtöbb esetben meglévő, olykor nagy ingadozást. Ennek szemléltetésére hamarosan bemutatunk egy mérési görbét.

A kívánatos az állandó gamma lenne, egy kalibrációnál a célérék általában 2,2 körül van, de más-más környezeti fényviszonyokhoz más-más optimális gamma tartozhat (kb. 1,8 és 2,5 között, az előbbi a világos, az utóbbi a nagyon sötét környezetben).  

 

A színhőmérséklet a fehér elszíneződését jelzi adott referencia-fehérhez képest, amelyből többféle létezik, de az sRGB és a HDTV RGB (Rec. 709) színrendszerekben ez az érték a 6500 K (D65). A színhőmérséklet azonban a fehér elszíneződését csak a vörös/kék (narancs/világoskék) irányban, az ún. Planck-görbe mentén jellemzi, mert szigorúan véve csak az izzó termikus sugárzók (még szigorúbban: csak az abszolút feketetest) színe jellemezhető egyetlen hőmérsékleti értékkel. Minden más esetben korrelált színhőmérsékletről (CCT) van szó, amely azt a színhőmérsékletet jelenti, amelyen a feketetest sugárzó fényének színe vizuálisan a legjobban megközelíti a vizsgált fényforrás „fehér” színét.

 

A színinger-diagramon a Planck-görbeszemlélteti a hevített feketetest sugárzó színeihez tartozó hőmérsékleteket: ez a színhőmérséklet Kelvin egységekben megadva. A nem tökéletes termikus sugárzók ún. korrelált sznhőmérsékletei pedig a Planck-görbét metsző vonaldarabokon állandó értékűek, és megfelelnek a metszéspontok színhőmérsékletének

 

Gyakorlati probléma, hogy a mért korrelált színhőmérséklet akár pontosan 6500 K is lehet, de a fehér mégis pl. erősen zöldes elszíneződésű, mert a fehérpont a zöld tartományba tolódott, aminek jellemzésére a színhőmérséklet nem alkalmas. Valójában az „exotikus”, nem termikus jellegű sugárzások esetében, mint a lézer a LED, vagy pl. a lézer/foszfor kombináció a színhőmérséklet fogalma nem is értelmezhető, de a gyakorlatban az említett korrelált színhőmérséklettel mégis így jellemezzük a fehérpontot.

 

A mondottak miatt a LED-es, lézeres vagy fluoreszcens fényforrásokkal előállított „fehér” mért színhőmérsékletét fenntartásokkal kell kezelnünk. Pl. a fenti táblázatban Dynamic módban a mért 6372 K nem tér el jelentősen a 6500 K-tól, mégis, ha a színdiagramot megnézzük, nem azt látjuk, hogy a fehérpont kissé a vörös felé tolódott (némileg „melegebb” lett a fehér), hanem a tetemes eltolódás a zöld tartományba zöldessé teszi a fehéret, ami nem lenne kívánatos.

 

A mért alapszínek által meghatározott színtartomány (fehér háromszög) és a referencia színtartomány (fekete háromszög), továbbá a mért fehérpont (kőröcske) és a referencia fehérpont (négyzet) a színdiagramon, Dynamic üzemmódban. A fehér zöldes elszínezödést kap, pedig a színhőmérséklet alapján csak kissé melegebbé kellene válnia (vöröses elszíneződés)

 

A dE vagy ΔE, illetve Delta-E az eltérést jelenti az adott szín (esetünkben a szürkeskála fokozatok) referencia-színkoordinátái és a mért színkoordináták között. A táblázat ismét a teljes szürkeskálára vonatkozó átlagértéket tünteti fel. A szakemberek között nincs teljes egyetértés abban, hogy ezt milyen képlet alapján célszerű kiszámolni (persze ezt manapság a mérőszoftver végzi el) ahhoz, hogy a legjobban megfeleljen az eltérés vizuális érzékelésének. Négyféle formula van használatban, ezek közül én a CIE94 jelű dE értéket használtam. A kívánatos érték 4% vagy ez alatti lenne (ez már vizuálisan nem felismerhető hiba). Az alapszínek esetében az elérendő dE érték 1,5-2%.

 

A fényerő (helyesen: fényáram vagy fénykibocsátás) fogalmát nem kell magyarázni, ezt lumen egységekben, ha pontosabbak akarunk lenni, ANSI lumenben kell megadni (9 ponton mért lumen értékek átlaga). Fontos elmondani, hogy a méréseket kb. a zoom középállásában végeztem, a gyártók pedig a fényerőt a teljesen nyitott (nagylátószögű) zoomállásra adják meg, így az én értékeim akár 10-15%-kal is kisebbek lehetnek. Ez tehát nagyjából egybevág a gyári specifikációval, de persze csak Presentation módban, és az egyéb paramétereket is úgy beállítva, hogy a maximum jöjjön ki a projektorból.

 

A full on/full off (vagy egyszerűen on/off) kontrasztarány fogalma szintén közismert: azt az arányszámot jelenti, amelyet úgy kapunk meg, hogy a teljes képfelületre vetített fehér, illetve fekete (valójában csak majdnem fekete) mért fénysűrűség értékeket elosztjuk egymással. Itt jegyzem meg, hogy a teljes méréssorozatot a Light Output Mode menüpont Auto beállításában mértem (ahol a fényerő a képtartalomhoz igazodik), éppen azért, hogy lássuk, milyen maximális kontraszt hozható ki a projektorból.

 

Nézzük most a mért eredményeket. Az átlagos gamma mindhárom üzemmódban elfogadható (Dynamic módban kicsit magas), de ha a görbéket is megnézzük, mindegyiken azt tapasztaljuk, hogy a sötét tartományban magas a gamma (2,3 – 2,6), ez némileg csökkenti az egymáshoz közeli árnyalatok megkülönböztethetőségét, a világos tartományban viszont túl alacsony (1,6 – 2,1), ami kissé összenyomja a fehéreket.

 

A projektor Presentation üzemmódjában mérhető gammája. A másik két üzemmódban is elég hasonló a gamma változása a szürkesklán

 

A korrelált színhőmérséklet kissé alacsonyabb a kelleténél, különösen Presentation módban (5323 K), de ez nem elsősorban narancsos elszíneződést jelent a D65-höz képest, hanem erőteljes eltolódással jár együtt a sárgászöld felé. Egy normál prezentációt vetítve ez összességében azt jelenti, hogy a fehér háttér észrevehető sárgás színezetet kap. Ez elég egyszerűen megmagyarázható azzal, hogy a Presentation mód a legnagyobb fényerőre van optimalizálva, és a szemünk köztudomásúan a sárgászöld tartományban a legérzékenyebb. Tehát a fehér eltérése a referenciafehértől elég markáns, őszintén szólva, egy prezentációnál pillanatok alatt hozzá lehet szokni az elszíneződéshez.

A másik két üzemmódban az elszíneződés inkább zöldes, ezt az RGB együttfutás egyik ábrája is tükrözi:

 

Az RGB együttfutás Dynamic módban. Csupán az együttfutás még talán elfogadható lenne, de a zöld magas szintje jól tükrözi azt, amit a Dynamic mód színdiagramján a fentiekben láttunk: a fehérpont a zöld-sárgászöld tartományba csúszott

 

Az általam mért fényerő – az RGB együttfutásból és a színdiagramból vártnak megfelelően – Presentation módban érte el a maximumát, kb. 3240 lument. Mint fentebb leírtam, ez nagyjából a zoom középállásában mért érték, így a nagylátószögű állásban nagyjából stimmel a specifikáció szerinti max. 4000 lumennel (kisebb mértékben függ a lens shift beállításától is). Dynamic, illetve Standard módban kb. 24%-kal, illetve 28%-kal kisebb ennél a fényerő.

 

A mért kontrasztarány kb. a 3000:1 (Standard) és a 4000:1 (Presentation) között van, ami egészen jónak számít, bár nem éri el specifikáció szerinti értéket. Tegyük hozzá, hogy mindez a Light Output Mode Auto állásában értendő, vagyis amikor a fekete (sötétszürke) mérőábrára a projektor erősen visszaszabályozza a fényerőt.

 

A színvisszaadás szempontjából a gyáriaknál jobb beállításhoz a Standard mód egy kissé módosított változatából (a gammát Graphics2-ről Graphics1-re változtatva) indultam ki. A Color Temp. menüben az egyik Custom menüben el lehet végezni az RGB együttfutás lehető legjobb beállítását a 20-os szürke és a 80%-os szürke egyensúlyának helyretételével a három-három Bias és Gain szabályozóval. Ez egyúttal a fehérpontot is közelíti a referenciához: a színhőmérséklet ugyan kb. 6800 K, de legalább a zöldes elszíneződés vizuálisan nem érzékelhető, a dE értéke pedig 4%-ra csökkent. A fényerő 1920 lumen, a kontrasztarány pedig 2472:1. Ezek kisebbek, mint a gyári beállításokban, de ez az a kompromisszum, amit a jobb színvisszaadásért meg kell hozni (ha ezt tűzzük ki célul).

 

A rendelkezésre álló beállítási lehetőségekkel ügyeskedve ezt sikerült elérni az RGB együttfutás, a gamma és a színtartomány optimalizálásában

 

A szürkeskála semlegessége, azaz az RGB együttfutás majdnem jó, a középtartomány kivételével, ahol a kék kb. 10%-os túltengése figyelhető meg.

A gamma lefutásának befolyásolására nincsenek kezelőszervek, a majdnem fehértől a majdnem feketéig terjedő tartományban 1,6 és 2,7 közötti értékek mérhetők, az átlagos gamma kb. 2,15-re adódik, ami persze nagyon jó érték lenne, ha nem ilyen szélsőségek között mozogna.

A színdiagram jóval kedvezőbb képet mutat, mint bármely gyári beállításban.

 

Összegzés

 

A Sony az FHZ55 projektorral új utat nyitott a lézer mint fényforrás felhasználása előtt. Nem mintha korábban ne lettek volna lézerprojektorok néhány más gyártótól, de nagy újítás, hogy a Sony projektorában csak egyféle (kék) lézert alkalmaztak a fejlesztők, nem pedig hármat (vörös, zöld, kék), ugyanakkor teljesen változatlan maradt a 3LCD technológiából közismert X-prizmás, hárompaneles engine. Könnyű belátni, hogy ez a megközelítés optimális és költséghatékony.

Írásunk elején részleteztük az újfajta fényforrás előnyeit a hagyományos nagynyomású lámpával szemben, ezt most nem mondjuk el újra.

 

Professzionális installációs projektorként a legkülönbözőbb adatvetítési helyszíneken és szituációkban képes helytállni, mozi- vagy házimozi vetítésre kevésbé használható, ám a gyártó nem is célozta meg ezt a piaci szegmenst.

A szolgáltatások mennyiségére és minőségére nem lehet panasz: megtalálható az Edge Blending funkció csakúgy, mint a Warping, továbbá lehetőség van a konvergencia finom és tökéletes beállítására. Ezen túl a fogyasztás menedzselésére kiemelkedően sokféle lehetőség van, olyanok is, amelyek a lámpás projektoroknál elképzelhetetlenek. Nagyon előnyös tulajdonság, hogy a vetítési tengely körül is és függőleges irányban is 360 fokban elforgatható.

 

A csatlakoztatási lehetőségek kimerítik a kategória igényeit. Talán csak a HDBaseT hiányolható, amit a Sony egyébként teljes mellszélességgel támogat, és egy ilyen innovatív készülékbe akár be is építhette volna.

Meg kell említeni a Sony különösen előnyös garanciális feltételeit, mint az ötéves jótállás az alkatrészekre és a szervizelésre, a 12.000 órás garancia a fényforrásra, továbbá a Sony On-Time Support szolgáltatása (a projektor meghibásodásakor ingyenes telefonszámon hívható tanácsadás, illetve cserekészülék azonnali küldése).

Mint minden technológiai újdonságnál, az FHZ55-nél is meg kell fizetni a megjelenéskor viszonylag magas árat. Magyarországon kb. bruttó 1 450.000 és 1 850.000 forint közötti ajánlatokból válogathatunk.

A teszthez a készüléket a HRP Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.

 

Értékelés

 

Ami tetszett

 

- Az innovatív, hosszú élettartamú fényforrás

- Az energiatakarékos és kíméletes üzemeltetés széles körű menedzselhetősége

- Két jelforrás képének egyidejű, egymás melletti megjelenítése

- Edge Blending és Warping funkciók

- A konvergencia finom és többzónás állíthatósága

- Nagy natív felbontás és jó „dinamikus” kontraszt

- A DICOM szimulációs üzemmód orvosi oktatási célokra

- Telepítési rugalmasság, gazdag csatlakozófelület

- Ergonomikus és sokoldalú távvezérlő

- Kedvező garanciafeltételek

 

Ami kevésbé tetszett

 

- Színmenedzselő rendszer (CMS) hiánya

- Túltelített alapszínek a gyári üzemmódokban

- Nincs finom gammaállítási lehetőség

- A gyártó nem építette be a HDBaseT technológiát

 

Főbb gyári adatok

 

LCD panelméret: 0,76”

Natív felbontás: 1920 x 1200 (WUXGA)

Fényerő: 4000 ANSI lumen

Kontrasztarány: 8000:1

Objektív-eltolás (lens shift): +60% függőlegesen, ±32% vízszintesen

Digitális trapézkorrekció: ±30 fok vízszintesen és függőlegesen is

Optikai zoom: 1,6-szoros, kézi

Lámpa élettartama: 20.000 óra

Zajszint: csökkentett fényerő mellett kb. 35 dB

Tömeg: 12 kg

Méret: 390 x 148 x 504 mm

 

Nagy Árpád